|
A szolgálatteljesítési idő hatályos szabályozása, valamint a munkaidő-szervezés egyes kérdéseiről szóló 2003/88/EK irányelv
Az elmúlt időszakban rendkívüli módon megnőtt azon kérdések száma tagjaink részéről,melyek a szolgálatteljesítési időre, elsősorban a készenléti jellegű beosztásokban ténylegesen teljesítendő munkaidőre vonatkoznak.
A Hjt. e tárgykörre vonatkozó fejezetének a munkaidő-szervezés egyes kérdéseiről szóló 2003/88/EK irányelvben (a továbbiakban: irányelv) foglaltaknak megfelelő átdolgozását már több alkalommal szakmai egyeztető fórumok keretében indítványozta a HOSZ a honvédelmi tárcánál, valamint a 2007. évben benyújtott beadványában kezdeményezte a tárgykörrel összefüggő jogszabályi rendelkezések megsemmisítését a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságánál.
Tekintsük át tehát fentieknek megfelelően a hatályos szabályokat, valamint az AB beadványunkban megfogalmazott véleményünket és kezdeményezésünket röviden.
A szolgálatteljesítési idő a Hjt. 91.§ (1) bekezdése alapján heti 40 óra. Készenléti jellegű beosztásokban –melyeknek a 10/2002.(III. 5.) HM rendelet alapján a 12/24, 12/48, 24/48, vagy 24/72 órás váltásos munkarendben ellátandó beosztásokat kell tekintetni – ennél hosszabb, azonban heti 54 órát meg nem haladó szolgálatteljesítési idő is megállapítható. A folyamatos ügyeleti szolgálat ellátására szervezett valamint a készenléti jellegű beosztásokban legfeljebb ezen heti óraszám figyelembe vételével, a szolgálatteljesítési idő több havi vagy éves keretben is meghatározható. A gyakorlatban ez úgy jelenik meg, hogy az állományilletékes parancsnok –elsősorban a rendelkezésére álló túlszolgálati keret, valamint a létszámviszonyok figyelembe vételével –határozza meg a munkaidőkeretet. Így fordulhat elő, hogy egy helyőrségen belül található különböző alakulatoknál szolgálatot teljesítők, azonos feladatukat eltérő munkaidőkeret alkalmazásával végzik.
Már a fentiekből nyilvánvalóan megállapítható, hogy a hatályos szabályozásban fogalmi keveredést találunk, hiszen a készenléti jellegű munkakör az irányelv alapján sem azonosítható a váltásos munkarendben ellátandó munkakörrel, valamint nem nyert pontosítást az ügyelet fogalma sem.
Váltásos munkarend esetén nem biztos, hogy a munkaidő egy részét az érintett készenlétben, pihenéssel töltheti, sőt jelenlegi rendszerünkben a munkaidő teljes tartamában tényleges munkavégzés történik. A váltásos munkarendben történő munkavégzés nincs összefüggésben a munkavégzés készenléti jellegével, már a két fogalom összemosása is megtévesztő lehet. Bármely beosztás átszervezhető váltásos rendszerűvé, így ezáltal automatikusan emelhető a heti teljesítendő óraszám mértéke, amely nyilvánvalóan visszaélésre adhatna lehetőséget.
Az irányelv alapján – amely minden köz-és magántevékenységi ágazatban alkalmazandó- figyelembe véve az Európai Bíróság eddigi gyakorlatát is, a munkahelyen töltött készenlét megegyezik az ügyelet fogalmával, amely viszont teljes mértékben munkaidőnek minősül. Nem felel meg a munkaidő-szervezési irányelvnek a hatályos szabályozásban megjelenő referencia-időszakra vonatkozó több havi vagy éves keret-meghatározás sem, mert az irányelv értelmében ezen időkeret nem haladhatná meg a négy hónapot.
Az irányelvvel (valamint más korábban kiadott vonatkozó irányelvekkel) összhangban a Munka Törvénykönyve (Mt.) 2007. július 1-jén hatályba lépett módosítása az alábbiakban határozta meg a készenléti jellegű munkakör fogalmát, melyet véleményünk szerint célszerű lenne jogállási törvényünkbe is átemelni:
· lényegi ismérve, hogy a feladatok jellegéből adódóan a rendes munkaidő legalább 1/3-ában nem történik munkavégzés, ezt a fennmaradó időt a munkavállaló pihenéssel töltheti, vagy
· az előírt munkavégzés az átlagosnál lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár.
Ennek megfelelően 2008. január 1-jétól a heti munkaidő mértékét ilyen jellegű munkakörökben 72 órában maximálta, melybe természetesen a rendkívüli munkavégzés is beletartozik. Egyéb, nem készenléti jellegű beosztások esetében pedig 48 órában határozta meg a heti limitet.
Jelenleg – az Mt.-vel ellentétben - a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses katonáira vonatkozó szabályok nem alkalmazkodnak az irányelvben meghatározottakhoz, ezt nyilvánvalóan mutatja, hogy például „normál” munkakörök esetében is a heti 40 óra, valamint az elrendelhető 450 óra túlszolgálat mértéke összességében, éves szinten meghaladja a 48 órával számított maximális munkaidő mértékét.
Beadványunkban felvetettük továbbá az alábbi kérdéseket is:
· 24 órás őr-és ügyeleti szolgálatok után járó nem megfelelő mértékű pihenőnapok és szabadnapok kérdését, melynek ellentételezése egészen 2003. július 1-jéig megfelelt a követelményeknek, azonban valószínűleg gazdasági és egyéb általunk nem ismert megfontolások módosítást eredményeztek,
· kötelező pihenőidő mértéke,
· külföldi szolgálatba vezényeltek szolgálatteljesítési ideje, ellentételezések.
Az Alkotmánybíróság indítványunkat 2007. áprilisában nyilvántartásba vette, és kijelölte az előadó alkotmánybírót. A közeljövőben kérelemmel kívánunk fordulni az AB elnökéhez annak érdekében, hogy a teljes személyi állományt érintő kérdésben minél hamarabb döntés születhessen.
Dr. Mészáros Melinda jogsegélyszolgálat-vezető |
