I.,
A jelenleg hatályos törvényi szabályozás (a többször módosított 1952. évi IV. törvény /Csjt./ a házasságról, a családról és a gyámságról) ún. vegyes rendszert tartalmaz, a közös vagyon mellett, egyes vagyontárgyakat a házastársak különvagyonához tartozónak tekint.
A házasság megkötésével egyidejűleg a házastársak között vagyonközösség keletkezik a házassági életközösség idejére. Ennek megfelelően ezen időtartam alatt a felek által akár külön-külön, akár együttesen szerzett vagyon(tárgyak) osztatlan közös tulajdont képeznek. (Ez alól kivételt jelent mindaz, amely valamely házastárs különvagyonához tartozik, valamint az az eset, ha a felek között házassági vagyonjogi szerződés rendezi a viszonyokat.) Ellenkező megállapodás hiányában, a különvagyon haszna is közös vagyont képez azonban, így például a szellemi alkotás után járó esedékes díj, vagy a gazdasági társaságban meglévő üzletrész haszna.
A házastárs különvagyonához tartozik:
· a házasságkötéskor már megvolt
· a házasság fennállása alatt öröklés jogcímén szerzett vagy ajándékba kapott
· a személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű mennyiségű
· a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy,
· valamint amit a felek vagyonjogi szerződésükben a különvagyonba utalnak.
II.,
A meglévő vagyonközösség két esetben szűnik meg. Egyrészt ha a felek házassága valamilyen okból megszűnik (házastárs halála, felbontás vagy érvénytelenítés), másrészt ha a házasság ugyan nem szűnik meg, de az életközösség igen. Fenti esetek közül az alábbiakban a címben megjelenített esetet kívánom részletesebben bemutatni.
II/ 1., A házasság bírói felbontása
Önmagában a házasság felbontása is megszünteti a vagyonközösséget, a közös vagyon megosztására ezt követően kerülhet sor, amely megvalósulhat egyezség vagy per útján.
Amennyiben a felek a házasság felbontását egyező akaratnyilvánítással kérik (ez az ún. „közös megegyezéses válás”), úgy meg kell egyezniük az alábbiakban, melyre vonatkozó megállapodásukat a bíróság részére a keresetlevélhez csatolniuk kell.
A megállapodásnak tartalmaznia kell:
· a közös gyermek elhelyezésére és tartására (tartásdíj %-os mértékének és minimum fizetendő összegének meghatározása)
· a szülő és a gyermek(ek) közötti kapcsolattartásra
· a házastársi tartásra (rászorultság esetén)
· a közös lakás használatára
· valamint – az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése kivételével - a házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó egyezséget, melyet (amennyiben minden fenti kérdésben létrejön az egyezség) a bíróság végzéssel hagy jóvá.
Ha a felek közös vagyona kizárólag ingóságokból áll, amelyet egymás között már megosztottak és a birtokba adás is megtörtént, úgy egyezségüknek e tekintetben csupán azt kell tartalmaznia, hogy egymással szemben további követelésük nincs.
Közös megegyezésre irányuló kérelem, illetve megállapodás hiányában az egyik házastárs kérelme alapján, a bíróság dönt a házasság felbontásáról, valamint az erre irányuló egyidejű kérelemre (vagy utóbbi hiányában külön eljárásban) a vagyoni viszonyok rendezéséről. A bíróság határozatának a közös vagyon egészére ki kell terjednie, minden vagyonjogi igényt együttesen és véglegesen kell elbírálni.
Ahhoz, hogy a bíróság a megosztásról dönteni tudjon, ún. vagyonleltár felállítása szükséges. Az egyes vagyontárgyak értékét az életközösség megszűnésekor fennálló állapotuk és az aktuális értékviszonyok szerint kell megállapítani. (fontos! tehát nem az új értékén!)
II/2., A lakáshasználat rendezése
Még abban az esetben - ha a felek közös megegyezéssel kérik a házasság felbontását - sem hozható tehát jogerős ítélet a házasság felbontása kérdésében mindaddig, amíg a közös lakás használatáról egyezség nem születik.
Megjegyzendő, hogy mind a házasulók, mind a házastársak, későbbi vitáik elkerülése érdekében, szerződéssel előre is rendezhetik a közös lakás további használatát a házasság felbontása esetére, így például megállapodhatnak abban, hogy egyikük – elhelyezési és térítési igény nélkül – elhagyja az ingatlant. A megállapodást –mely a házasság megkötése előtt és után is megköthető - közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. Az érvényes megállapodástól eltérően kizárólag a kiskorú gyermek lakáshasználati jogára tekintettel rendezheti a felek lakáshasználatát a bíróság.
Fontos! A Csjt. alaptételként rögzíti, hogy a törvény alkalmazása során minden esetben a kiskorú gyermek érdekeire figyelmemmel, jogait biztosítva kell eljárni. Így a házastársak kiskorú gyermeke részére önálló lakáshasználati jogosultságot is biztosít, melyet – életkörülményeire is tekintettel – általában a volt közös lakásban kell biztosítani, azon eset kivételével, ha a gyermeknek más önálló lakása van. Természetes a döntésben befolyásoló szereppel bír az is, hogy a gyermek melyik szülőnél kerül elhelyezésre.
a., Közös tulajdonban vagy bérletben lévő lakás használatának rendezése:
Eltérő megállapodás hiányában a bíróság a lakás használatát megoszthatja (megosztott használat, vagy műszaki megosztás elrendelése), amennyiben annak objektív és szubjektív feltételei fennállnak. A lakás objektíve akkor osztható meg, ha azt:
· alapterülete,
· alaprajzi beosztása,
· és helyiségeinek száma lehetővé teszi.
Fenti feltételek megléte esetén sem osztható meg azonban az ingatlan használata, ha a közös használat a másik házastárs, vagy a kiskorú gyermek érdekeinek súlyos sérelmével jár (szubjektív oszthatatlanság). Csak olyan érdeksérelem vehető figyelembe, amely a házastárs korábbi magatartására vezethető vissza, pl. botrányos, garázda, súlyosan zavaró magatartás, bántalmazás.
Amennyiben a megosztás megoldásként nem vehető figyelembe és lakáscserével történő rendezésre sincs mód, a bíróság az egyik felet a lakás elhagyására kötelezi, megállapítva részére a lakáshasználati jog reá eső, arányos ellenértékét (utóbbi tétel a lakás beköltözhető és lakott forgalmi bruttó értékének különbözete, mely arányosan illeti meg az érintettet).
b., A különvagyoni lakás és az önálló bérlet használata
Ha az érintett közös használatú lakás valamelyik házastárs különvagyona, vagy önálló bérlete, úgy a lakáshasználati jog ezen házastársat illeti meg. A másik házastársat a bíróság csak kivételes esetben jogosíthatja fel a lakás kizárólagos vagy megosztott használatára. Ez az eset akkor következhet be, ha az önálló lakáshasználati joggal rendelkező gyermek nála van elhelyezve (lásd.még:II/2.,pont harmadik bekezdése).
Utóbbi vonatkozásában, amennyiben a bíróság bérlakás esetében a nem bérlő házastársat jogosítja fel a kizárólagos használatra, a bérbeadó érdekeire is tekintettel kell lenni, azaz hozzájárulása szükséges.
Rendkívül fontos azonban, hogy szolgálati lakás esetében a bérlőt még ez esetben sem lehet a lakás elhagyására kötelezni!
Remélem, hogy a fenti néhány sorral sikerült választ adni a legfontosabb és leggyakrabban felmerülő kérdésekre. Amennyiben ezen vagy más témákat illetően további kérdések merülnek fel, kérem, hogy megkereséseikkel forduljanak bizalommal jogsegélyszolgálatunkhoz!
|
