E havi számunkban az utóbbi hónapok legnagyobb vihart kavart eseményéről, a 13. havi fizetésről kívánok szólni.
Az Alkotmánybíróság döntését követően – melyről az októberi számban írtam részletesen – megindult a jogalkotási folyamat, melynek eredményeképpen 2005. november 7-én az Országgyűlés elfogadta a Magyar Köztársaság 2004. évi költségvetéséről szóló törvény végrehajtásáról szóló törvényt. Ebben módosították az összes, közszolgálatra vonatkozó törvényt, többek között a katonákra vonatkozó Hjt-t is. A módosítás eredményeképpen 2006. január 1-től a Hjt. 119.§-a a következőképpen fog szólni:
„119.§ (1) Az állomány tagja egy havi távolléti díjra (13. havi illetmény) jogosult, ha a tárgyévben 12 hónap szolgálati viszonnyal rendelkezik. A 13. havi illetmény az állomány tagját időarányosan illeti meg, ha a tárgyévben legalább 3 havi szolgálati viszonnyal rendelkezik.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott idő számításánál - a (3) bekezdésben foglaltak kivételével - nem vehető figyelembe a szolgálati viszony szünetelésének időtartama.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott időtartamok számításánál a rendes szabadság és a szülési szabadság időtartamát, valamint - ha ezek együttes időtartama a 6 hónapot nem haladja meg -,
a) a keresőképtelenséget okozó betegség,
b) a 30 napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság, valamint
c) minden olyan munkában nem töltött időt, amely alatt az állomány tagja átlagkereset, illetve
távolléti díj fizetésben részesült
figyelembe kell venni.
(4) A 13. havi illetmény összege a tárgyév december hónapra megállapított távolléti díj összegével egyezik meg.
(5) A 13. havi illetmény kifizetése iránt a tárgyévet követő január hónap 16-án, illetve ha az szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az azt követő első munkanapon kell intézkedni .
(6) Ha az állomány tagjának szolgálati viszonya évközben szűnik meg, a 13 havi illetményt az utolsó munkában töltött napon a hivatásos állomány tagja részére ki kell fizetni. Ebben az esetben - a (4) bekezdéstől eltérően - a 13. havi illetmény mértékét a kifizetés időpontjában megállapított távolléti díj alapján kell meghatározni.”
A módosított rendelkezése tehát 2006. január 1-jén lépnek hatályba, rendelkezéseit azonban a 2005. évre is alkalmazni kell a törvény szerint, de csak azok esetében, akiknek a jogviszonya 12 hónapon keresztül fennállt. Kérdéses, hogy mi lesz azokkal, akiknek jogviszonya 2005. év közben megszűnt. Erre nézve szakszervezetünk további egyeztetéseket kezdeményezett.
Azon személyek részére, akiknek szolgálati viszonya 2005. január 1-jét követően keletkezett, és ezért 2005. januárjában egyhavi külön juttatásban nem részesültek, a munkáltató 2006. január 16-án köteles intézkedni az egyhavi külön juttatás kifizetése iránt.
Azon személyek részére, akiknek egyhavi külön juttatásra jogosító jogviszonya 2005. január 1-jén fennállt, azonban az egyhavi külön juttatás kifizetésére 2005. januárjában nem került sor, mert a jogviszonyuk e napon 30 napot meghaladó fizetési nélküli szabadság folytán szünetelt, illetőleg az érintett személy gyesben, gyedben részesült, a munkáltató 2006. január 16-án köteles intézkedni az egyhavi külön juttatás kifizetése iránt.
Azon személyeket, akiknek jogviszonya 2004. február 1-je és 2004. december 31-e között szűnt meg, egyhavi illetmény, illetve annak időarányos része illeti meg, amelynek kifizetése iránt a munkáltató - az érintett személynek legkésőbb 2006. március 31. napjáig a munkáltatóhoz írásban benyújtott kérelme alapján a kérelem beérkezésétől számított legfeljebb 30 napon belül, de legkorábban 2006. január 16-án köteles intézkedni. A kifizetés alapja az illetménynek a jogviszony megszűnésének időpontjában irányadó összege. A kérelem címzettje ugyancsak további egyeztetést igényel, mivel a törvény a munkáltatót jelöli meg, ami nálunk lehet a korábbi állományilletékes parancsnok, a honvédelmi miniszter, vagy akár a honvédség nyugdíjmegállapító szerve is (hiszen úgyis át kell számolni a korábban megállapított nyugdíjat).
Az előző bekezdés alapján nem illeti meg az érintett személyt a külön juttatás, ha 2005. január 1-jén egyhavi külön juttatásra jogosító jogviszonyban állt, vagy részére a 2004. évben jogviszonyban töltött időre tekintettel egyhavi juttatás 1/12 részénél nagyobb összegű külön juttatást kifizettek vagy kifizetnek. Az indokolás kitér arra, hogy erre a foglalkoztatási törvények téves bírói értelmezése vagy a munkáltató döntése alapján kerülhetett sor (utalva ezzel az utóbbi időszak néhány olyan bírósági döntésére, melyek alapján a rendőrségnél szolgálatot teljesítő felpereseknek megítélték az egyhavi juttatást 2004. évre vonatkozóan). A hivatkozott bírósági ítéletek ügyében a BM vélhetően a Legfelsőbb Bírósághoz fordul, hiszen más bíróságokon a felpereseknek nem sikerült kivívniuk a 2004. évre járó 13. havi fizetést.
Az érintett személy a munkáltatóhoz címzett kérelmében nyilatkozni köteles arról, hogy megfelel az előzőekben meghatározott feltételeknek. A valótlan tartalmú nyilatkozat a Büntető Törvénykönyv szerint minősülő magánokirat-hamisítás bűncselekménye elkövetésének minősülhet, valamint a jogállási törvények szerint (Hjt.) visszafizetési kötelezettséget keletkeztet.
Dr. Hortobágyi Tibor
ügyvivő, jogász |
