E havi számunkban egy sokak számára aktuális problémával szeretnék foglakozni. A kérdés azokat érinti, akik az 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) hatályba lépése, 1996. szeptember 1. előtt – az 1971. évi 10. törvényerejű rendelet hatálya alatt – lettek továbbszolgáló katonák, majd a Hszt. hatályba lépése után hivatásos katonai szolgálati jogviszonyt létesítettek. A kérdés azért aktuális, mert közülük sokan most, a haderőreform kapcsán szeretnének elmenni szolgálati nyugállományba, azonban kérdésként merül fel, hogy a továbbszolgálói jogviszonyt megelőző civil munkaviszony beszámít-e a szolgálati nyugdíjjogosultság alapját képező tényleges katonai szolgálati viszonyba.
A kérdés azért is vetődhet fel, mivel az érintettek a továbbszolgálói jogviszony létesítésekor olyan tartalmú igazolást kaptak, melyben a tényleges szolgálati viszony kezdőnapjaként a civil munkaviszony kezdőnapja volt feltüntetve. Így egészen mostanáig jogosan remélhették, hogy adott esetben rendelkeznek a szolgálati nyugdíjhoz megkövetelt 25 év szolgálati idővel, és a haderőreform jelenlegi ütemében el tudnak menni szolgálati nyugállományba.
A kérdés jogi alapját az alábbi – már hatályon kívül levő – jogszabályok képezik:
Az érintettek általában az 57/1973. (HK 29.) HM utasítás, vagy az azt felváltó 3/1991. (V. 31.) HM rendelet hatálya alatt létesítettek továbbszolgálói jogviszonyt. A tiszti és tiszthelyettesi továbbszolgálat rendjének szabályozásáról szóló 57/1973. HM utasítás 12. pontja a következőket mondta ki: „A továbbszolgáló tisztet és tiszthelyettest ugyanazok a jogosultságok kedvezmények illetik meg, mint a hivatásos állomány tagját, kivéve azokat, amelyeket a jelen utasítás vagy más hatályos rendelkezés atól eltérően szabályoz.” A szolgálati idő számítására külön rendelkezés nem volt. A MH továbbszolgáló állományának szolgálati viszonyáról szóló 3/1991. HM rendelet 11. §-a szerint „Az e rendeletben nem szabályozott kérdésekben a továbbszolgálók szolgálati viszonyára - eltérő rendelkezés hiányában - a Magyar Honvédség hivatásos állományának szolgálati viszonyára vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.” Mivel e rendelet a szolgálati idő számítására eltérő rendelkezéseket nem tartalmazott, így a hivatásos állományúakra vonatkozó szabályokat kellett alkalmazni. Ez akkoriban a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. törvényerejű rendelet (tvr.) volt.
A Tvr. 33. §-a az alábbi rendelkezéseket tartalmazta:
33. § (1) A szolgálati időt a hivatásos állományba vétel napjától kell számítani.
(2) A szolgálati időpótlék, a szabadság mértéke, a jubileumi jutalom, a nyugdíjjogosultság, a nyugdíj mértéke és a leszerelési segély szempontjából - az (1) bekezdésben meghatározott időn felül - be kell számítani
a) minden olyan időt, amely a munkaviszonyban álló dolgozókra irányadó szabályok szerint munkaviszonyban töltött időnek számít, valamint
b) a fegyveres erőknél és fegyveres testületeknél nem hivatásos szolgálatban és
c) - egyéni elbírálás alapján - más állam hadseregében eltöltött időt, továbbá
d) minden olyan időt, amely a munkaviszonyban álló dolgozókra irányadó nyugdíjbiztosítási szabályok szerint jogszerző időnek számít.
Fentiek alapján tehát a civil munkaviszony beszámítása már a továbbszolgálói jogviszony létesítésekor megtörtént, így az szerzett jog lett. A Tvr-t felváltó Hszt. 326. § (1) bekezdése alapján „A végkielégítés, a pótszabadság mértéke, a jubileumi jutalom, a nyugdíjjogosultság, a nyugdíj mértéke és a leszerelési segély szempontjából e törvény hatálybalépése előtt a fegyveres szervek állományában hivatásos szolgálati viszonyban eltöltött és a beszámított szolgálati időt szolgálati viszonyban töltött időnek kell elismerni.”
A Hszt-t felváltó – és jelenleg is hatályos – Hjt. 259. § (1) bekezdése is a Hszt-hez hasonlóan fogalmaz: „A végkielégítés, a pótszabadság mértéke, a jubileumi jutalom, a nyugdíjjogosultság és a nyugdíj mértéke szempontjából e törvény hatálybalépése előtt a fegyveres szervek állományában szolgálati viszonyban eltöltött és a korábbi szabályok szerint beszámítható szolgálati időt a szolgálati viszonyban ténylegesen eltöltött időnek kell elismerni.”
A fentieknek megfelelő tartalmú igazolást kaptak tehát az érintettek a szolgálati viszonyban ténylegesen eltöltött idejükről. A HM nyugdíjmegállapító szerve, a HM Pénzügyi, Számító és Nyugdíjmegállapító Igazgatóság (PSZNYI) azonban a parancsot felülbírálva, a nyugdíjjogosultság szempontjából a civil munkaviszonyt nem ismerte el, csak a nyugdíj mértéke szempontjából. Több szakszervezeti tagunk a jogsegélyszolgálat segítségével pert nyert már e tárgyban, melyben a bíróság kötelezte a HM PSZNYI-t a közigazgatási határozat megváltoztatására. Az alperes HM PSZNYI azonban a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához (LB) fordult felülvizsgálati kérelemmel, melyben kérte a számunkra kedvező jogerős ítélet hatályon kívül helyezését.
A LB megállapította, hogy a korábbi jogerős ítélet jogszabálysértő volt, így azt hatályon kívül helyezte. Indokolásában a LB kimondta, hogy a továbbszolgálói jogviszony, majd később a szerződéses jogviszony időtartama alatt az állomány tagja nem volt szolgálati nyugdíjra jogosult, így azzal nem is számolhatott. A szolgálati nyugdíj csak a hivatásos állományt illette meg.
A LB kimondta azt is, hogy a honvédség személyügyi szervei által a továbbszolgálói jogviszony létesítésekor kiállított igazolás – mely szerint a szolgálati idő kezdőnapja a civil munkaviszony kezdőnapja volt –, nem köti a nyugdíjjogosultság megállapítását végző szervet, vagyis a HM PSZNYI-t. Az igazolásban szereplő adatok ugyanis nem kötelezik a nyugdíj-megállapítást végző szervet, ha azok tévesek, vagy jogszabály téves értelmezésén alapulnak.
Dr. Hortobágyi Tibor
ügyvivő, jogász |
