Tóvári Róbert: kollégáim, illetve a szakszervezeti tagok egyetértettek a demonstrációval, de a szervezésnél többen kijelentették: azt tartanák szerencsés megoldásnak, hogy a szakszervezeti vezetõk képviseljék õket. Így mindössze két fõ vett részt szervezetünktõl a Kossuth téri eseményen. Az óvatos, tartózkodó magatartás mögött több szempont húzódott meg – a Hosz tagjai attól tartottak, hogy az FRDÉSZ demonstráció a köztudatban összemosódik a többi, ugyancsak a Parlament elõtt zajló tüntetéssel, s az is bizonyos, hogy a helyzet újszerûsége is gátolta az aktivitást. A katonák egyébként elsõsorban a nyugdíjmódosítással nem értenek egyet, ezenkívül félnek a tizenharmadik havi bér megszüntetésétõl, a különbözõ pótlékok megvonásától. Nálunk ez utóbbi sok embert érint: a veszélyességi, a nyelv- és vezetõi pótlék a rendszeres havi jövedelem jelentõs részét képezi...
Ördög László: az emberek rettenetesen csalódottak, kiábrándultak, s ez érthetõ, mert most kaptak elõször csökkentett fizetést. Ennek ellenére nehéz volt megszervezni a demonstrációt- sokan ugyanis féltek, hogy jelenlétüket valamilyen szinten összemossák a többi tüntetés résztvevõivel. Rendkívül nehezen értették meg, hogy az FRDÉSZ rendezvénye egy hivatalosan engedélyezett demonstráció, s így ennek megfelelõen fegyelmezetten, rendben is kellett lebonyolódnia. Egy hangos szó sem volt a fegyveresek részérõl, de azt érzékeltük, hogy a téren jelenlévõk szimpatizáltak velünk, egyetértettek követeléseinkkel. Kellemes meglepetés volt, hogy a petíciónkat átvevõ államtitkár is barátságosnak, segítõkésznek tûnt. Szomorú azonban, hogy már itt tartunk: az egyenruhásoknak is utcára kell vonulniuk céljaik elérése érdekében, holott mi hivatalból lojálisak vagyunk a mindenkori kormányzattal. A lényeg azonban szerintem az, hogy a demonstráció békésen, rendben lezajlott.
Szabó Csaba: a demonstráción történõ részvételrõl szóló vitát két aspektusból közelíthetjük meg. A tagság részérõl felmerülhetett a kétség – szükséges-e a demonstráción való részvételünk. Nos, az az általános vélekedés alakult ki – mivel a Honvédszakszervezet az FRDÉSZ és a Liga tagszervezete, ott a helyünk az általuk szervezett rendezvényeken is. A Hosz tagjainak ugyanakkor el kell gondolkodniuk azon: elégedettek-e a munkahelyi körülményeikkel, jövedelmeikkel, várnak-e valamit a szakszervezettõl bérük, járandóságaik, életszínvonaluk tekintetében. Nekünk, szakszervezeti vezetõknek pedig lelkiismeretesen meg kell vizsgálnunk: megtettünk-e mindent ahhoz, hogy kellõ létszámban mozgósítsuk a tagságot. Válaszolnunk kell arra a kérdésre: a tagság jogosan várja-e el a Honvédszakszervezettõl, hogy érdemben képviseljük õket, s hogy jelen legyünk az ilyen jellegû rendezvényeken. Úgy gondolom, a szlogen most is él: ott a helyünk akkor is, ha ez a legnagyobb nyilvánosság elõtt, azaz a fõváros centrumában, a Kossuth téren történik. Vagyis: rólunk – nélkülünk ne döntsenek! Meggyõzõdésem, hogy a Hosz függetlenített vezetõinek kell megoldást találni arra, hogy az aggályok, kételyek a tagság körében megszûnjenek. Utánam! – katonaszemmel ezt kell mondani. Azt azonban tudni kell, hogy az állomány túlterhelt, s így nehéz programokat, rendezvényeket szervezni. A szervezés során felmerült gondok ellenére meggyõzõdésem, hogy a fegyelmezett demonstrációnak az állampolgárok és a kormány felé is volt üzenete.
Nagy Károly: mindannyian tudjuk – a katonaember nem úgy szocializálódott, hogy tüntetni menjen. A bajtársakban két érzés munkálkodott a demonstráció kapcsán: részben idegenkedtek, s eddigi tapasztalataik alapján a karrier miatt elzárkóztak a megjelenéstõl. Ugyanakkor teljesen átlátják a jelenlegi szituációt és a várható következményeket, de kibúvókat kerestek a személyes részvétel elkerülése érdekében. Szolgálati helyemen 40-50 év közötti az átlag életkor, s ez súlyozza a félelmeket. Ennek ellenére fontosnak tartották a demonstrációt, hiszen a néhány ezer forintos fizetéscsökkenéssel már a személyes életvitelük is érintve van. Véleményük szerint nem érzik, hogy a hatalom partnernek tekinti õket. Lojálisak ugyan a hatalomhoz, de rendkívül kevés információt kapnak, s ezért felülnek a bulvársajtó híreinek. A demonstráció felemelõ volt, az elõkészítés nagyszerûsége a szervezõket dicséri. Korábban volt némi félelem a résztvevõkben, hogy az általuk képviselt ügyet összemossák a többi demonstrációval. Erre szerencsére nem került sor, hiszen az FRDÉSZ rendezvénytõl jól elszeparálták a tüntetõket. A rendezvény sikeréhez hozzájárult az is, hogy egységes, ötletes volt a megjelenés. Mind a nyolc szervezet példát mutatott fegyelembõl, s így nemcsak a külsõ szemlélõknek, de belülrõl is méltóságteljesnek tûnt az esemény. Kellemes meglepetés volt az államtitkár korrekt hozzáállása, az irányunkban tanúsított szimpátiája. Az eseményrõl kitûnõ visszhangokat kaptunk, a sajtó elismerõleg szólt a rendezvényrõl, így elmondhatjuk, hogy ez senkire sem volt dehonesztáló. Reméljük, ritkán kerül sor hasonló rendezvényre, de aki ott volt, azt megfogta az esemény felemelõ pillanata, s ha az élet és a kényszer úgy hozza, a legközelebbi eseményre talán hoz majd magával még egy embert.
