A 15 éves ünneprõl alapítói szemmel

Azt hiszem, egy szervezet életében a 15. év megünneplésének különleges és kiemelkedõ rendezvénynek kellene lennie. Mint az egyik résztvevõje elmondhatom, hogy nem úgy éreztem. Elsõsorban azért, mert kevés alapító tag volt jelen – 56-ból 6 – valamint nem éreztem a rendezvény ünnepélyes hangulatát. Az ünnep, amit a családi nappal azonos idõben és helyen tartottak, inkább a laza, sportos szórakozás jegyében telt. Igaz, erre is szükség van, és az idõjárás ráadásul kegyébe fogadta a résztvevõket. Azt hiszem, hogy a megjelentek közül keveseknek jelentett az elmúlt 15 év kemény küzdelmet és jelképesen harcot a szakszervezeti mozgalom megteremtéséért és fennmaradásáért. Az alapítók közül többen éreztük az alapítási idõszakban és utána is azt a különös bánásmódot, aminek elõléptetés, jutalom, illetmény mellõzés volt a jutalma. Arra azért mindannyian vigyáztunk, hogy a rendszeres ellenõrzések következmények nélkül maradjanak. Azt hiszem, tettük, amire megválasztottak, és amiben hittünk: sikerrel, kudarccal ötvözve. Úgy gondolom: ez így volt rendjén. Az idõ múlásával igaz, mi is idõsödtünk, helyünkre más, jobban képzett és fiatalos, ambiciózus vezetõk kerültek – ez is rendjén van, de a múltról nem szabad elfeledkezni és talán még azokról sem, akik azért még ma is tesznek valamit e mozgalom érdekében.

Ez azért kívánkozik ki belõlem, mert valamilyen ok miatt csak hatan jelentünk meg – Horovitz, Sörös, Horváth, Papp, Telepovszki és jómagam – illett volna a megjelenteket a nevükön szólítani, nemcsak az emléklap és plakett átadásakor. A vendégek megtisztelték az ünnepet az öltözékükkel és megjelenésükkel is, de talán az elnökünknek nem sportos ruházatban kellett volna átadni a már említetteket. A narrátor figyelhetett volna arra, hogy ha valaki jelen van a felsoroltak közül, akkor ott álljon meg a felsorolással egy rövid idõre, míg átadják a jutalmat részére, de ez nem így volt, csak sorolta, sorolta a neveket. Az Egység újságunk sajátos módon két mondatba sûrítette a 15 évet, de a nap sportos-családias jellegét megfelelõen interpretálta közel két oldalban, képekkel illusztrálva az eseményeket. Azt hiszem, a saját sajtónk e tudósítással az én szememben leszerepelt, igaz, én csak egy vagyok az 56 egyéni alapító tag és a 7 egyesület tagjai közül.

Nem vagyok megsértõdve, de megsértve igen. Teszem a dolgomat továbbra is.

Ha megélem, és szakszervezetünk is megéli a következõ 5 évet, résztvennék egy jobban megrendezett és nagyobb hangsúlyt kapott évforduló megszervezésében.

Sok kérdést lehetne még feltenni, remélem, hogy tagtársaink felteszik.

Köszönettel és mindenkinek jó egészséget kíván:

Csetényi László

alapító tag

A szerkesztõ megjegyzése: Az Egység újság egy éven keresztül sorozatban ismertette meg a olvasóival a Honvédszakszervezet történetét, az egyik alapító, Borka István tollából. Fenti cikkünk szerzõjét a Hosz elnöksége azzal bízta meg, hogy a jubileumi eseményre mozgósítsa az alapító tagokat, és segítsen a programon az ezzel kapcsolatos protokolláris események lebonyolításában.