APROPÓ! Jut eszembe, hogy egy évvel ezelõtt azon nosztalgiáztam, megérjük-e valaha, hogy lesz majd lakható idõsotthon, meghallják szavunkat abban, hogy szükség lenne a gyógyszer, a fogpótlás támogatására, az idõs, beteg emberek, az egyedül, nehéz körülmények között élõk megbecsülésére, hiszen egész életükben õk is tettek a társadalom asztalára annyit, hogy most, életük alkonyán morzsányit visszakapjanak belõle.
Az Idõsek Világnapján nem szeretnék ünneprontó lenni, mégis kikívánkozik belõlem az, amit a választások elõtt úgy fogalmaztam meg, hogy a választás közeledtével nagyon fontosak leszünk mi, idõs emberek és utána négy évig ismét talonba kerülünk.
Még jó, hogy októberben van az idõsek napja, így – ha csak egy napra is – ismét szó esik az idõs emberek iránti szeretetrõl, megbecsülésrõl, gondoskodásról szóban. Aztán ismét, mint már oly sokszor az elmúlt évek során minden marad a régiben!
Tavasz óta várjuk, hogy a 40.000 fõs nyugállományúval és hozzátartozóik képviselõivel szót váltsanak, legalább annyit mondjanak: „tudjuk, hogy vagytok”.
Valahogy erre a mai napig senkinek nem jutott ideje. Ugyanakkor azt látjuk, hogy a helyõrségekben eladják, átadják a klubokat, kihúzzák az idõs emberek lába alól az egyetlen lehetõséget, ahol összejöhetnek, közösségben lehetnek – különösen az egyedül élõk, mert nincs rosszabb a magánynál. Mondhatják, hogy ötéves garanciával adják át a klubokat.
Én meg azt kérdezem: és azután?
Mit szeretnénk mi, idõs emberek: nem sokat, nem kívánunk különlegesebb bánásmódot annál, amit a társadalom a tagjainak biztosítani tud. Mégis néhány tõmondatban hadd próbáljam megfogalmazni gondolataimat az idõsek ünnepén, s elmondani, mire vágyunk. Arra, hogy tiszteljék az idõs embert, mert megdolgozott érte, engedjék meg neki és segítsék õt az állampolgári aktivitásban való részvételben, teremtsék meg az egészség megõrzéséhez szükséges feltételeket, legyen meg a joga a biztonságos élethez.
Igazából az idõsek ünnepe méltatásának szándékával fogtam tollat, mégis valahogy a mindennapi gondok kerekedtek ki belõle.
Azt gondolom, nem követtem el szentségtörést azzal, amikor az idõsek ünnepén ezeket leírtam. Úgy gondolom, ezekrõl sem szabad megfeledkezni, ahogy Óbecsey István a versében írja:
Ha majd örök szeretet
Elhívja Õket közületek
Ti foglaljátok el a helyüket.
Mert ti lesztek majd az öregek
S mindazt, mit nekik tettetek,
Azt adják nektek a gyerekek.
Azért elõre intelek titeket
Szeressétek az öregeket.
Kása László
tagozat elnök
Idősek napja - tervezett program
Idõpont: 2006. október 13. - Helye: MH Támogató Ezred X. Zách u. 4.
Részletes program
09.00‑ -10.00 Érkezõ vendégek fogadása. Térzene - Légierõ zenekar
10.00‑ - 10.15 Díszelnökség bevonulása. Himnusz. Megnyitó, résztvevõk köszöntése. Elõadó: Kása László
10.20‑ - 10.25 Vers Az idõsek köszöntése.
10.25‑ - 10.40 Ünnepi beszéd.
10.40‑ - 10.50 Elõléptetések, kitüntetések átadása. Átadja: A HM képviselõje és a Hosz elnöke
10.50‑ - 11.00 Szózat. Játsza: Légierõ Fúvós Zenekara
11.00‑ - 11.30 Szünet
11.30‑ - 13.00 Ünnepi mûsor. Fellép: Horváth Gyula és zenekara.
13.00‑ - 14.00 Díszebéd. Pohárköszöntõt mond: Mészáros Géza Hosz elnök
14.00‑ - A résztvevõk hazautazása