A jogász válaszol

Az egészségbiztosítási terület egyik kulcskérdése, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat csak azok vehessék térítésmentesen igénybe, akik erre jogosultak. A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetérõl szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 16.§-a az egészségügyi szolgáltatásra jogosultak körét akként határozza meg, hogy arra – a biztosított személyeken túl – az jogosult, aki

a) ‑táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, baleseti táppénzben, baleseti járadékban,

b) ‑saját jogán nyugdíjban, hozzátartozói nyugellátásban,

c) ‑öregségi, munkaképtelenségi, özvegyi járadékban, növelt összegû öregségi, munkaképtelenségi, özvegyi járadékban, átmeneti járadékban, rendszeres szociális járadékban, egészségkárosodási járadékban, fogyatékossági támogatásban, valamint rokkantsági járadékban

d) ‑nemzeti gondozási díjban (pótlékban), hadigondozotti ellátásban,

e) bányászati kereset-kiegészítésben,

f) gyermekgondozási segélyben,

g) ‑Magyarországon nyilvántartásba vett egyháztól, felekezettõl nyugdíjban,

h) ‑rendszeres szociális segélyben, idõskorúak járadékában, ápolási díjban, gyermeknevelési támogatásban, munkanélküliek jövedelempótló, valamint a mezõgazdasági termelõk nyugdíj elõtti támogatásában

részesül, továbbá

i) ‑középfokú nevelési-oktatási vagy felsõoktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató magyar állampolgár, valamint az a külföldi állampolgár, aki nemzetközi szerzõdés vagy az oktatásért felelõs miniszter által adományozott ösztöndíj alapján létesített tanulói, hallgatói jogviszonyban áll,

j) ‑megváltozott munkaképességû, és munkaképesség-változásának mértéke az 50 százalékot eléri, valamint az illetékes hatóság erre vonatkozó igazolásával rendelkezik,

k) a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte és jövedelme nem haladja meg a minimálbér 30 százalékát,

l)  a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkezõ kiskorú személy (kiskorú az, aki a 18. életévét még nem töltötte be, kivéve, ha házasságot kötött),

m) személyes gondoskodást nyújtó bentlakásos szociális intézményben elhelyezett személy (ide nem értve a külföldi állampolgárt), a gyermekvédelmi rendszerben utógondozási ellátásban részesülõ 18-24 éves fiatal felnõtt, továbbá az illetékes magyar hatóság által ideiglenes hatállyal elhelyezett, otthont nyújtó ellátás keretében átmeneti és tartós nevelésbe vett külföldi kiskorú személy,

n) ‑fogvatartott,

o) ‑szociálisan rászorult személy, és errõl a települési önkormányzat polgármestere hatósági bizonyítványt állított ki,

p) ‑egészségügyi szolgáltatás megszerzése érdekében kötött megállapodás alapján jogosult,

r) ‑egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezett,

s) ‑nevelõszülõi tevékenységet folytat, és az e tevékenységébõl származó tárgyhavi járulékalapot képezõ jövedelme nem éri el a minimálbér 30 százalékát, naptári napokra annak harmincad részét,

t) hajléktalan.

Felhívom a figyelmet, hogy a k) pont korábban úgy rendelkezett, hogy „a biztosítottnak minõsülõ, valamint az a)-j) pontokban említett személyek eltartott közeli hozzátartozója és élettársa, akinek jövedelme havonta nem haladja meg a minimálbér 30 százalékát”. A jelenlegi állapot szerint tehát az eltartott közeli hozzátartozó vagy élettárs már nem jogosult az egészségügyi szolgáltatások ingyenes igénybevételére!

Szinte magától adódik a kérdés, hogy mit tegyen az a személy, aki nem biztosított, és az új helyzetben már nem jogosult egészségügyi szolgáltatásra. Rájuk a Tbj. 39.§ (2) bekezdése szerinti járulékfizetési kötelezettség vonatkozik. Eszerint „az a belföldi személy, aki nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra a 16. § (1) bekezdésének a)-p) és s)-t) pontja, valamint a 13. § szerint sem jogosult, köteles havonta 9%-os mértékû egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni a minimálbér alapulvételével. Ha a járulékfizetési kötelezettség nem áll fenn a naptári hónap teljes tartama alatt, egy naptári napra a minimálbér harmincad részét kell figyelembe venni.”

A jogalkotó nem feledkezett meg azokról, akik egyáltalán nem rendelkeznek jövedelemmel, vagy az nem teszi lehetõvé az egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetését, hiszen a Tbj. 16.§ (1) o) pontja értelmében egészségügyi szolgáltatásra jogosult a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 54. §-a alapján szociálisan rászorult személy, akinek errõl a települési önkormányzat polgármestere hatósági bizonyítványt állított ki.

A települési önkormányzat polgármestere az egészségügyi szolgáltatás igénybevétele céljából annak a személynek állapítja meg szociális rászorultságát,

a) ‑akinek családjában az egy fõre jutó havi jövedelem az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét,

b) ‑aki egyedülélõ és jövedelme az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 150%-át

nem haladja meg, és nem rendelkezik vagyonnal.

A szociális rászorultság igazolásáról a polgármester hatósági bizonyítványt állít ki. A bizonyítvány érvényességi ideje legfeljebb 1 év. A bizonyítvány a megjelölt feltételek fennállta esetén ismételten kiállítható.

TÁJÉKOZTATÓ PEREK ÁLLÁSÁRÓL

I.

A Somogy Megyei Bíróságon másodfokon, jogerõsen befejezõdött az úgynevezett NRF-per. A per tárgya az volt, hogy jogosultak-e a NATO Reagáló Erõk állományába felajánlott személyek a szolgálatteljesítésük idõszakában a 3/2002. HM rendelet szerinti készenléti díjra. A rendelet szerint ugyanis készenléti díjra jogosult a honvédelmi miniszter, a HVKF, illetõleg a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok fõigazgatói által állandó jelleggel elrendelt egyéb készenléti szolgálat ellátására vezényelt hivatásos és szerzõdéses katona akkor, ha szolgálati idején kívül elérhetõ helyen köteles tartózkodni, ahonnan szolgálati feladatokra bármikor igénybe vehetõ. A másodfokon eljáró bíróság (az elsõfokú ítélettel teljesen megegyezõen) kimondta, hogy nem akadálya a készenléti díj folyósításának az, hogy a felperesek esetében nem történt meg az arra jogosultak által a készenlét elrendelése. A bíróság kimondta, hogy a felperesek esetében egyértelmûen megállapítható volt, hogy 6 hónapig kiértesíthetõ, elérhetõ helyen kellett tartózkodniuk, ahonnan riasztás esetén 6 órán belül be kellett vonulniuk a szolgálatteljesítés helyére. Így a készenléti díj folyósítását a bíróság megalapozottnak találta. A perben tagjainkat dr. Balogh Krisztina kaposvári ügyvéd képviselte.

II.

2007. április 18-án a Legfelsõbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban meghozta ítéletét a szakközépiskolai tanulmányi idõk szolgálati idõként való elismerése tárgyában. Az ítélet kimondta, hogy a szakmunkásképzést folytató szakközépiskola 2. évfolyamának szeptember 1. napjától az érettségi bizonyítvány megszerzésének napjáig eltelt idõ szolgálati idõnek minõsül. Az ítélet alapjául a 1019/1976. (VI. 24.) MT határozat 12.e) pontja szolgált, mely szerint a szakmunkásképzést folytató szakközépiskolák tanulóinak társadalombiztosítási jogállása megegyezik a szakmunkástanulókéval. A kérdéses idõszakban hatályban levõ, társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény szerint tehát biztosítási jogviszonynak tekintendõek ezek az idõtartamok.

Az ilyen szakközépiskolákban végzett tanulók érettségi-képesítõ bizonyítványában található bejegyzés szerint „e bizonyítvány tulajdonosa ... a képzés irányának megfelelõ szakterületen szakmunkásként is alkalmazható.”

A Honvédszakszervezet is folytat hasonló ügyben pert a Fõvárosi Munkaügyi Bíróságon, mely a Legfelsõbb Bírósági ítélet meghozataláig fel volt függesztve. Az ítélet meghozatalát követõen a per folytatódni fog, melynek eredményérõl haladéktalanul tájékoztatást fogunk nyújtani.