A speciális érdekekért

Tagadhatatlan, a megbízatás után egészen más érzésekkel készülõdtem az útra, mintha például egy görög tengerparti nyaralás állna elõttem. A valóság talán még ennél is távolabb esett. Már a sûrûre és feszítettre tervezett program is világosan jelezte, hogy itt érdemi munkáról van szó. Bíztató volt számomra, hogy a látogatás során az ISAF RC- N katonai, és Baghlan tartomány (állami, helyi) vezetõivel folytatott tárgyalások, a feladatok végrehajtásáról szóló jelentések és helyzetértékelések mellett kiemelt jelentõséggel bír az egyéni és kötelék beosztásokat ellátó magyar katonákkal való találkozás. Szakszervezetünk számára pontosan ez a lényeg: tájékozódni (a szolgálati és életkörülmények sajátosságairól, a katonák érdekeinek érvényesülésérõl, juttatásaikról, járandóságaikról) és tájékoztatni. Egyrészt tájékoztatni a hazájuktól távol szolgáló tagjainkat, katonatársainkat a honvédségben zajló, a szolgálatvállalókat érintõ eseményekrõl, folyamatokról, másrészt tájékoztatni a honvédelem állami és katonai vezetését a pozitív és negatív tapasztalatokról, problémákról, kezdeményezve azok mielõbbi kezelését.

Az utazás:

Az utazás egyben berepülés is volt. Próba: meg lehet-e oldani a szabadságra történõ, illetve az utánszállításokat az AN 26 gépekkel? Oda-vissza (Kecskemét - Mazar-e Sharif, kényszerkerülõvel) megközelítõleg 9500-10000 km., 25-26 óra a levegõben, 9-10 a betonon, (tankolás és mûszaki kiszolgálás). Összesen 35-36 óra. Mindemellett: a gép, Lakatos Csaba õrnagy vezette személyzetének köszönhetõen az utasok biztonság- és komfortérzete mindvégig töretlen maradt. Az ez irányú tapasztalatokról Tömböl László altábornagy a PRT állománygyûlésén tájékoztatta a kint lévõket: minden valószínûség szerint – további légtérhasználati engedélyek megszerzéséig – marad a német légihíd. Mazar-e Sharif és Pol-e Khumri között német helikopterekkel repült a csapat, földközelben, a terep adta takarásokat minél inkább kihasználva. Másnap a táborból konvojban haladtunk egy magaslati figyelõpontra, valamint a PRT által koordinált TBC centrum (klinika) átadási ünnepségére. Az utak – kevés kivétellel – tényleg úttalanok, még a városon belül is. Könnyen megtapasztalható, mitõl is mehet tönkre a terepjárók futómûve. Ellenben a szamarak és a kétkerekû (lovas)kordék egészen otthonosan mozognak a hepehupákon.

Mazar-e Sharif

Dr. Tokovicz József mernök ezredes, nemzeti rangidõs fogad bennünket, irodájában jelentést tesz az ISAF RC-N, a német PRT és az egyéni beosztást ellátó magyar katonák feladatairól, helyzetérõl. Ezután a tábor bejárása következik, amely a repülõtér közvetlen szomszédságában, nyílt, kopár, jól áttekinthetõ terepen fekszik, a hegyek kissé messzebb magasodnak. Süt a nap, meleg van. A katonák a rövid pihenõket leginkább az épületekben, vagy azok árnyékában töltik. Légkondicionált konténerek, konténer-utcák, konténer-város. Közben folynak az építkezések, sokfelé árkot ásnak-temetnek a helyi lakosságból kiválasztott munkások. Az állománnyal közös ebéden veszünk részt, ami jó alkalmat nyújt a beszélgetésre. A kimagasló technológiával felszerelt német hadikórházban dolgozók közül többen hosszabbítani szeretnék szolgálatukat, másoktól megtudom milyenek a körülmények: a kapcsolattartás nem okoz problémát, a németek mûszaki bázisán jól mûködik az internet, a telefonvonalakkal sincs gond. A hálókörletek szûkösek, a kettes helyett jellemzõek a 3 fõs szobák. A vizes helyiségek – hasonlóan az egész táborhoz – tiszták és rendezettek. Az étkezést szintén a német partner biztosítja, különösebb panasz nincs, vannak azonban, akik a norvég konyhára esküsznek. A kevés szabadidõ eltöltésére nem nagy a kínálat, hiszen a tábor a lakói számára maga a világ, kikapcsolódást is azon belül kell találni. A konditerem, internet, tv. kissé egyhangú ritmusában az ún. búcsúesték jelentenek némi változatosságot. Egyelõre hiányzik a magyar nyelvû tv. program... A hangulat összességében jó, és bizakodó.

Pol-e Khumri

A szeles landolás után Szabó László ezredes, a közel 200 fõs magyar PRT kontingens parancsnoka fogadja a delegációt, majd a vezetõállomány közremûködésével jelentést tesz az ÖHP parancsnoknak. A légkör õszinte és közvetlen, az eredmények mellett a gondok és problémák is terítékre kerülnek. Az elsõ látásra is szûk tábor örökség a hollandoktól, bent a városban, közvetlen szomszédságában iskolásnak tûnõ fiatalok rúgják a labdát egy vitatott hovatartozású grundon. Másik oldalon keskeny folyó, a túlparton sajátságos vályogtégla lakóházak magas kerítéssel. A munkahelyeknek és hálókörleteknek a német táborhoz hasonlóan légkondicionált konténerek adnak otthont, a kontingens ezek mellett néhány téglaépülettel és nagyméretû sátorral rendelkezik. Az utcán hagyományos ruházatú helybéliek guggolnak, jönnek-mennek, nézelõdnek: élnek. A város a völgyben, vadregényes, a bázisra is közvetlen belátást kínáló magaslatok által övezve. Ami igaz, igaz: számomra ez elég nyomasztó... Még jó, hogy az õslakosok békések, vagy csak annak tûnnek?

Az állománygyûlés kis csúszással kezdõdik, de a katonák fegyelmezettek. Ennek keretében kapok lehetõséget, hogy a Honvédszakszervezet képviseletében tájékoztassam kollégáinkat. Nem akarok visszaélni sem a vezetõ, sem az állomány türelmével, hiszen az idõ elég késõre jár, és még Huszti dandártábornok, a tatai parancsnok is szeretne katonáihoz szólni. Igyekszem rövid lenni, de a lényegi dolgokat érinteni: a szolgálati nyugdíj várható változásai, a keresetek alakulása, szakközépiskola beszámítása a szolgálati idõbe, a szerzõdéses katonák áthelyezésének problémája, a hivatásos állományba vétellel kapcsolatos szándékok, a lakhatási gondok enyhítését célzó módosítások, a lakáslízing lehetõsége...

Másnap nagy volt az érdeklõdés, sok kollégámmal beszélgettem el. A lakásvásárlás új lehetõsége jogosan keltette fel az érintettek érdeklõdését. Emellett azonban ezen az úton is felszínre kerültek, megerõsítést kaptak azok az enyhébb és súlyosabb egyéni, vagy kollektív gondok, amelyek a kint szolgálókat foglalkoztatják. Itt nincs német technikai háttér. Akadozik az internet, a szóbeli kapcsolat fenntartására csak 3 telefonvonal (visszahívásos módszerrel) áll rendelkezésre. Kevés a kölcsönözhetõ könyv, friss DVD, újság. A konyha jó, de hiányoznak a magyaros ízek. A tts. beosztások közötti különbségek nem tükrözõdnek kellõen a juttatásokban, az árfolyamváltozások az utóbbi idõben érzékeny veszteségeket okoznak...

Nincs kis és nagy probléma - szoktuk mondani - mert mindenkinek a sajátja a legnagyobb. Pol-e Khumri-ban mégis van: a hálókörletek. Nevezetesen: ott, ahol 1 vagy 2 holland katona lakott, most hárman kell, hogy együtt éljenek, úgy, hogy a bútorzat is hiányos. Nincs elég szekrény, és az ágyak egy része sem megfelelõ. Katonáinknak nincs elegendõ személyes tere, ez azt eredményezi, hogy a pihenés óráira is a társakhoz való alkalmazkodás kényszere nehezedik. Pedig a nyugodt alvásra mindenkinek szüksége és joga lenne/van, hiszen feladataikat szélsõséges idõjárási viszonyok között, folyamatos fenyegetettségben (veszélyben), állandóan szûk területen összezárva, és nagyfokú fizikai-pszichikai terhelés mellett látják el. A parancsnoki állomány legjobb szándéka és problémák iránti érzékenysége ellenére sem tudja önerõbõl felszámolni a zsúfoltságot és annak káros következményeit. Az is köztudott, hogy az idõ haladtával fáradnak az idegek... Még egy ilyen jó csapatban is. Mert a csapat - jó! A másnapi táborbejáráson, illetve a városon átvezetõ konvojban megtett utunk alkalmával meggyõzõdhettem arról, hogy kollégáink magas szakmai felkészültsége, a feladattal történõ azonosulása, a nagyfokú felelõsségérzete minden tevékenységükben kifejezésre jut. Folytatódjon az a táboron belül vagy kívül, az építõmunka szervezése, vagy a biztonság fenntartása terén. Akkor is bíztam bennük, és biztonságban érezhettem magam, amikor a piaci forgatagban néhány pillanatra elakadt az oszlop. Pedig akkor, ahogy mondani szokták: vágni lehetett a levegõt.

Nem a katonákon múlik az, hogy Baghlan- ban, a tartományi újjáépítési programokban, magyarként kizárólag õk vannak jelen. A napokban reményt keltõ hírek láttak napvilágot a civil részvétel szélesítésérõl (kezdeteirõl), így bizakodhatunk, hogy az MH PRT nem válik – szabad szóhasználattal élve – elfelejtett légióvá.

A Hosz képviseletében tett látogatás számomra élményekkel teli, ugyanakkor hasznos tapasztalatokban gazdag utazásnak bizonyult. Úgy gondolom, hogy a szakszervezet ilyen és hasonló információk alapján hatékonyabban és hitelesebben tudja érvényesíteni a külföldön szolgálatot teljesítõ katonatársaink speciális érdekeit.