Helyõrségek: GYÕR

Gyõr Bécs és Budapest között félúton, szelíd környezetben fekvõ patinás, sokszínû város, ahol építészeti, kulturális és természeti értékek sora ötvözõdik egymással. A település sugár irányban összefutó úthálózata észak felõl Szlovákiát, nyugatról Ausztriát, délrõl a Balatont, keletrõl pedig Budapestet köti a Kisalföld szívéhez. A közelmúltban megnyílt Gyõr-Pér repülõtér légi úton is elérhetõvé teszi a várost.

Magyarország mûemlékekben második leggazdagabb vidéki városa a barokk központ rekonstrukciójának elismeréséül elnyerte a mûemlékvédelem Európa-díját. A történelmi korokat idézõ templomok, paloták, múzeumok, jellegzetes sarokerkélyek, szûk utcák meghitt belvárosi sétára inspirálják a látogatót.

A helyi és a város környéki szakrális épületek az 1000 éves magyar kereszténység emlékei. Szent István a gyõri püspökséget egy évezrede alapította az elsõ egyházmegyékkel együtt. A Káptalandombon álló Bazilika és Püspökvár a nyugat-magyarországi kereszténység szimbólumai. Gyõr fesztiválváros, ahol a mûvészetek barátai, az igényes kikapcsolódásra vágyók egész éven át vonzó programokra lelhetnek. A lendületesen fejlõdõ gazdasággal és kereskedelemmel rendelkezõ pezsgõ életû település az üzleti élet szereplõinek találkozására is kiváló lehetõséget kínál.

Gyõrt a folyóvizek mentén szövi, öleli át a természet. A pihenni, felüdülni vágyókat idecsalogatja a gyógyító erejû víz, valamint a környék - a szigetközi vízi világ és a pannonhalmi dombvidék - táji, kultúrtörténeti értékei.

Találkozási pontok

Borkai Zsolt, az olimpiai bajnok tornász nem is olyan régen – hivatásos katonaként – még a Béri Balogh Ádám Honvéd Középiskolát vezette, majd a sport- és a katonamúlt sikerei után politikusi pályára lépett: immár egy éve Gyõr Megyei Jogú Város polgármestereként tevékenykedik.

- Nagyon szép, kerek idõszak áll mögöttem, sportolóként is, katonaként is olyan felejthetetlen és gazdag élményeket szereztem, amelyek büszkévé tesznek és biztosan jó hatással vannak jelenlegi hivatásom ellátására is.

Az ezreddel való kapcsolatunkra, a találkozási pontokra talán az együttgondolkodás a legjellemzõbb, de természetesen részt is veszünk egymás rendezvényein. Amennyiben idõm engedi, személyesen is megjelenek a Magyar Honvédség helyi alakulatának ünnepségein, és persze mi is invitáljuk az Arrabona ezred vezetõit a városi eseményekre.

Korábban - és persze manapság is - különösen a katasztrófahelyzetek esetén volt intenzív a kapcsolatunk. Remélhetõleg egyre ritkábban lesz erre szükség, bár azt gondolom, hogy az a fajta együttmûködés, amely a rendkívüli helyzetekben megnyilvánul a megyei jogú város és a Magyar Honvédség helyi alakulata, illetve az idevezényelt erõi és eszközei között, az példamutató, követendõ. Annak ellenére, hogy a rendkívüli helyzetek elhárítása elsõsorban a Katasztrófavédelem feladatköre, a megyei és a városi védelmi bizottsági üléseken elhangzottak és az élet is már több alkalommal bebizonyította, hogy a Magyar Honvédség nélkül ezeket a vis major tennivalókat nem lehet ellátni.

Mindenképpen fontosnak tartom megemlíteni: Gyõr lényegesnek tartja, hogy hosszú távon megmaradjon a helyi alakulat, hiszen jelenleg is mintegy ezer ember számára ad biztos megélhetési lehetõséget. Bízom benne - és azt gondolom -, hogy a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség vezetése is úgy gondolja, hogy a gyõri légvédelmi rakétaezrednek továbbra is megvan a létjogosultsága.

- Gyõr befogadó város - mondja Varga László mérnök dandártábornok, a helyõrség parancsnoka, akinek mindössze egy évtizede lakhelye a Rába parti település. Az alakulat is meglehetõsen új, legalábbis jelenlegi összetételében, hiszen korábban Keszthelyrõl és Kalocsáról is érkeztek ide katonák.

- Tíz évvel ezelõtt valóban új idõszámítás kezdõdött nemcsak az én életemben, hanem az ezred történetében is. Normalizálni kellett kapcsolatunkat a város és a megye vezetésével, s a fegyveres szervezetek hierarchiájában is az õt megilletõ helyre kellett tenni az alakulatot. Megszerettem a várost, s úgy gondolom, hogy aki itt szolgál, annak értékelnie kell a település sajátos atmoszféráját, kitûnõ infrastruktúráját. Itt ugyanis minden megvan, ami az európai léthez szükséges: iskolák, kulturális és szórakozási lehetõségek, remek szolgáltatások és páratlan sportolási lehetõségek. S hogy mindezt kivetítsem az egyenruhára is – úgy gondolom, tartsa mindenki szerencséjének, ha Gyõrben szolgálhat - így vagyok ezzel magam is. Gyõr szépsége, a város rendezettsége, a környezetkultúra természetesen bennünket, katonai vezetõket is arra inspirál, hogy a laktanya is hasonló minõséget képviseljen, mint a település összképe. A hivatalos kapcsolatok a megyei közgyûlési elnökkel és a gyõri polgármesterrel normális, kiegyensúlyozott viszonyról tanúskodnak. Soha nem voltak közigazgatási gondjaink, holott a korábban meglehetõsen elhanyagolt laktanya számtalan építészeti, építés-hatósági ügyet, problémát hozott felszínre. A polgármesteri hivatalban dolgozóknak is köszönhetõ, hogy az átalakításokat, a laktanya rekonstrukcióját a XXI. századi követelményeknek megfelelõen tudtuk megoldani. A napi együttmûködési szinten is mindig a kompromisszumkeresés volt a jellemzõ, a nagy feladatokban pedig mindig egymásra találtunk. Gyõr a vizek városa, s ez nemcsak a sportolási lehetõségek körét bõvíti - gyakran okoznak árvízveszélyt is a folyók. A védekezésben katonáink mindig élen jártak, s egy-egy sikeres akció után felemelõ érzés volt a helyiektõl hallani: õk a mi honvédeink! Talán ennek is köszönhetõ, hogy a csapatzászlónkat díszítõ szalagok közül három a város ajándéka. Nyitottak vagyunk más téren is, hiszen a védelmi bizottság és a társszervek alkalomszerûen itt tartják rendezvényeiket. Az együttmûködésnek számos más területe is van: a meglehetõsen kevés szolgálati lakás jelentõs részét a város kezeli – ugyanakkor jó bérlési lehetõségek nyílnak Gyõrben katonáink számára. A kínálat egyébként árban és minõségben egyaránt megfelelõ, a tiszti, tiszthelyettesi állománynak megfelelõ lakhatást, a legénységnek pedig elfogadható színvonalú szállást tudunk biztosítani. Jó a kapcsolatunk a helyi Volán vezetõivel is - õk közvetlen járatot biztosítanak laktanyánkhoz és a vámosszabadi szállásunkhoz is. Alakulatunknál nagy hagyománya van a rendszeres testedzésnek, a versenyszerû sportolásnak – a lehetõségek tárházát a városi és megyei sportigazgatóságokkal való együttmûködésünk is bõvíti.

Hasonló minõségû kapcsolatokról tudok beszámolni az érdekvédelmi szervezetekkel való viszony elemzése során is. E korrekt kontaktusnak köszönhetõen eddig nem volt megoldatlan ügy, elvarratlan szál. Nálunk mindegy, ki kezdeményezi a kapcsolatfelvételt – a katona, a Honvédszakszervezet vagy a parancsnok. A problémák megoldását természetesen megkönnyíti, hogy itt dolgozik a Hosz haderõnemi képviselõje, ám az érdekvédelmi szervezet országos vezetõivel is felhõtlen a kapcsolat. Parancsnokként azt vallom: az ügyeket el kell rendezni! A Hosz helyi vezetõi is tudják természetesen, meddig terjed a kompetenciám a járandóságok ügyében. Meggyõzõdésem ugyanakkor, hogy az egyedi ügyeket - nemcsak katonai vezetõként, hanem emberként is - nagyfokú empátiával kell kezelni. Ezekben is mindig számíthattam az érdekvédelmi szervezet vezetõinek támogatására.

Gémesi Andrea öt éve lépett a Magyar Honvédség kötelékébe - korábban kereskedelemben dolgozott. A családban nem elõzmény nélküli az egyenruha viselése, s Andrea a tapasztalatok alapján úgy vélte, hogy a komolyabb célok elérésében a honvédség is segítheti. Tökéletesen elégedett eddigi pályafutásával, melyben bizonyára közrejátszik az a tény is, hogy a közelmúltban kiváló eredménnyel végezte el a szentendrei tiszthelyettesi iskolát. Ennek jutalma sem maradt el, hiszen szerzõdését öt évvel meghosszabbították. Gémesi Andrea 2002-tõl tagja a Honvédszakszervezetnek, s mint mondja: megnyugtató, ha a katona nincs egyedül, ha mögötte egy érdekvédelmi szervezet áll. A Hosz-ra többek között a bértárgyalások során és a lakásgondok megoldásában is számítanak a katonák.

Orosz László a közelmúltban kapta meg Az év katonája kitüntetõ címet. A haderõnem egyik példaképe másfél évtizede kötelezte el magát az egyenruha viselése mellett, s elsõ lépcsõként tiszthelyettes-képzõ iskolát végzett. Álláspontja szerint minden szakmában csak az lehet a cél, hogy a legtöbbet megtudjon választott hivatásáról az ember – így a fegyveres testületben is a profizmus az alapkövetelmény.

- Meggyõzõdésem, hogy a magyar katonák univerzálisak, s ez részben a NATO átlagnál viszonylag gyengébb logisztikai háttérnek „köszönhetõ”. A problémamegoldó képesség emiatt is erõs az állományon belül - sokan nemcsak a következõ lépést, hanem már a távlatokat is látják. Ehhez természetesen az kell - a szövetségi kapcsolatok miatt is -, hogy befogadók legyünk az új dolgokra, a praktikus tudást pedig folyamatos képzésekkel kell biztosítani.

Orosz László hívõ, gyakorló katolikus, a közelmúltban szerzett diplomát egy teológiai fõiskolán. Részese és kezdeményezõje különbözõ katonai zarándoklatoknak, így a közeljövõben Franciaországba terveznek utat. Az év katonája címmel kitüntetett bajtárs néhány éve ugyan kilépett a Honvédszakszervezetbõl az akkori eredménytelenség miatt, bár ma már úgy látja, hogy az érdekvédelmi szervezet sokat tud tenni a katonák mindennapi gondjainak megoldásában. Álláspontja szerint az összefogás lehet a siker záloga – az FRDÉSZ-en belüli megnyilvánulások ennek szükségszerûségét igazolják.

Lengyel Andrea tucatnyi évvel ezelõtt lett a Magyar Honvédség alkalmazottja, egy évvel késõbb pedig már elvégezte a tiszthelyettes-képzõ iskolát is. Négy évig Pápán teljesített szolgálatot, majd 2001 júniusától Gyõr a szolgálati helye. Pontosan egy évtizede lépett a Hosz tagjai sorába – mint mondja, minden érdek nélkül, s ez elõször az aktivitásán is érzékelhetõ volt.  Itt, Gyõrben azonban számos új feladatot, megbízást vállalt: a nõi szekció elnökségének tagja, s természetesen közremûködik a katonákat legjobban foglalkoztató problémák megoldásában. Ezek közé tartozik többek között a legénységi házaspárok lakásgondjainak megoldása, a katonanõk egyenruhájának biztosítása. Évtizede visszatérõ panasz, hogy a hölgyekre nincs mérethelyes ruha, cipõ - õ maga „mindössze” három év alatt tudta biztosítani a számára megfelelõ öltözéket. A gyõri alapszervezet vezetõségi tagja közremûködik az üdülési lehetõségek ismertetésében, a Hosz családi rendezvényeinek szervezésében, s gyakran lép színpadra is. Középiskolás kora óta versmondó: Kosztolányi Dezsõ és József Attila verseinek ihletett tolmácsolója.

Andor Tamás, a gyõri alapszervezet vezetõje egyben a légierõ haderõnem által delegált Hosz elnökségi tag, aki tájékoztatási fõtiszt beosztásban teljesít szolgálatot az alakulatnál:

- Elmondhatom, hogy az ezred parancsnokával alapszervezeti vezetõként is korrekt munkakapcsolatot ápolok. Már korábban, Keszthelyen is együtt dolgoztunk: a 21 éves ismeretség segít abban, hogy a kompromisszumok, a párbeszédek jellemezzék ezt a kontaktust. A parancsnokok természetesen némileg más aspektusból szemlélik a katonák életét, mint az érdekvédõk, mégsem szabad elfeledkeznünk arról, hogy õk is munkavállalók. Arra törekszem, hogy minden szinten normalizált, tárgyszerû viszony alakuljon ki a szakszervezeti vezetõk és a parancsnokok között – álláspontom szerint ez a záloga a konstruktív együttmûködésnek. A nyugodt, kiegyensúlyozott munkahelyi légkörhöz ugyanis egyformán szükséges az elégedett katona és az elégedett parancsnok. Nálunk - valószínûleg a Honvédszakszervezet munkájának is köszönhetõen - a speciális problémákra is mindig megnyugtató válaszokat tudtunk találni.

Süli Ferenc - Szita Róbert - Kiséri-Nagy Ferenc