Négy, történésekben, eseményekben igazán sûrû év telt el a Honvédszakszervezet Zánkán megrendezett kongresszusa óta. E négy év alatt jelentõs változások történtek munkahelyünkön, a Magyar Honvédségen belül is – a szinte permanens haderõreform, a sorkatonai szolgálat megszüntetése alapjaiban változtatta meg azt a közeget, melyben a Hosz kifejti tevékenységét. A körülményekhez - kisebb hezitálás után – szervezetünk is igazodott. Az új kihívásokkal szembeni stratégiára a 2005 áprilisában megtartott rendkívüli kongresszus határozatai, az ekkor kezdeményezett és elfogadott személycserék adtak útmutatást, illetve garanciákat. A november közepén tartandó Kongresszus alkalmat ad majd a számvetésre: arra, hogy mérlegre tegyük tetteink súlyát, s bizonyítsuk tizenkétezer fõs tagságunknak, hogy az élet számos területén - elsõsorban a munkáltatóval folytatott tárgyalásaink során - eredményesen képviseltük érdekeiket.
A Magyar Honvédség struktúrájának átalakítása a közelmúltban befejezõdött, de az új rendszerben is meg kell találnunk azokat a pontokat, melyek igazolják, hogy a katonáknak érdemes és fontos a Honvédszakszervezethez tartozniuk. Érdemes és hasznos, mert a közösség ereje, a Hosz birtokában lévõ tudás és tapasztalat, a szakértõ kollégák elkötelezettsége változatlanul felhatalmaz bennünket bajtársaink reprezentatív képviseletére. Rangunk és elismertségünk lehetõvé teszi, hogy aktívan részt vegyünk a bennünket érintõ jogszabályok elõkészítésében – ezek meghatározóak a magyar katonák XXI. századi élet- és szolgálati körülményeinek megteremtésében, a külszolgálati tevékenység hátterének számunkra kedvezõ kialakításában. Létérdekünk tehát a konkrét, a katonai élet szinte minden vitás pontjára kiterjedõ és alkalmazható törvények, rendeletek megalkotása, szükség esetén ezek módosítása. El kell érnünk, hogy a mindenkori kormányok ne csak pénzügyi kérdésként kezeljék a Magyar Honvédséget, hanem empátiával is rendelkezzenek a katonatársadalom problémái iránt. Ha jól dolgozunk, fel tudjuk hívni a törvényalkotók, a szakmai irányítók figyelmét, hogy bár õk a felelõsek a törvények végrehajtásáért, a Magyar Honvédségért és az ország biztonságáért, a végrehajtásban elsõsorban a katonákra számíthatnak. Úgy gondolom: azonos a parancsnokok és a szakszervezeti vezetõk érdeke – a katonák gondjait, a munkahelyi konfliktusokat mindig a humánum szellemében, az emberi oldalról kell megközelíteni. Ebben is meghatározó szerepe lesz a Honvédszakszervezetnek.
November közepén lezárul egy folyamat, s új szakasz kezdõdik szakszervezetünk életében. A további utat az elmúlt tizenhat év érdekvédelmi munkájának tapasztalatai és az eddigi sikerek jelölik ki. Együtt kell haladnunk, hogy a következõ négy évben sem legyen üres szólam: „Rólunk – nélkülünk ne döntsenek!”
