Pusztavacsi diadal, Hosz-os gólkirály A Tiszától nyugatra leszakadt az ég, és csak ömlött, csak ömlött az esõ. Debrecenben, az egyetemi sporttelepen aggódó szemek kísérték a felhõk vonulását már kora reggeltõl, ám minden vágyakozás ellenére sem akart véget érni az ítéletidõ. Karasi Attila százados, a dandár testnevelõ tisztje, az Egység-kupa rendezését felvállaló sportember azonban mégsem lehetett teljesen elégedetlen, hiszen legalább a pálya minõségével nem volt gond. A mûfû – bár csúszott – még a zuhogó esõben is alkalmas volt a foci kupa megrendezésére, s bár néhány briliáns csel elmaradt a következõ derbikre, így is számtalan gyönyörû megoldásra és kemény, hajtós meccsre kerülhetett sor.
Mint ismeretes, az Egység-kupa soros lebonyolítási helyszínének mindig az a város, bázis ad otthont, amelynek csapata az elõzõ évben diadalmaskodott. Tekintettel arra, hogy tavaly a civis város legjobb egyenruhás fiai vitték haza a hatalmas serleget, így õk fogadhatták az Egység-kupára kandidáló tíz csapatot. Pusztavacs, Kaposvár és Debrecen két-két, Székesfehérvár, Tata, valamint a budapesti LEK és a Honvédszakszervezet egy-egy csapattal érkezett - a szervezõk ugyan az elõzetes érdeklõdésbõl adódóan több résztvevõvel számoltak.
Karasi Attila szerint a tavalyi gyõzelem váratlan volt, az idei szereplés viszont némi hiányérzetet keltett a helyi résztvevõkben. Elmondta, hogy különbözõ elfoglaltságok miatt több „sztár” hiányzott a két debreceni csapatból. A laktanyában ugyanakkor hihetetlenül szívós meccseken edzõdnek – szinte naponta – a fiúk, hiszen a testnevelési órákon való jelenlét kötelezõ valamennyi katona számára. Ezeken pedig elsõsorban a foci és a tollaslabda viszi a prímet, de a Debreceni Honvéd Sportegyesület kilenc szakosztályában is nagyon sok bajtárs sportol rendszeresen.
- Szinte kényszerbõl választottuk az egyetemi helyszínt, s azt hiszem, ez végül rendkívül jó döntés volt. Némi szomorúsággal tölt el ugyanakkor, hogy az idõjárás miatt nem tudtunk felejthetetlen eseményt szervezni, bár a kollégák és a parancsnokok mindenben segítségünkre voltak. Örvendetes viszont, hogy rendkívül sportszerûek voltak a küzdelmek, s most, az eredményhirdetés után úgy tûnik, valamennyi focista elégedetten távozik tõlünk.
Kármán István, a gyõztes Pusztavacs együttesének tagja közalkalmazottként dolgozik a honvédségnél. Mint elmondta, csapatának hetven százaléka korábban igazolt játékos volt – tény, hogy azóta egy részük különbözõ megfontolásból kis pocakot eresztett. S bár a laktanyában kötelezõ a sport és testnevelés, a kötelezõ jelleggel szembeni fenntartás csak a focinál oldódik fel. A középpályán serénykedõ kupagyõztes szerint gyõzelmük titka a tüdõ és a technika harmonikus egységében keresendõ.
A torna gólkirálya Kapala Krisztián, a Honvédszakszervezet csapatának csatára lett.
- Sokan azt mondják – közöttük a saját hálóõrünk is –, hogy a siker titka: végy egy jó kapust. Ezzel persze csak a döntetlen garantált, az eredményhez, a gyõzelemhez jó csapat is kell. A bronzérem a csapat diadala, s mi már megismertük néhányszor a siker ízét. A budapesti helyõrség bajnokságot már ötször nyertük meg, s jelenleg is veretlenül vezetjük a mezõnyt.
Azt már csak az „érintett” kapus árulja el, hogy az elmúlt öt évben itt is, ebben a mezõnyben is Krisztián volt az „ügyeletes gólkirály”.
Az eredményhirdetés alkalmával lehetõség nyílt arra, hogy beszélgessünk Földesi András alezredessel, a helyi Hosz alapszervezet vezetõjével is. A téma természetesen nemcsak a sportra korlátozódott:
- A Honvédszakszervezetnek közel nyolcszáz fõs tagsága van az alakulatnál, s ez negyven százalékos szervezettséget jelent. Alapszervezetünk rendkívül aktív a kulturális és szabadidõs rendezvények szervezése területén. Színházbérleteink iránt óriási az érdeklõdés, de emlékezetes tárlatlátogatásnak minõsíthetõ Az igazi da Vinci kiállítás megtekintése is. Együtt töltjük a Mikulás és a Szent László napi ünnepeket, tagjaink gyermekeinek pedig táborokat szervezünk. Ez utóbbival kapcsolatban már a 2008. évi programot tervezzük: pályázati pénzbõl, saját költségvetésünkbõl, valamint a szülõk minimális hozzájárulásából két hétig Tarnamérán kívánjuk üdültetni a gyermekeket. S bár sokszoros az igény, ebben az évben két-háromszázezer forintot tudunk a szociálisan rászorultak segítésére fordítani. Úgy gondolom, a szakszervezetnek nem csak e téren van fontos feladata, hanem az állomány közérzetének javítása területén is. A Magyar Honvédség szempontjából is fontos, hogy megtartsuk a jól képzett hivatásos és szerzõdéses állományt, hiszen az újoncok felkészítése feladataik ellátására nemcsak idõ-, de pénzigényes tevékenység is. Hasonlóképpen gondolkodik minderrõl Kovács József dandártábornok, az alakulat parancsnoka is, aki többek között a tárgyi, technikai feltételek biztosításával támogatja a szakszervezet munkáját.
Az Egység-kupát és az aranyérmeket a Pusztavacs I. csapat tagjai, az ezüstöt a Kaposvár I. focistái, míg a bronz medálokat a Honvédszakszervezet égisze alatt induló együttes tagjai vehették át Szincsák Gyulától, a Hosz alelnökétõl.