A túlszolgálat értelmezése és elszámolása a folyamatos ügyeleti szolgálatot ellátók esetében

A Magyar Honvédség hivatásos és szerzõdéses katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (Hjt.) 91. § (1) bekezdése alapján a szolgálatteljesítési idõ 40 óra. A szolgálatteljesítési idõ azonban többheti, havi, illetve éves keretben is meghatározható a munkaköri leírásban rögzítetten, a heti szolgálatteljesítési idõ figyelembe vételével.

A folyamatos ügyeleti szolgálat ellátására szervezett (valamint a készenléti jellegû) beosztásokban fentiekben jelzett heti szolgálatteljesítési idõ legfeljebb 54 óra lehet, mely alapján a havi vagy éves keret meghatározásra kerülhet.

A perben érintett kollégánk keresetében meghatározott összegû túlszolgálati díj megfizetésére kérte kötelezni az alperes katonai szervezetet, arra hivatkozva, hogy a részére meghatározott éves munkaidõkereten felül heti pihenõnapon és munkaszüneti napon teljesített túlszolgálatáért csupán egyszeres díjazásban részesült. Felperes kollégánk értelmezése szerint az éves munkaidõkeret teljesítését követõen az érintett minden napja pihenõnap, így részére az elszámolás alapját ezen tétel kell, hogy képezze.

A korábban eljáró másodfokú bíróság elfogadta a felperes azon érvelését, hogy az éves munkaidõkeret teljesítését követõen az érintett minden napja pihenõnap, függetlenül attól, hogy az szombatra, vasárnapra, vagy munkaszüneti napra esik. Ebbõl következõen fenti napokon teljesített túlszolgálatáért megilletné a kétszeres díjazás.

Az alperes honvédelmi tárca képviselõje felülvizsgálati kérelmében fenti jogerõs ítélet hatályon kívül helyezését és felperes keresetének elutasítását, új határozat meghozatalát kérte jogszabálysértésre (téves értelmezésre) való hivatkozással.

A téves értelmezés véleményük szerint a Hjt. 93.§ (5)-(6) bekezdésében, valamint az elszámolás tekintetében a 95.§ (2) bekezdésében foglaltak eltérõ megítélésén  alapul.

A Legfelsõbb Bíróság ítéletében az alperes honvédelmi tárca álláspontját tette magáévá, megállapítva az alábbiakat:

A Hjt. 93.§ (5) bekezdése alapján az állomány tagját hetenként két pihenõnap illeti meg, melyet lehetõleg együtt kell kiadni. A folyamatos ügyeleti szolgálatot ellátókra vonatkozó speciális szabály, hogy esetükben az egy hónapra esõ pihenõnapok közül legalább az egyiknek vasárnapra kell esnie. Ezen jogszabályi rendelkezés nem korlátozódik kizárólag az éves munkaidõkereten belül történõ szolgálatteljesítésre, kiterjed a túlszolgálat körében végzett munkavégzésre is.

Túlszolgálat teljesítése esetén a Hjt. 95.§ (2) bekezdése értelmében az állomány tagja a teljesített túlszolgálat idõtartamával megegyezõ mértékû, ha pedig a teljesítés pihenõnapon vagy munkaszüneti napon történt, a túlszolgálat kétszeresének megfelelõ mértékû szabadidõ vagy díjazás jár.

A kétszeres túlszolgálati díjazás azonban csak akkor illeti meg az állomány tagját, ha a tényleges munkaidõ beosztása (szolgálat-vezénylés) szerint két pihenõnapját – figyelembe véve a rájuk vonatkozó fent említett speciális szabályt is – nem adták ki, hanem e napokon is, illetve a külön jogszabályban meghatározott munkaszüneti napokon is túlszolgálatot teljesített.

Ez esetben a heti pihenõnapok megállapítása és a túlszolgálat díjazása nem egyezik meg a naptár szerint megjelölt szombaton, vasárnap illetve munkaszüneti napon teljesített túlszolgálattal, valamint annak elszámolásával.

Irányadónak az elõre meghatározott szolgálati idõ-beosztást (vezénylést) kell tekinteni, mely alapján a munkaidõkeret teljesítését követõen a továbbiakban az érintett vonatkozásában három különbözõ típusú, szolgálatteljesítésre nem kötelezett idõvel számolhatunk:

a., a külön jogszabályban meghatározott munkaszüneti napok

b., ‑a heti pihenõnapok (lehet hetente bármely két nap, mely havonta összevontan – havi egy vasárnap figyelembe vételével – is kiadható)

c., a fentieken túl fennmaradó pihenõidõ.

Összefoglalva elmondható tehát, hogy a Legfelsõbb Bíróság jogkérdésben hozott döntése értelmében a folyamatos ügyeleti (készenléti) szolgálatot ellátók esetében túlszolgálat ellátása során sem minõsül a naptárban meghatározott szombat/vasárnap automatikusan hétvégi pihenõnapnak.

A tényleges szolgálat-vezénylésbõl minden esetben megállapítható, hogy konkrétan mely napok jelentik esetükben a pihenõnapot. Így az adott személy esetében az a nap, amelyen túlszolgálatot teljesít, akkor számítható kétszeres díjazással, ha a vezénylés értelmében az adott napon nem kellett volna szolgálatot teljesítenie.

Amennyiben a túlszolgálatot „csupán” szabad idejében teljesíti (tehát nem munkaszüneti napon vagy az elõre meghatározott pihenõnapon) úgy részére csak egyszeres díjazás jár.