FRDÉSZ-petíció: válaszolt a miniszter

Kónya Péter úr részére

Szolgálati Jogviszonyban Állók Érdekegyeztetõ Fóruma munkavállalói oldal elnöke

Tisztelt Elnök Úr!

Mindenekelõtt szeretném kifejezésre juttatni, hogy rendkívül elõremutatónak tartottam a június 27-ei konstruktív megbeszélést, és köszönöm Önnek és munkatársainak a hasznos és tárgyszerû eszmecserét.

Amint az alábbiakban részletesen kifejtem, számos felmerült kérdés megoldása tekintetében már a tárgyalások óta eltelt rövid idõszakban is fontos lépéseket tettünk, illetve kezdeményeztünk. További kérdések rendezése tekintetében meg kell várnunk más illetékes szervek - így például a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, vagy a nyugdíjbeszámítás tekintetében a Legfelsõbb Bíróság - döntéseit, visszajelzéseit. Eddigi türelmüket köszönjük, és a függõben lévõ kérdések tekintetében további türelmüket kérjük. Végül néhány felvetés megoldása - így például a bérfejlesztések kérdése - csak összkormányzati szinten kezelhetõ, és egyes esetekben csak a 2008-as költségvetési törvényben szabályozható.

Magam is osztom azt a véleményt, hogy a múltban ez a terület sokszor indokolatlanul szorult háttérbe, és nem kapta meg a fontosságának megfelelõ figyelmet. Ezúton is meg kívánom erõsíteni elkötelezettségemet a testületek szerepének és társadalmi tekintélyének erõsítése tekintetében.

Biztosíthatom Önöket arról, hogy mi is érdekeltek vagyunk abban, hogy a személyi állomány élet- és munkakörülményei a lehetõ legmagasabb szinten garantálva legyenek. A tárca ezért közös munkavédelmi ellenõrzés megvalósítását is tervezi. A közösen megállapított tapasztalatokat a késõbbiek során adminisztratív és jogalkotási intézkedésekben is érvényesíteni kívánjuk.

Egyetértünk abban is, hogy különös figyelmet kell fordítani a büntetés-végrehajtás területén jelentkezõ finanszírozási problémákra. Ezek megoldása érdekében igényfelmérést folytatunk, illetve tárgyalások folynak a Pénzügyminisztériummal, hogy a második félévben - alapvetõen a dologi kiadások fedezetére - a Kormány póttámogatást biztosítson. Természetesen a fentieken kívül még sok olyan kérdés van, amelyeket figyelemmel kell kísérni. Ugyanakkor megkerülhetetlen tényezõ, hogy a konvergenciaprogram a legnagyobb gondosság mellett is szûk mozgásteret jelöl ki mindannyiunk számára, így egyes - egyébként általunk is támogatható vagy kívánatosnak ítélt - intézkedések azonnali teljesítése nem vállalható.

Az Egységes Közszolgálati Sztrájkbizottság és a Kormány között 2007. február 19-én létrejött, „a keresetek 2007. évi növelését szolgáló központi intézkedésekrõl a közszférában“ címû megállapodásban a felek rögzítették, hogy az idei évben átlagosan mintegy 2,5 százalékos bruttó keresetnövekedés érvényesül a költségvetési törvény alapján (ún. áthúzódó hatás), továbbá 2007. július l-jétõl havonta - 13. havi illetményelõleg jogcímen - a közszolgálatban dolgozók az illetményük 8,3 százalékának megfelelõ összegben részesülnek.

A Hszt. módosításának elõkészítése kormányhatározatok alapján, az Államreform Bizottság döntései szerint történik. Ehhez a minisztérium csak szakmai javaslatokkal, véleményekkel járult hozzá. Ugyanakkor érzékelem és sürgõs intézkedést igénylõ problémának tekintem a hivatásos állomány elvándorlását, amely egyes ágazatokban akár a mûködõképességet is komolyan veszélyeztetheti. Szükségesnek tartom ezért olyan kormányzati intézkedések megtételét, amelyek alkalmasak arra, hogy csökkentsék ezt az elvándorlási, mobilitási hajlandóságot, és némileg megnyugvással, erkölcsi és anyagi elégtétellel szolgáljanak az érintetteknek.

Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium vezetése tisztában van azzal, hogy az elõttünk álló feladatok végrehajtása, a foglalkoztatási és a nyugdíj szabályok reformja sokakat a hivatásos pálya elhagyására ösztönöz. Alapvetõ feladatnak tekintjük ezért, hogy a hivatásos állományt, különösen a nagyobb szolgálati múlttal és tapasztalattal rendelkezõ tagjait a pályán való maradásra bírjuk.

Az elmúlt idõben e célok elérése érdekében a minisztérium vezetése minden olyan eszközzel és lehetõséggel élni kívánt, amely a konvergenciaprogrammal, az államreformmal kapcsolatos döntésekkel összhangba hozható. Így kezdeményezésünkre a Kormány törvényben kívánja garantálni, hogy a legalább 20 év tényleges szolgálati viszonnyal rendelkezõ hivatásos állományúak a jelenlegi jogszabályi feltételekkel és számítási móddal mehessenek a késõbbiekben is nyugállományba. Olyan anyagi ösztönzést tervezünk bevezetni, ami a szolgálatban való hosszú idejû maradást segíti elõ. Ezt támasztja alá a szolgálati nyugdíj szabályok átalakítása során figyelembe veendõ szempontokról szóló 1055/2007. (VII.9.) Korm. határozat, mely 2007. augusztus 31-ig határozott meg határidõt a jogszabálytervezet kidolgozására.

A fentieknek megfelelõen valós és mindenképpen orvosolandó problémaként kezeltük eddig is a magánnyugdíj-pénztárból a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történõ visszalépés lehetõségének megszûnése miatti, a hivatásos állomány körében várhatóan nagy számban jelentkezõ nyugdíjba vonulási szándék kérdését. A visszalépési szabályok módosítására irányuló kezdeményezéssel éltünk az Allamreform Bizottságnál és a tárgy szerint illetékes pénzügyminiszter úrnál. A már említett 1055/2007. (VII. 9.) Korm. határozat a pénzügyminisztert, az igazságügyi és rendészeti minisztert, valamint a honvédelmi minisztert teszi felelõssé a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény olyan tartalmú módosításának 2007. augusztus 31-ig történõ kidolgozásáért, amely lehetõvé teszi a jogosultak számára a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe való visszalépést akkor is, ha 2007. december 31-ét követõ idõpontban válnak jogosulttá nyugellátásra. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium részérõl a törvénymódosítás mielõbbi realizálását fogjuk szorgalmazni.

A tárca által elõkészítés alatt álló törvénytervezetben választási lehetõséget kívánunk teremteni azzal, hogy azon hivatásos állományú kollégáik, akik már megszerezték a nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati idejüket, egy kedvezõ számítás alapján a késõbbiekben önmaguk dönthessenek a 2007. december 31-ével rögzített, vagy a tényleges nyugdíjba vonulás szerinti ellátás között.

Talán megnyugtatólag hathat az is, hogy a rendvédelmi szerveknél a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításáról szóló 2007. évi LXXIX. törvényben tervezett civilesítés elsõsorban a nem alaptevékenységet érintõ munkakörökre terjedne ki. A tervezet szerint a civilesített munkakörben a hivatásos állományú a jogviszonyát nem veszti el, de üresedés esetén az adott munkakörbe csak közalkalmazott vagy köztisztviselõ nevezhetõ ki.

A minisztérium vezetése az Állami Egészségügyi Központ létrehozása kapcsán az aktív és nyugállományú kollégák és családtagjaik érdekei védelme érdekében azt a szakmai álláspontot képviselte, hogy az ellátások színvonala nem csökkenhet, valamint az ellátottak köre nem szûkülhet. Amint ismeretes, nemrégiben megjelent az egyes központosított egészségügyi szolgáltatók által nyújtott szolgáltatások igénybevételérõl, valamint a külön meghatározott személyek tekintetében fennálló egészségügyi ellátás rendjérõl szóló 175/2007. (VI.30.) Korm. rendelet, amelynek 2. § (1) c) pontja egyértelmûsíti, hogy a rendvédelmi szervek személyi állománya és közeli hozzátartozóik, továbbá a személyi állományból nyugállományba helyezettek és biztosított családtagjaik igényjogosultak az Állami Egészségügyi Központ szolgáltatásainak igénybevételére.

A szakközépiskolákban, szakmunkásképzõ intézetekben töltött idõ beszámítása tekintetében a szolgálati idõbe kérdéskörben az elmúlt idõben több egymásnak ellentmondó ítélet született, annak ellenére, hogy ezek között jogerõs, adott esetben legfelsõbb bírósági ítéletek is vannak. Ebben a helyzetben az egyértelmûség érdekében a tárca jogegységi döntést kezdeményezett a Legfelsõbb Bíróságnál. A szolgálati idõbe mindenféleképpen beszámításra fog kerülni a szakmunkás- és szakközépiskolában töltött tanulóidõ, de ennek a mértéke attól függ, hogy a Legfelsõbb Bíróság jogegységi döntése mit állapít meg egységes idõtartamként. Ennek megszületéséig azonban nem elõlegezhetjük meg a független magyar bíróság döntését.

Szintén a Minisztériumon kívül álló okok miatt nem tudunk még választ adni a sztrájkjoggal kapcsolatos felvetésre, bár a részünkrõl szükséges kezdeményezést megtettük. Az illetékes Szociális és Munkaügyi Minisztérium a kérdés megítélése tekintetében megkereste az ILO-t, melynek válasza információink szerint leghamarabb augusztus végére várható.

Egyetértünk azzal is, hogy a rendvédelmi szervek munkájának megújítása elképzelhetetlen pénzügyi stabilizáció nélkül. Szükség van egy új elõmeneteli rendszerre, amely új alapokra helyezi a jelenlegi jutalmazási, kitüntetési és elõléptetési gyakorlatot. A jól teljesítõ rendõröket meg kell fizetni, növelni egzisztenciális biztonságukat és biztosítékokkal kell körülbástyázni a rendõri intézkedések jogszerû végrehajtását. Ennek jogszabályi és költségvetési forrásait már a 2008. évi költségvetési törvényben tervezzük megteremteni.

Remélem válaszom - még ha ezen rövid idõ alatt maradtak is még rendezetlen kérdések - sok tekintetben megnyugtatást, illetve a pozitív változtatások melletti elkötelezettséget jelez az Önök számára, és jó alapot szolgáltathat a további konstruktív tárgyalásokhoz.

Budapest, 2007. július 23.

Üdvözlettel:

                           Dr. Takács Albert