A szolgálati idõpótlék: egérbõl állatorvosi ló Ha valamely kíváncsi és vállalkozó szellemû katona vagy civil megkísérelné összeállítani a katonai szolgálat feltételeivel, körülményeivel kapcsolatos „Legek könyvét”, úgy vélem, mi magyarok igencsak kevés címszó alatt szerepelnénk benne. Ez lehetne jó is, meg rossz is. Végül is esete válogatja! Például ha kitûnne, hogy az egyéni felszereltség sokoldalúságában és minõségében élen járunk, az jó, ha meg a lista végén kullognánk, az rossz. Hangsúlyozom: itt nem a magyar katona szakmai és emberi értékeirõl, kvalitásairól beszélek – amit szerte a világon kellõ alappal pozitívan ítélnek meg -, hanem arról, hogy milyen normatív és valós viszonyok között él és tesz eleget kötelezettségeinek és ezért milyen juttatásokra, megbecsülésre számíthat a fegyverforgató.
Mielõtt az elõbbiek kapcsán bárki elszomorodna, talán mégis van esélyünk bekerülni a képzeletbeli rekordok könyvébe, mégpedig a szolgálati idõvel és annak számításával. Talán egyetlen katonának sincs annyiféle szolgálati ideje, mint a magyarnak. De ha mégis, az bizonyosan nem alkot olyan, már- már áttekinthetetlen szövevényt amely méltán pályázhatna akár a „Hungaricum” megtisztelõ címre. (Csak nehogy így védelmet is kapjon!)
Mirõl is van szó? A jogállási törvényünk, illetve a kapcsolódó jogszabályok az egyes jogosultságok megállapítása során ötletes változatossággal, eltérõ módon számítják be a katonai lét, valamint a civil tanulmányi- és munkaviszony különbözõ formáit. Így a derék katona büszkén tudhatja magáénak többek között a szolgálati nyugellátás, a jubileumi jutalom, a szolgálati jel szempontjából figyelembe vehetõ éveit. Szakmunkásképzõ, szakiskola, katonai kollégium, polgári és katonai felsõoktatás, nyári gyakorlat, hazai, külföldi szolgálat, 96 elõtt vagy után… Szorzóval, vagy szorzó nélkül. Nem csoda, hogy a megállapítás és nyilvántartás kérdése az érintettek többsége számára kemény diót jelentett és jelent, a jogban kevésbé jártasak közül jónéhányan pedig már nem is érteni, csak megjegyezni szeretnék a papíron megjelenõ számokat.
Ha eddig büszkék lehettünk a szolgálati idõ számítására, ezentúl még inkább kihúzhatjuk magunkat, hiszen januártól szolgálati idõpótlékra is jogosulttá vált a katona, amihez természetesen újabb szolgálati idõ és számítási mód született. Nevezzük ezt a szolgálati idõpótlék szempontjából figyelembe vehetõ szolgálati idõnek, ami önmagában nem jelentene problémát, mondhatnánk, a környezet már adott. Legfeljebb bebiztosítaná elsõ helyünket az elõzõekben említett legek könyvében.
Mielõtt a problémára térnék, néhány szó a szolgálati idõpótlékról. Évekkel ezelõtt – a katonák kivételével - a fegyveres szférában szolgálatot teljesítõk illetménye szolgálati idõpótlékkal egészült ki, amely tartalmát megközelítõleg a hûség (elkötelezettség, lojalitás), az évek során megszerzett tapasztalat (elméleti és gyakorlati jártasság, az ebbõl eredõ széleskörû alkalmazhatóság), a követelményeknek való tartós megfelelés anyagi elismeréseként tudnám megfogalmazni. Egyébként a szolgálati idõpótlék nem ismeretlen a régebben pályán lévõ katonák számára, hiszen az 1971. évi 10. TVR is biztosított egy tisztességes mértékû SZIP-et, egészen 1996.09.01-ig.
A Honvédszakszervezet – sokszor önmagában – évekig küzdött a méltánytalanság megszüntetéséért, aminek eredményeként a tárca végül elfogadta, támogatta javaslatunkat. Az általunk kidolgozott pótlék figyelembe vette a katonai szolgálat sajátosságait (nincs idõhöz kötõdõ más automatikus illetményelem, a katonai pályafutás idõbeni viszonylagos rövidsége), ezért a pótlék mértéke és ütemezése a társ fegyveres szerveknél alkalmazott szabályoktól pozitív irányba tért el, így például a maradási hajlandóság növelése érdekében kiemelten koncentrált az elsõ szerzõdéses idõszak végére.
Ekkor azonban történt valami. Vajúdtak a hegyek és egér született. A parlament õszi ülésszaka már egy másik beterjesztésrõl tárgyalt, amihez a képviselõk szép számmal nyújtottak be jó-, vagy kevésbé jószándékú módosító javaslatokat. A napirend sürgõssége megakadályozta, hogy érdemileg léphessünk. A következmény önmagáért beszél: a törvény egy alacsony összegû, a maximális értéket lehetetlenül magas szolgálati idõvel elérõ pótlékot vezetett be. (35 év ! tényleges szolgálati idõvel az illetményalap - jelenleg 39.750,- Ft - 25%- a, azaz bruttó 9.938,-Ft !)
Itt térek vissza a szolgálati idõpótlék szempontjából figyelembe vehetõ szolgálati idõ megállapításának problémájára. Az új - közelmúltban megjelent HM utasításban, majd rendeletben foglalt – szabályok ugyanis gondoskodnak arról, hogy a jelzett felsõ határt szinte senki, a kezdõ és közbülsõ szinteket pedig minél kevesebben és minél késõbben érhessék el.
A módszer roppant egyszerû: a korábban, a Honvédelmi törvény által tényleges katonai szolgálatként nevesített eseteket az új rendelet „felülírja”: tehát az aktuális normák alapján nem tényleges katonai szolgálatot teljesített a sorkatona, vagy a katonai fõiskola hallgatója (hogy csak a két legnagyobb tábort említsem) így annak idejét a pótlék megállapításánál nem kell figyelembe venni! Ilyen frappáns – bár az állomány számára kétségkívül barátságtalan és kedvezõtlen - megoldásra talán még Makedóniai Nagy Sándor is felkapná a fejét, akit akár az egyszerûsítés bajnokaként tarthat számon a világ, amióta Gordion (amúgy békés-lankás, friss szellõjû vidékén) elmetszette azt a túlbonyolított csomót.
De nézzük inkább az idõt, ami jelen esetben jóval több, mint idõ. A szóban forgó esetben ugyanis a létrõl van szó és a szándékról. Katona (a hadsereg tényleges tagja) volt-e, aki a haza iránti kötelezettségének eleget téve(nem egyszer kibúvót talált kortársai balekságra vonatkozó megjegyzései közepette) bevonult sorkatonának, vagy egyenruhában évekig készült hivatására? A válasz kizárólag igen lehet, mert ha nemmel válaszolok, a következõket állítom: Egyenruhában, fegyverrel kezükben civilek tettek katonai esküt, majd civilként adtak ki rájuk vonatkozó állományba vételi parancsot, és éltek laktanyákban több száz kilométerre szeretteiktõl, civilként egyenruhában és fegyverrel kezükben õrködtek hónapokat eldugott raktárak tornyaiban, az egyéni és kollektív fegyverekkel civilek hajtottak végre gyakorlatokat, éleslövészeteket. Civileket riasztottak egyenruhában, honvédségi eszközökkel menteni a menthetõt, ha jött az ár, vagy tomboltak az elemek. Civilek töltötték hétvégéiket laktanyákban harckészültségi százalékban, mert ha menni kell, nem lehet egy napot sem várni. A katonai tanintézetekben ugyancsak civilek kapták a parancsokat, civilként léptek szolgálatba (katonákra vonatkozó szolg. szab. alapján), civilként egyenruhában, fegyverrel vettek részt tömegverekedések feloszlatásában az ügyeletes alegység tagjaiként, civilként gyakorolták újra és újra a tanintézet harckészültségi feladatait. Még nagyon sokáig folytathatnám… A lényeg - katonák voltunk akkor is, úgy is: jogilag és valóságosan egyaránt. Vagy ma sem vagyunk azok egy holnapi szabály szerint?
Akkor a szándékkal van a baj? Miért nem akarja a munkaadó, esetünkben a honvédelmi tárca figyelembe venni a szolgálati idõpótléknál a tárgyalt idõket? A szolgálati törvényünk ugyanis semmiféle gátat nem emel a sorkatonai szolgálat és a katonai tanintézeti hallgató tényleges idejének beszámítása elé.
Lehet, azért nem, mert jelenleg nincsenek sorkatonák!? Attól tartok, ez eléggé ingatag érv. Elképzelhetõ, nagyon sokba kerülne, a mindig szûkös költségvetés nem bírná el? Nem gondolom, a pótlékok jelenlegi szintjénél az így keletkezõ többlet semmiképpen nem lehet forrásoldali akadály. Továbbá a megkülönböztetés még akkor sem jelenthetne megoldást. Esetleg nem jelent sokat, nem érinti az állomány egészét? Ha ez így lenne, annál inkább érthetetlen a beszámítástól való elzárkózás.
A kérdésre érdemi választ eddig nem kaptunk. Elképzelhetõnek tartom, nincs is. A Honvédszakszervezet a vonatkozó HM utasítással szemben kifogást emelt, közben azonban ugyanazon tartalommal megjelent a HM rendelet is, ami jogszabályi mivoltánál fogva törvényesíti a méltánytalanságot. Marad az egyéni szolgálati panasz, pereskedés, alkotmánybírósági beadvány lehetõsége. Vagy ez a szándék?
A ló meg marad beteg?
Szincsák Gyula
alelnök
A témával kapcsolatban dr. Heiling Ottó alelnöktõl megtudtuk, hogy a munkáltató elkezdte kézbesíteni a szolgálati idõpótlékra (SZIP) való jogosultságot megállapító parancsát, illetve ennek megfelelõen az új illetmény besorolási parancsokat is. Felhívjuk mindenkinek a figyelmét arra, hogy a parancs kézhez vételétõl számított 30 napon belül van lehetõség az esetlegesen tévesen megállapított kezdõnap miatt szolgálati panasszal élni az állományilletékes parancsnok felé. A határidõ jogvesztõ, tehát aki ezt most nem teszi meg, annak erre a késõbbiekben már nem lesz módja. Kérjük tagjainkat, hogy amennyiben az üggyel kapcsolatban kérdéseik merülnének fel, forduljanak a helyi/területi tisztségviselõkhöz, a haderõnemi irodákhoz, és ha szükséges, jogsegély szolgálatunkhoz.