Interjú Mészáros Gézával, a Hosz elnökével A magyar érdekvédelmi szervezetek tevékenysége, munkájuk hatékonysága csak az össztársadalmi folyamatok, változások tükrében értékelhetõk reálisan. Ez az alaptézis természetesen a Honvédszakszervezetre is vonatkozik – nyilatkozta lapunknak Mészáros Géza, a Hosz elnöke, akit egyben félévi értékelésre is kértünk.
megkövetelik egy korszerû szakszervezettõl.
- Elnök úr, a bevezetõ mondat tulajdonképpen beszélgetésünk esszenciáját is jelentheti – kérem, fejtse ki bõvebben is ezt a gondolatot!
- A Honvédszakszervezetet irányító tisztségviselõk számára már évek óta nyilvánvalóvá vált, hogy fegyveres testületünk korábbi védettsége, zártsága megszûnt – egy vagyunk a munkaerõpiac szereplõi között, s így a társadalomban zajló folyamatok bennünket sem kerülhetnek el. A szûkebb és tágabb környezetünkben folyamatos feszültséget észlelünk, s ez törvényszerûen kihat ránk, katonákra is. Naponta érzékelhetjük, hogy a megélhetési gondok miként árnyalják a kollégák hangulatát: a gáz, az élelmiszer és az üzemanyag árának emelése kihat az életminõségre, s ez felerõsíti a szakszervezet vezetésére háruló, elsõsorban alulról érkezõ nyomást is. A Hosz tagjai eredményeket, a tárca vezetésével folytatott sikeres tárgyalásokat várnak el tõlünk. S mivel a makrogazdaságban is egyre több a bizonytalansági tényezõ, számunkra sem marad más lehetõség, mint a folyamatos küzdelem – gyakran még a kudarcokért is keményen megdolgozunk.
- Ennek kapcsán konkretizáljunk néhány kérdést! Az elsõ félév multával mennyire elégedettek a bértárgyalások eredményeivel?
- Ma is úgy látom: az elmúlt év végén és 2008 elején a tagság elõtt tiszta lelkiismerettel vállalható megállapodást kötöttünk, holott a béren kívüli juttatások idõpontját ekkor még csak prognosztizálhattuk. Ezekbõl a tervekbõl, a megfogalmazott igényekbõl az elmúlt hat-hét hónapban több is realizálódott: így a nyugdíj – és egészségpénztár vitatott kérdései, az étkezési hozzájárulás ügye, az iskolakezdési támogatás folyósítása, sõt idõarányosan húszezer forint ruházati pénz kifizetésére is sor került. Egy hiányérzetünk van: változatlanul nincs idõpontja az üdülési csekk kiutalásának, bár a tárcától azt az ígéretet kaptuk, hogy õsszel ez a probléma is lekerülhet a tárgyalóasztalról. Részsikernek tartom a szolgálati idõpótlékról szóló jogszabályban foglaltakat is: koncepciónk szerint a sorkatonai szolgálat idõtartamát figyelembe kellett volna venni a szolgálati idõpótlék számításánál. Ez különösen érzékenyen érintheti a szerzõdéses állományt, hiszen közülük sokan sorkatonaként kerültek kapcsolatba a Magyar Honvédséggel. Úgy gondolom: a hatályos rendelet nem segíti elõ kellõképpen az érintettek pályán maradását, nem lehet megtartó erõnek tekinteni.
- A Honvédszakszervezet hosszú hónapok óta felszínen tartja a valuta ellátmány ügyét. Úgy tûnik, ebben a kérdéskörben viszont nincs konfliktus a minisztérium és a szakszervezet között.
- Valóban így van, s ez örömteli, hiszen a missziós illetmény ügye immár egy évtizede foglalkoztatja az érintetteket - s joggal. Mióta a Magyar Honvédség nagyobb létszámmal vesz részt békefenntartásban, gyakorlatilag azóta napirenden van a kérdés. A tárca elismerte: a devizaellátmányról szóló rendeletben a jogalkotók hibát követtek el: a szövegben az ellátmányról szóló rendelkezés euróban jelent meg, de az elõterjesztõk dollárban gondolkodtak. Az Alkotmánybíróság által – közel két év után – hozott határozatot a minisztérium álláspontja szerint végre kell hajtani. A KPÜ és a jogi fõosztály által az egyetértésünkkel kidolgozott terv szerint a katonák euróban kapják meg devizaellátmányukat – a két pénznem közötti különbözetet kamatostól. Az érvényben lévõ rendelet alapján 2004 novemberétõl érvényesíthetik igényeiket az érintett katonák – elhalálozás esetén az örökösök -, így tehát a rendelkezés visszamenõleges hatályú. Meggyõzõdésem, hogy a pozitív döntés ellenére új rendezõ elvre van szükség ezen a területen is.
A másik neuralgikus pont az úgynevezett missziós illetmények ügye. Úgy gondoljuk: a köztisztviselõi illetmény alapon nyugvó, forint alapú valuta ellátmányt kell bevezetni, s így a katonák jövedelmét a továbbiakban már nem befolyásolják az állandóan ingadozó árfolyamok. A változásnak, az új illetménynek azonban figyelembe kell vennie a beosztást, az éghajlati viszonyokat és a veszélyforrásokat is. E koncepció elfogadására nyitottságot érzékelek a tárca részérõl.
- A tavalyi kongresszus a folytonosság mellett döntött, s ezt egyaránt érthetjük a Hosz által képviselt irányvonalra, s a vezetés személyi összetételére. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy az alapszervezeti- és csoportvezetõk szintjén jelentõs a mozgás, a kívánatosnál nagyobb a fluktuáció.
- Ez utóbbi összefügg a haderõreformmal, amely remélhetõleg valóban befejezõdött. A kongresszus ugyan nem hozott látványos reformokat, mégsem múlt el nyomtalanul a tanácskozás szakszervezetünk életében. Függetlenül a csekély személyi változástól, folyamatosan újítani szükséges a szervezeti munkát – ennek során össze kell csiszolódnia az apparátusnak is, hiszen egyes tisztségek betöltésére pályázatok útján került sor. Vezetõként természetesnek tartom, hogy esetenként észlelhetünk bizonyos mûködési zavarokat, konfliktusokat. Tagjainknak azonban tudniuk kell azt is, hogy érdekeiket professzionális szinten képviseljük mind a tárca, mind a társadalmi nyilvánosság elõtt. A szervezeten belüli harmóniához, a sokat hangoztatott szolidaritás érzés kialakulásához azonban elengedhetetlen, hogy a „hivatalostól” eltérõ nézeteknek, véleményeknek is hangot adjunk, s megfelelõen egyensúlyozzunk a rendelkezésünkre álló eszközök között. Csak így tudunk kilencezer aktív, s közel kétezer nyugállományú katona hiteles képviselõje lenni.
- Nem múlik el fórum, nem zajlik le olyan megbeszélés, tanácskozás, ahol Ön ne vetné fel a szerzõdéses katonák problémáit!
- A katonák érdekvédelmi szervezetének ez kötelessége, hiszen nem csak tapasztaljuk, de a kutatások is megerõsítik, hogy a szerzõdéses katonák illetménye, szociális helyzete, lakhatásuk megoldatlansága már a kritikus szinten van, s a meglévõ létszámhiány mûködési zavarokat okozhat. Lépnünk kell tehát, s az is természetes, hogy minden fórumon felhívom az érintettek figyelmét erre a kardinális kérdésre. Az elmúlt idõszak tapasztalatai alapján a HÉF mûködése, munkastílusának szükségszerû átalakulása lehetõséget nyújthat minden égetõ probléma felvetésére, rendezésére!
- Az illetmények emelése, a katonák szociális helyzetének állandó javítása alapkövetelmény, jogos elvárás a Hosz tagok részérõl, ám azt is tudjuk – sokan a különbözõ szolgáltatások miatt keresik a kapcsolatot a Honvédszakszervezettel.
- Ez érthetõ, s egyben logikus gondolkodásra vall, hiszen számtalan elõnye van a szakszervezeti tagságnak. Csak néhány ezek közül: kedvezményes üdülési lehetõség Békésszentandráson vagy Hajdúszoboszlón, az átlagosnál jobb autóvásárlási konstrukció a Merkantil banknál, számlavezetési engedmények több pénzintézetnél. A legfontosabbnak azonban a lakáslízing lehetõségét tartom, hiszen ezen a téren történt minõségi, lényegi áttörés, s ebben a tárca jogászainak, a minisztérium vezetésének is elévülhetetlen érdemei vannak. Az albérleti díj hozzájárulás lízingdíjjá történõ konvertálhatósága mérföldkõnek számít a katonák lakásgondjainak megoldásában. Örvendetes, hogy e konstrukció realizálásában kitûnõ partnerre, korrekt pénzügyi finanszírozóra leltünk az Erste Ingatlanlízing Zrt.-ben. A szolgáltatások területén is szükség van változásra, hiszen a tagság igényére alapozva esetleg új, hosszú távú kapcsolatot alakíthatunk ki egy mobil telefonos társasággal. Górcsõ alá vesszük az üdülési kínálatokat, ezek térítési díjait is, mert elképzeléseinket nem mindig igazolja vissza a tagság. Így például a tarnamérai gyermektábor iránt – a kitûnõ programok ellenére – a vártnál mérsékeltebb volt az érdeklõdés. A szolgáltatási palettán ugyanakkor folyamatosan új színekkel, lehetõségekkel kell megjelennünk – ahogy a tagság igénye, az élet, a társadalmi változások ezt