A bejegyzett élettársi kapcsolatról

1., Az elmúlt idõszakban a világ több pontján is érezhetõen csökkent a társadalmi igény a házasságon alapuló család-modell iránt. Ennek következtében egyre gyakrabban választották az együttélés más formáját, így az élettársi kapcsolatot is. Az élettársi viszonyból (legfõképpen annak esetleges megszûnésébõl) adódóan azonban jelentõs problémák  is keletkeztek, melyek egy részének megoldására (valamint az azonos nemûek kapcsolatának jogi rendezésére) fogadta el a magyar Országgyûlés a tavalyi évben a 2007. évi CLXXXIV. törvényt a bejegyzett élettársi kapcsolatról, mely jogszabály 2009. január 1-jén lép hatályba.

A hatályba lépés napjától az érintett pár a kapcsolat-létesítés alábbi lehetõségei közül választhat:

- házasság kötése (kizárólag eltérõ nemûek esetében)

- bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése

- élettársi kapcsolat létesítése a mai ismert formájában.

2., Hogyan létesíthetõ és szüntethetõ meg a bejegyzett élettársi kapcsolat, milyen jogok illetik, valamint milyen kötelezettségek terhelik a feleket?

Kiindulásként alapvetõen két lényeges dolog jelentheti a különbséget. Egyrészt a már említett azonos nemûek ilyen módon történõ kapcsolat-teremtése, másrészt pedig, hogy a házasságkötéssel ellentétben, a 16 és 18 év közötti személyek esetében a kapcsolat regisztrálása még a gyámhatóság engedélyével sem lehetséges. A bejegyzett élettársi kapcsolatra egyéb tekintetben – a közös gyermekké fogadás, valamint a házastársak névviselésére vonatkozó szabályok kivételével – alkalmazni kell a házasságról, családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.) vonatkozó rendelkezéseit.

A kapcsolat bejegyzése az anyakönyvvezetõ által történik, a polgári házasságkötéshez hasonló nyilvános és ünnepélyes ceremónia keretében. A 18. életévüket betöltött személyeknek ez esetben is együttesen jelen kell lenniük, és egybehangzóan kijelenteniük, hogy egymással élettársi kapcsolatra kívánnak lépni.

A kapcsolat jogi tartalmát tekintve, mint az a fenti Csjt. hivatkozásból is kitûnik, alapvetõen megegyezik majd a házassággal, legfõképpen vagyonjogi és öröklési jogi hatásait tekintve. A ma ismert hagyományos élettársi kapcsolat esetében a közös gazdálkodás eredményeként jelentkezõ közös tulajdonból a felek a szerzésben való közremûködésük arányában részesülnek. Bejegyzett viszony esetén azonban az élettársak osztatlan közös vagyona mindaz, amit az életközösség fennállása alatt szereztek (akár külön-külön is!), a bejegyzett élettárs különvagyona kivételével. A bejegyzett élettársnak a hagyományos értelemben vett élettárstól eltérõen a kapcsolat megszûnése után tartási kötelezettsége is fennáll, a feltételek megléte esetén, oly módon, mint a házastársnak.

Öröklési jogi hatásait tekintve kiemelhetjük, hogy a regisztrált élettárs elhunyt élettársa után a törvény alapján örökölhet, jogosulttá válhat kötelesrészre, valamint megilleti az özvegyi jog is.

Nem teszi lehetõvé azonban a törvény a felek számára (nemi hovatartozásuktól függetlenül) gyermek közös örökbefogadását.

Lényeges kérdés lehet a kapcsolat megromlása esetén annak megszüntetési módja. A ma ismert élettársi viszony esetében a felek kötöttségek nélkül, szabadon dönthetnek a kapcsolat lezárását illetõen, míg a bejegyzett viszony esetében erre a felek választása, valamint a feltételek fennállása esetén két - hivatalos – lehetõség kínálkozik. Egyik módozat a bontóperhez hasonlóan a bíróság általi megszüntetés, a másik remélhetõleg gördülékenyebb és gyorsabb út, a kapcsolat közjegyzõ általi (nem peres eljárásban történõ) megszüntetése. Utóbbit a feleknek befolyásmentesen, közösen kell kérniük majd (hasonlóan a „közös megegyezésen alapuló” váláshoz), további feltétel, hogy nincs közös kiskorú és tartásra jogosult gyermekük, valamint megegyeztek az élettársi közös vagyon megosztásában. A kérelemhez csatolni kell a megegyezést, melyet közjegyzõi okiratba, vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. A kérelmezõk utolsó közös lakóhelye vagy a felek valamelyikének lakóhelye szerint illetékes közjegyzõ járhat el, a kérelmezõk választása szerint.

3., Tekintettel arra, hogy a jogszabály csak jövõre lép hatályba, alkalmazásának gyakoriságáról, valamint a jogi szabályozás hatékonyságáról még nincsenek hazai tapasztalatok. Fontos azonban megjegyezni azokat a konkrét, jelenleg ezen szabályozás alkalmazásának hiányában jelentkezõ problémákat, melyek a mindennapi élet során jelentkeznek (pl. kórházi ápolás esetén nem szolgálnak felvilágosítással a másik felet illetõen) és amelyekre remélhetõleg – az ellenérvek mellett is – megoldást jelent majd az ismertetett jogi szabályozás.