Látogatóban a „Nagy Öregnél”...

De miért is beszélhetünk „Nagy Öregrõl?” Az AFMP-FNV (Algemene Federatie van Militair Personeel) május 29-én ünnepelte megalapításának 110. évfordulóját. Az AFMP-FNV a legrégebbi katonai érdekvédelmi szervezet Európában, egyben a világon is. A szövetség jogelõdjét néhány tucat holland altiszt alakította 1898-ban, amikor a hosszú évek során felhalmozódott gazdasági-szociális feszültségek már elviselhetetlenné váltak a holland katonák és családjaik számára. Bár Hollandiában soha nem vonták kétségbe a katonák egyesüléshez való jogát, több évtized alatt épült fel, és 1931-re erõsödött meg annyira a szervezet, hogy a holland védelmi minisztérium – öt másik szervezettel együtt – teljes jogú partnerként és a katonák reprezentatív képviselõjeként elfogadta. A második világháborút követõen az AFMP teljes gazdasági önállóságra tett szert, és a legerõsebb katonai érdekvédelmi szervezetté vált. Mára a több mint 25.000 tagot számláló szövetség meghatározó szociális partnerré vált a holland érdekegyeztetés rendszerében mind ágazati, mind országos szinten, egyben a Katonaszövetségek Európai Szervezete (EUROMIL) második legnagyobb tagszervezete a 250.000 fõs német Bundeswehr Szövetség után. A holland katonák 75%-a tagja valamely érdekvédelmi szervezetnek, több mint egyharmada az AFMP-nek. Az AFMP szövetségben a Holland Királyi Katonai Rendõrség Szakszervezetével (MARVER) tagja a holland Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének (FNV), amely 1,2 millió tagot számlál. Talán e pár sor elegendõ magyarázat a címben említett jelzõre.

A küldöttgyûlést követõ ünnepi fogadáson dr. Heiling Ottó tolmácsolta a Hosz elnökségének üdvözletét, és köszönetét a segítségért és támogatásért, amit az AFMP a Hosz-nak nyújtott, majd emléktárgyat adott át az AFMP elnökének, Wim van den Burgnak és a leköszönõ alelnöknek, Han Buskernek, aki a jövõben a holland Rendõr Szakszervezet elnökeként fog tevékenykedni. Válaszában Wim van den Burg elmondta, hogy õk is sokat tanultak a Hosz-tól, és csodálják, hogy bõ másfél évtized alatt hasonlóan hatékony érdekvédelmi szervezetet sikerült felépíteni, mint az övék. A holland katonák fontosnak tartják a kapcsolattartást nem csak a környezõ országok katonáival, hanem Európa más hadseregeiben szolgáló bajtársaikkal, így velünk, magyar katonákkal is. A társszervezet elnöke kérte, hogy tolmácsoljuk köszönetüket és üdvözletüket az elnökségnek, a Hosz tagjainak és minden magyar katonának.

A látogatás második napján az I. világháború elõtt épült, Amszterdamot övezõ erõdrendszer egyik láncszemét, Fort Pampust mutatták be a vendéglátók, majd a harmadik napon a holland szárazföldi haderõ nyílt napján vehettek részt a küldöttség tagjai, melyet az Eindhovenhez közeli De Ruyter van Steveninck laktanyában rendeztek. A nyílt napon megismerkedhettünk a holland szárazföldi haderõnél szolgáló katonákkal, a hadsereg technikai eszközeivel, mind statikus állapotban, mind dinamikus bemutatók keretében. Emellett megtekintettünk egy ultramodern mûtõblokkal felszerelt tábori kórházat is. Rövid megbeszélést folytattunk a holland szárazföldi haderõ parancsnokával, R.A.C. Bertholee altábornaggyal is, aki örömét fejezte ki, hogy találkozhatott a magyar katonák képviselõivel és élénken érdeklõdött szakszervezetünk tevékenysége iránt.

Összegzésképp elmondható, hogy bár a holland kollégák nagyon udvariasak voltak, amikor azt mondták, hogy mi 17 év alatt közel ugyanannyit elértünk, mint õk, azért van még néhány dolog, amelyben még némileg elõttünk járnak.

Itt most nem a taglétszámra, gazdasági önállóságra, vagy ehhez hasonló „materiális” dolgokra gondolok, hanem elsõsorban a gondolkodásmódbeli, mentalitásbeli különbségekre. Az a kompromisszumkészség, tolerancia, partnerség és rugalmasság, ahogy az ügyeket intézik, ahogy egymáshoz viszonyulnak, az mindenképp irigylésre méltó és követendõ. Igaz, erre is volt közel ötszáz évük, hiszen 1579 januárja óta, amikor is létrejött az Utrechti Unió, a mai holland állam jogelõdje, a Németalföldön élõknek jó néhány kompromisszumot meg kellett ahhoz kötniük, hogy Hollandia ma az Európai Unió egyik legmagasabb egy fõre esõ nemzeti jövedelmével rendelkezõ országa legyen. Azért van még mit tanulnunk, bár attól tartok, hogy ötszáz évünk aligha van rá…