A repülõnap varázsában

Hirös város

A magyar költészet prófétikus alakja, Petõfi Sándor már a XIX. században így örökítette meg városunkat, s ez a jelzõ tovább él napjainkban is. De vajon miért õrizhette meg több évszázadon keresztül ez a Magyarország közepén található szép város ezt a kitüntetõ címet? Talán azért, mert sikerült harmóniát teremteni a múlt emlékei, a történelmi hagyományok, a jelen és a jövõbe mutató fejlesztések között. Kiváló infrastruktúra, pezsgõ gazdaság, vonzó, védett természeti táj, nagy tudású, rendíthetetlen jellemû és kreatív emberek, példás szorgalom, és küzdeni tudás. Talán ezekkel lehetne legfrappánsabban jellemezni a várost.

Forrás: az e-GO fõdíjas kecskemet.hu

A polgármester

Elsõ osztályú autó, elsõ osztályú focicsapat: mint ismeretes, június végén jelentették be, hogy a Daimler-Benz itt építi fel új Mercedes autógyárát. A sok kecskeméti ”hírösség” között mégis elsõ helyen kell említeni azokat a focistákat, akik 2008. május 17-én a Fõ téren található szökõkút hûsítõ vizébe kényszerítették népes szurkolótáborukat. A felhõtlen öröm érthetõ volt, hiszen az aranylábú fiúk a város történetében elõször szerepelhetnek az õsztõl a legmagasabb osztályban, s kétség sem fér ahhoz, hogy ott is derekasan vitézkednek majd. Zombor Gábor polgármester szerint a csapat oly gyorsan tett pontot a bajnoki versenyfutás végére, oly iramban száguldott el riválisaitól, mint a város felett szinte naponta elsuhanó vadászgépek.

 - Kecskemétiként, ex-sportolóként, szurkolóként és természetesen a város vezetõjeként egyaránt büszke lehetek labdarúgóinkra – csakúgy, mint katonáinkra, a csúcstechnológiát képviselõ Gripen vadászgépek pilótáira, parancsnokaikra és az egész személyi állományra. Az egyenruhás szolgálat sem áll távol tõlem, hiszen az orvosi egyetem elvégzése után Pécsett, majd Kiskunhalason gyógyítottam a katonákat. S bár a kezdet kritikus jövõt jósolt – bevonulásom után mindössze két órával egy hadgyakorlaton már életet kellett mentenem – már csak azokra a pozitív élményekre, szituációkra emlékezem, melyek jelentõsen befolyásolták egyéniségemet. Hasznosnak minõsítem ma is az egyenruhás szolgálatot, s az is természetes, hogy az ominózus eset örökké megmarad bennem. Azok a hónapok, melyeket a honvédség kötelékében töltöttem, a hivatásomnak is különös specifikumot adtak: a katonaorvosi teendõk mellett ugyanis a kvázi körzeti orvosi teendõket is fel kellett vállalnom. Az emlékeket valószínûleg befolyásolja az is, hogy rendkívül korrekt és segítõkész parancsnokokkal dolgozhattam együtt.

Késõbb, a megyei kórház fõigazgatójaként – ezt a pozíciót egyébként közel hét évig töltöttem be – természetesen a helyi Honvédkórház irányítóival is jó kapcsolatot alakítottam ki. Polgármesterként és orvosként is fájlalom azonban, hogy az aktív ellátást megszüntették ebben az intézményben. A repülõtér azonban maradt, s így szerencsére a honvédség is. Kecskemét – ahogy már említettem – örül a Gripen repülõflotta jelenlétének, élvezzük ennek az elõnyeit, bár vannak hátrányai is. A problémák a zajterhelésbõl adódnak – a lakosság egy része kártérítést igényel, s rendszeresen segítségért fordul ez ügyben az önkormányzathoz. Konkrét lehetõségünk kevés van, s ez azért is elkeserítõ, mert a Gripen-üzlet ellentételezésébõl – a korábbi ígéretek és számtalan kezdeményezésünk ellenére - városunk kimaradt.

Az önkormányzat és a honvédség együttmûködésének több megnyilvánulása mellett azonban van egy olyan rangos esemény is, amely százezreket vonz városunkba. A repülõnapot – honvédségi kérésre – anyagilag is támogatjuk, idén már második alkalommal. Munkatársaimmal most azon dolgozunk, hogy a rendezvény kapcsán megélénkülõ idegenforgalom elõnyeit ne csak a szálláshelyek tulajdonosai élvezzék - szeretnénk még többet profitálni ebbõl a látványos programból. Az eddigi felhõtlen kontaktust egyébként azzal is tovább tudnánk erõsíteni, ha a honvédségi repülõteret polgári hasznosításra is igénybe lehetne venni. Európában több helyen találhatunk erre példát, s információim szerint mind a katonai, mind a polgári szféra elégedett ezzel a formációval – mondta a lapunknak nyilatkozó Zombor Gábor, Kecskemét város polgármestere.

Részletek az alakulat históriájából

Kecskemét szerepe a magyar hadtörténelemben mindig kiemelten fontos volt. Kezdetben a városban és környékén gyalogos és huszár alakulatok, valamint tüzérek állomásoztak, késõbb már repülõk is települtek ide. A repülõtér létesítésének gondolatát Rákosy György, a Légügyi Hivatal vezetõje fogalmazta meg. Három évvel késõbb elkezdõdött a reptér építése, melynek átadására 1937-ben került sor. 1944-ben a reptér fontos szerepet töltött be a légi szállítások területén, de a nyári angolszász légitámadás olyan súlyos károkat okozott, hogy a néhány hónappal késõbb bevonuló szovjet csapatok csak egy lerombolt repülõteret foglalhattak el. A bázis újjáépítése 1948-ig tartott.

Aztán, már a modern korban, 2005. január 24-én a svédországi Satenas-ban elkezdõdött az elsõ öt magyar pilóta és a kijelölt mûszaki állomány átképzése JAS-39 Gripen típusú vadászrepülõgépre. Az elsõ magyar Gripen 2005. január 25-én gurult ki a svédországi SAAB gyárból. 2005.augusztus 6-7-én a bázis ismét megrendezte a Nemzetközi Repülõnap és Haditechnikai Bemutatót. 2005. decemberében megtörtént az AN-26-os szállító század áttelepítése bázisunkra.

2006. március 21-én szállt le az elsõ 5 db Gripen a bázis kifutójára. Ugyanebben az évben újra szolnoki állományba került a Jak-52-es repülõszázad. Átadásra került továbbá az új Repülõtér üzembentartó és javító század (RÜJ) telephely és az év végén beköltözhettek a repülésirányítók a felújított, legkorszerûbb technikával ellátott irányítótoronyba.

2007. február 12-én megtörtént a bázis átalárendelése a Magyar Honvédség Összhaderõnemi Parancsnoksághoz. 2007. év elején a tûzoltó szakasz is átvehette a korszerûen felújított épületkomplexumát, más néven tûzoltó szertárt. A folyamatos fejlesztések a NATO integráció részét képezik, ami azt mutatja, a bázis készen áll az új feladatok végrehajtására és a NATO-ban rendszeresített repülõgéptípusok fogadására, kiszolgálására.

A parancsnok

Petõ István dandártábornok mintegy másfélezer katona mindennapos tevékenységét irányítja.

- Minden udvariasság nélkül elmondhatom, hogy pályafutásom alatt sehol nem volt ilyen jó a kapcsolatom az önkormányzattal, a közgyûléssel és a társadalmi szervezetekkel. Kecskeméten nagyon is komolyan veszik, hogy katonavárosban élnek. 2004 óta bármilyen problémával fordultunk a városhoz, a megyéhez, mindig komolyan vettek. Teljesen mindegy hova, melyik oldalhoz tartozott a megye, a város, mindig támogatták a bázis tevékenységét.

A kiemelt tetteink közül mindenképpen meg kell említeni, hogy a Tiszti Kaszinó kialakításakor hathatós tevékenységet biztosított az önkormányzat, emellett az általunk szervezett sportrendezvényeket is kiemelten támogatta a város. Mi pedig olyan rendezvényeken vagyunk ott, ami valamilyen módon kapcsolódik a honvédséghez, akár díszõrséggel, akár koszorúvivõként.

Az esztendõ kiemelt rendezvénye idén sem csak repülõs, hanem valódi haditechnikai esemény lesz. Nyilvánvaló, hogy elsõsorban a repülés iránt érdeklõdõk vesznek majd részt az eseményen, de bízunk benne, hogy a repülés mellett a haditechnika egyéb eszközei, a harckocsik, a páncéltörõ eszközök, vagy éppen a lokátorok fognak élményt nyújtani a kilátogatóknak, az apróságoktól a felnõtt korosztályig. A jubileumi év miatt szabadtéri múzeumi bemutató is lesz, a rendszerbõl kivont, már nem mûködõképes technikai eszközöket, repülõket is kiállítjuk.

Rendkívül sok kritikát kapok, mégis nagyon fontosnak tartom a társadalom nagy nyilvánossága elõtt történõ bemutatkozást. Tudomásul kell venni, hogy az adófizetõ állampolgár szemében a legnagyobb „költségzabáló“ intézmény a Magyar Honvédség. Meg kell mutatnunk, hogy nem öncélúan elszórakozzuk az adófizetõk pénzét, hanem nagyon komoly céljai vannak az effektív pénzfelhasználásnak. A repülõnap mellett is 6-10 ezer látogatónk van minden évben. Õk pedig nagy megelégedettséggel és úgy távoztak, hogy megértették, miért is repülnek a gépek, mire is készülnek a pilóták.

A Hosz és a helyi parancsnok viszonya iránt érdeklõdõ kérdésünkre a tábornok elmondta:

- Az ajtóm mindig nyitva: bármi gond van, azonnal jelezheti az alapszervezet, megoldást keresünk.  A szolgálati panasz, a szakszervezeti felvetés helyett sokat kellene beszélgetni. Nálunk nagyon jó úton halad a szakszervezet, örülök a frissítésnek, ráfért már az alapszervezetre. A friss arcok mindig jók, a máshonnan érkezett, a világot más szemmel látó ember tenni akarása mindig pozitív. A 3-4 évenkénti váltás, tisztújítás hasznos, nem a fásultság lesz a jellemzõ, a problémákat ugyanis nem elég meglátni, meg is kell oldani. Segít a szakszervezet, a vezénylõ zászlósokkal karöltve dolgoznak, sok esetben úgy, hogy hozzám már el sem jut a probléma.

Az alapszervezet és vezetõje

Kecskemét helyõrségben jelenleg két Hosz alapszervezet és egy csoport mûködik, szemben az elõzõ évivel, amikor is három alapszervezet és egy önálló csoport, valamint két csoport mûködött. A haderõreform következtében csak három szervezet maradt meg, ezek a következõk:

- MH. 59. Szentgyörgyi Dezsõ Repülõ Bázis alapszervezete (légierõ képviselet)

- MH. Légijármû Javító Üzem alapszervezete (logisztikai képviselet)

- MH 54. Veszprém Légtérellenõrzõ Ezred csoportja (légierõ képviselet)

Kiss Csaba, az MH. 59. Szentgyörgyi Dezsõ Repülõ Bázis alapszervezeti vezetõje véleménye megfogalmazásakor az alábbiakat tartotta a legfontosabb elérendõ céloknak:

- A szerzõdésesek körülményeinek javítására nagyon nagy figyelmet kellene fordítani. Emellett a lakhatás, a lakáshelyzet megoldása is rendkívüli jelentõséggel bír.

Korrekt kapcsolatunk van a parancsnokkal, a zászlóaljparancsnokokkal és a vezénylõ zászlósokkal kiemelkedõ a kontaktusunk, a mûvelettámogató zászlóaljjal kell még fejleszteni az együttmûködésünket. 

Az új tagok toborzása helyett – szerintem – sokkal fontosabb a megtartás. Az ehhez szükséges szóróanyagokat megkaptuk, jó célt szolgálnak, de a családi napok (Cserkeszõlõ), sportversenyek is megfelelõ vonzerõt, motivációt biztosítanak. Sürgetõ megoldást igényelne a fiatal tisztek, tiszthelyettesek karriermodelljének megoldása, a nõtlenszállás minõségi megoldása. Az idei Repülõnap nagy terheket ró az állományra.

A kecskemétiek sokat tesznek a tájékoztatásért, az alapszervezetnek már honlapja is van. A weblap elérhetõ a www.hszkmet.extra.hu címen. Jó olvasást, sok hasznos információt!

Veronából Kecskemétre

Kovács Andrea, a Repülõbázis beosztott tiszthelyettese 1994-óta katona, 1999-ig Kecskeméten, majd Veronában is szolgált. 2004-óta Hosz-tag, majd csoportvezetõ és a helyi katonanõi szekció vezetõje.

- A speciális ruházati (bakancsméret, stb.) problémák, a kisgyermekek nehézkes óvodai, iskolai és nyári elhelyezése, a gyermekvállalás elõtt álló nõk gondjai, az elõléptetéshez is szükséges, katonai végzettséggel nem rendelkezõk tanfolyamára történõ jelentkezés, annak elvégzése, a nõtlenszállókon való elhelyezés, a 10-15 éves szerzõdések lejárta utáni teendõk a legfontosabb megoldandó ügyek - mondta Kovács Andrea.

A mindenes

Rózsahegyi Miklós zászlósnak már az édesapja is itt szolgált, egyértelmû volt tehát, hogy õ is a Repülõbázison fog dolgozni. A kartográfust még Metzger Pipu léptette be a szakszervezetbe, 1995-ben. Aztán egyre aktívabb lett, 2008 eleje óta már õ az 520 fõs alapszervezet vezetõjének elsõ helyettese.

- Az elmúlt idõszakban viszont már sikerült jobban aktivizálni a tagságot. Mióta Kiss Csaba vezeti az alapszervezetet, már többen vesznek részt a közösségi rendezvényeken, többen tevékenyek munkájuk mellett. Igazi sikert értünk el, amikor kifizették a veszélyességi pótlékot a fedett munkahelyen dolgozó mintegy 30 kolléga számára. Az új szolgáltatásokkal – pénzügyi, lakáslízing – kapcsolatban nagy az érdeklõdés, de a Hosz jogsegélyszolgálat vezetõjének kecskeméti tájékoztatója is sikeres volt. Az elmúlt idõszakban – a nyugállományba vonulás miatt – nagy volt a kiáramlás, de egyre több az új Hosz-tag is - mondta a helyi alapszervezet helyettes vezetõje.

Lapzártakor érkezett:

Június 20-án lezuhant a Magyar Honvédség 59. Szentgyörgyi Dezsõ Repülõbázis állományába tartozó egyik L-39 ZO Albatros típusú sugárhajtású gyakorló repülõgépe. A nem sokkal délelõtt 11 óra után a földnek csapódó, majd kigyulladó repülõgép két pilótája életét veszítette. A katasztrófa oka egyelõre nem ismeretes.