Búcsú a zászlóanyától

Misiné Tornai Klára 1954-2008

Õ, a kiválasztott lehetett az elsõ, aki a szakszervezetté alakuló honvéd érdekvédelmi szervezõdés zászlóavató ünnepségén felköthette azt a szalagot, melyen ma is olvashatjuk nevét. Tornai Klára zászlóanyaként vonult be a Honvédszakszervezet történetébe – a históriából tudjuk, hogy e tisztségre csak kivételes képességû és jellemû hölgyeket kértek fel. Tornai Klára közéjük tartozott, s bár messzirõl jött, de megérkezett közénk – elõször a katonák, majd a Honvédszakszervezet tagjainak népes táborába. Messzirõl és tudásra vágyva jutott egyre feljebb: tanult és példát mutatott. Olyan közösségi ember volt, aki hivatását és társadalmi tevékenységét tiszta szívvel és határtalan lelkesedéssel bontotta ki környezete érdekében. Barátot, hûséges társat is közülünk választott: Gál József, a magasabb egység – ma már nyugállományú - hadmûveleti tisztje közel két évtizede volt hûséges társa. Fájdalmában osztozunk. Búcsúztatása július 4-én, 10.30 órakor lesz az újpesti temetõben, az urnafalnál.

Hõsi halottunk:

Kovács Gyula fõtörzsõrmester

(1978-2008)

Életének felét közöttünk töltötte, hiszen kiskamaszként került az egyik katonai szakközépiskola hallgatói közé. A hivatás tûzvonalában – az egyik legspeciálisabb és talán legveszélyesebb területen – törekedett a tökéletes tudás birtokába jutni. A tûzszerész- és hadihajós zászlóalj rajparancsnokaként számtalan feladatot oldott meg sikerrel, s immár másodszor vállalta az afganisztáni kiküldetést.

Életeket mentett tûzszerészként: aknákat, bombákat semlegesített. Talán soha nem gondolt arra, hogy létezik olyan robbanóeszköz, melyet a rendelkezésére álló csúcstechnika, valamint felkészültsége, gyakorlati tapasztalata segítségével ne tudna kivonni a veszélyes fegyverek közül.

A távoli országban június 10-én civilek autója alatt robbant a házi készítésû bomba, s az illetékes magyar parancsnok utasítására kezdték meg a környezet átvizsgálását, majd az észlelt robbanóeszköz elszállítását – ennek során történt a detonáció, s vesztette életét katonatársunk, aki egyben a Honvédszakszervezet  népes családjához is tartozott.

A tárca vezetése azonnal intézkedett az eset kivizsgálásáról, s a családtagok értesítésével egyidejûleg dr. Szekeres Imre miniszter elhunyt bajtársunkat hõsi halottá nyilvánította, s posztumusz hadnaggyá léptette elõ, katonai tiszteletadással történõ búcsúztatását pedig június 17-én, szûlõhelyén, Szeghalmon tartották.

Kovács Gyula családjának fájdalmában osztozik a Honvédszakszervezet vezetése, tagsága – emlékét megõrizzük.