Beszélgetés a jogalkotásról, aktuális jogi és pénzügyi kihatással is járó kérdésekrõl

- Államtitkár úr, ön a rendszerváltással szinte egyidejûleg választotta új munkahelyéül a Honvédelmi Minisztériumot. Ezek az évek már valóban a demokratizálódás jegyében teltek, bár úgy gondolom: egy „civilnek” a kezdetekben mégis idegen lehetett az a miliõ, amely itt, a Balaton utcai létesítményben fogadta!

- Érdekes és izgalmas idõszaka volt ez a magyar társadalomnak, s így személy szerint nekem is, hiszen a „civilesítésnek” köszönhetem, hogy lehetõségem nyílt a Honvédelmi Minisztériumban dolgozni. S bár  a tárcaszintû tevékenység és az ezzel kapcsolatos jogi munka számomra nem volt ismeretlen - hiszen korábban csaknem két évtizedig dolgoztam az Egészségügyi  Minisztériumban -, az elsõ évet mégis nehéznek minõsíthetem. Egy, az egyenruhát csak tisztelõ magyar állampolgárnak ugyanis feltétlenül meg kell szoknia az itteni keményebb, katonásabb stílust. Ma már mégis azt mondhatom, hogy jó döntést hoztam, hiszen kitûnõ kollégákkal dolgozhatom együtt – a mérleg serpenyõjében pedig nem elhanyagolható szempont, hogy a katonák az átlagosnál sokkal fegyelmezettebbek.

- Úgy gondolom, némi misztikum veszi körül a hazai jogalkotást. Arra kérem tehát, hogy saját szakmai pályafutásán keresztül mutassa be a honvédelmi tárcánál történõ jogszabály-elõkészítést, az érdekegyeztetés különbözõ fázisait!

- Öt év minisztériumi munka után  neveztek ki a Jogi Fõosztály helyettes vezetõjévé. Ebben a feladatkörben a jogszabályok elõkészítésével, jogi koordinációval kellett elsõdlegesen foglalkoznom. Mintegy újabb öt év múlva fõosztályvezetõi, s a közelmúltban szakállamtitkári beosztással tiszteltek meg a tárca elsõszámú irányítói. Bevallom, ez utóbbi elõrelépés némileg váratlanul ért, bár úgy gondolom, hogy a szakmai gyakorlat és a belsõ mechanizmus ismerete zökkenõmentessé teszi a minisztériumban az  ilyen irányú változást. Ez a személyes része beszélgetésünknek, ám úgy gondolom: a Honvédszakszervezet tagjait elsõsorban a hivatalos dolgok érdeklik. Nos, már a jogszabályok szerkesztése, elõkészítése is jogilag szabályozott módon történik, melyeket e téren a Honvédelmi Minisztériumban specifikumok is jellemeznek. Nálunk, a Honvédelmi Minisztériumban ugyanis a miniszteri utasítások is markánsan jelen vannak. Az egyediséget az is jelzi, hogy  az utasításoknak is normatív  jogszabályi jellegük van. A gyakorlati munka egyébként azzal kezdõdik, hogy a jogszabályalkotó megfogalmazza: mit szeretne jogszabályba önteni. E tervezeteket az általam irányított szervezet formába önti, s ezeket a tárca vezetõi értékelik, minõsítik, majd szétküldik az érintett intézményeknek –  természetesen az érdekvédelmi szervezeteknek is. Különösen fontos ez akkor, amikor a tárca irányítása alá tartozók, az általunk foglalkoztatottak élet- és munkakörülményeit befolyásoló új jogszabályt alkotunk, vagy a korábbiakat módosítjuk. A minisztérium esetében egyébként általános gyakorlattá vált, hogy a Honvédelmi Érdekegyeztetõ Fórum titkára kapja meg, s õ küldi meg a szakszervezeteknek, illetve az érdekképviseleteknek  a leendõ jogszabályok tervezeteit. Az is rutinná vált a tárcánál, hogy a törvények, vagy a nagy lélegzetû jogszabályok már elõzetes tárgyalásokon - különbözõ érdekegyeztetõ fórumokon - mérettetik meg magukat. Tudni kell azonban: az itt elhangzó vélemények nem jelentenek egyben vétójogot is.

Szükségesnek tartjuk azt is, hogy az érdekvédõk továbbra is figyelemmel tudják kísérni a jogalkotási folyamatot, s lehetõségük legyen annak végleges kialakításában aktívan részt venni. Természetes, hogy a végsõ jogszabályi formáról a miniszter dönt, ám feltüntetjük számára a lehetséges alternatívákat is. A szakmapolitikai egyeztetés ugyancsak fontos és szükséges, sõt nagyobb jogszabályok elõkészítésekor több tárca - így az IRM, a PM és esetenként a Miniszterelnöki Hivatal – elõzetes együttmûködésére is szükség van. Ennek megfelelõen e tárcák véleményét is megpróbáljuk beépíteni a készülõ jogszabályba. Az államtitkári értekezleten lefolytatott vita után kerül a kormány elé a tervezet, így tehát elmondhatom, hogy a katonákra vonatkozó jogszabályok, törvények elõkészítése sokfázisú munka, melyet számtalan kompromisszum jellemez. Ha idõzónába helyezzük ezeket a munkafolyamatokat, akkor azt láthatjuk: egy miniszteri rendelet elõkészítése általában három hónap, míg egy törvény megalkotása ennek duplája is lehet. Természetesen van egy vezérlõelvünk – mindig az összkormányzati érdekeket kell elõtérbe helyeznünk.

- Az általánosságokon túllépve konkrét, a katonákat legjobban foglalkoztató kérdésekre is választ szeretnék kapni: ezek közül a devizaellátmányt emelem ki az elsõ helyen.

- A devizaellátmányról szóló jogszabályban elírás következtében az ellátmányról szóló rendelkezés euróban jelent meg, de az elõterjesztõk dollárban gondolkodtak. Érthetõ tehát, hogy emiatt több peres ügy van jelenleg a bíróságok elõtt, de ezen a téren rendet teremt az Alkotmánybíróság által – közel két év után – hozott határozat. A tárca álláspontja: az AB határozatát végre kell hajtani, vagyis nem szabad megvárnunk újabb perek indítását. A KPÜ és a Jogi Fõosztály által kidolgozott terv szerint a katonák euróban kapják meg devizaellátmányuk különbözetét és természetesen az erre járó kamatot, s a pénzügyi keret meghatározása is ebben a pénznemben történik. Mintegy kétezer fõt érint ez a problémakör – õk azok, akik írásban is benyújtották ez irányú kérelmeiket. A hatályos  jogszabályok alapján a keletkezés idejétõl  érvényesíthetik igényeiket az érintett katonák, így tehát a rendelkezés visszamenõleges hatályú.

- A fentihez hasonló, megkülönböztetett figyelem kíséri a szakközépiskola munkaviszonyba történõ beszámítását, az ezzel kapcsolatos jogi állásfoglalásokat is!

- A Legfelsõbb Bíróság határozata nem érinti közvetlenül a katonákat, hiszen ez a jogegységi döntés  nem vette figyelembe a Hjt.-t. A minisztériumot képviselõ ügyvédi iroda és néhány eljáró bíró ezért az Alkotmánybírósághoz fordult. Az AB döntését természetesen megvárjuk, hiszen addig nem születhetnek megalapozott döntések. Természetesen - ha néhány  bíróság jogerõs döntést hoz – a tárca eleget tesz kötelezettségének. Ugyanakkor a törvényes  eljárást be kell tartani.

- Államtitkár úr bizonyára egyetért velem abban, hogy az állampolgárok – így a katonák is – meglehetõsen nehezen igazodnak el a jogi útvesztõkben : az információnak tehát ezen a területen is kitüntetett szerepe van!

- A Honvédelmi Minisztérium különös gondot fordít arra, hogy az érintettek naprakész információkat kapjanak az aktuális jogszabályváltozásokról. A jogtárak, az Internet és a tárca honlapja valamennyi katonának – így természetesen a Honvédszakszervezet tagjainak is - rendelkezésére áll. Ügyelünk arra is, hogy a jogi szolgálatvezetõket idõrõl-idõre instruáljuk: ezt a célt szolgálja a háromnapos katonajogász fórum Kenesén, valamint az évente megrendezett kétnapos jogászfórum Gödön is. Ezeken a konzultációkon megismertetjük a résztvevõkkel a tárca prioritásait, a jogi súlypontokat, s elvárjuk azt is, hogy jogász kollégáink folyamatosan tájékozódjanak és képezzék önmagukat.

*** 

József Péter, a Honvédelmi Minisztérium közelmúltban kinevezett jogi szakállamtitkára 1949. március 25-én Budapesten született. Az ELTE Jogi Karán 1973-ban szerzett diplomát. Az Egészségügyi Minisztérium - illetve utódszervezetei – jogásza volt 1975-tõl, majd 1992. február 1-jétõl a Honvédelmi Minisztérium Jogi Fõosztályának munkatársa, 1997-tõl fõosztályvezetõ-helyettese, 2006-tól a  fõosztály irányítója.