Bizalom és növekedés

Egyrészt azért, mert a mélypontok a pénz világának velejárói, másrészt pedig a „HONVÉD” Nyugdíjpénztár tagszervezési adatai azt mutatják, hogy ilyen kritikus idõszakban is meggyõzõek a piacon belüli összehasonlítások. Mi másnak tudható be, hogy a június 30-i mérleg szerint az utóbbi idõk legnehezebb fél évében 3288-an választották a ”HONVÉD” Nyugdíjpénztárt?

Persze, rossz a kérdés, hiszen a meglévõ és leendõ tagság nem úgy dönt belépésrõl és maradásról, hogy egy eseménytelen hétköznapi estén összeül a család apraja-nagyja, és összehasonlítja a hazai nyugdíjpénztári szektor adatait. Szép is volna, ha itt tartanánk, akkor ugyanis a fegyveres és rendvédelmi ágazatban dolgozók és családtagjaik tízezrével lépnének át a „HONVÉD”-ba. Az adatok ugyanis meghökkentõ hitelességgel bizonyítják, hogy számukra valóban ez volna a legjobb választás. A nyugati világban természetes személyes pénzügyi stratégiák hazánkban ma még csak nyomokban léteznek, így a személyek és családok többsége nem saját kutakodásai, hanem a pénztár tagszervezõ és kommunikációs tevékenységének köszönhetõen „világosodnak meg”.

De lássunk néhány példát az összehasonlításokból. A „HONVÉD” a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) által közzétett adatok alapján az éves nettó hozamok ötéves átlagát (2003-2007) tekintve mindkét pénztári ágban elõkelõ helyet foglal el: a szektorban leggyakrabban választott pénztárak közül a magán ágban a második, az önkéntes ágazatban a harmadik helyen áll. 

A mellékelt táblázat azonban még ennél is többet mond. A díjterhelés a tagot terhelõ költségek és ráfordítások összességét jelenti, amely magában foglalja a mûködési és likviditási tartalékot, valamint a befektetési költségeket és ráfordításokat. A piros oszlopot tessék figyelni! Szemmel látható, hogy a díjterhelés alacsony szintjével a „HONVÉD” messze megelõzi az egyenruhások által leggyakrabban választott versenytársakat.