Õ üdült, Te üdülnél

Akkor sem kellene otthon ücsörögni, vagy keményen dolgozni! A tapasztalat igazsága egyértelmû: az örökös munkakényszerre a távolság a legjobb gyógyszer. Ott vannak a honvédségi üdülõk, amelyekben az igényjogosultak kedvezményesen pihenhetnek és pihennek, legalább is a statisztikák ezt mutatják. 2007-ben a honvédségi üdülõk szobáinak kihasználtsága 77% körül mozgott, jelezvén: több mint 2100 aktív igényjogosult élhetett családjával együtt a beutaló rendszerû (turnusos) lehetõséggel. A statisztika azonban mást is elbeszél: az aktív igényjogosultak száma (hivatásos-, szerzõdéses katonák, köztisztviselõk, közalkalmazottak, és még sokan mások) hozzávetõleg 24-25 ezer fõ. Az is természetes, hogy a szabadsága jelentõs részét (igazodva az iskolaszünetekhez és a házastárshoz) szinte kivétel nélkül mindenki a fõszezonban (leginkább nyáron!) szeretné élvezni. Elõbbiek nyilvánvaló következményekkel járnak: átlagban 12 évente juthatnánk az említett formájú kedvezményhez, ami már probléma forrása lehetne, hiszen így a juttatás nem válik érdemivé. A valóság mégis más. Vannak, akik évente, illetve néhány év távlatában többször is ellátogatnak egy-egy számukra kellemes helyre, mások meg különbözõ okokból soha nem kívánnak, vagy tudnak élni jogosultságukkal. A következmény ismét elgondolkodtató. A honvédség tulajdonképpen az aktív állomány csupán 25-30%-át támogatja rendszeresen a családi körben történõ nyaralásában, míg vélhetõleg a „maradék” 70-75% igen ritkán, vagy egyáltalán nem kap segítséget. Tehát a képlet egyszerû, aki nem igényel beutalót, nem kap kedvezményt, ha mindenki kérné a lehetõséget, akkor 12 évben egyszer meg is kapná. Az elõbbiek súlyos kérdések, mivel a rendelkezésre álló források indokolatlanul egyenlõtlen elosztására mutatnak rá. Mielõtt bárki kényelmetlenül érezné magát, fontosnak tartom megjegyezni, hogy az elõzõekben említett csoportok egyikének magatartását sem kívánom bírálni, vagy minõsíteni, mert nincs miért.

A következõ kérdés nyomán újabb és újabb gondok vetõdnek fel. Miért nem igényel férõhelyet honvédségi üdülõben az állomány jelentõs része? Vannak, akik nem ismerik ez irányú jogosultságukat, vannak, akik eleve úgy gondolják, úgyis elutasítják kérelmüket. Sokan szolgálati elfoglaltságuk miatt nem tudnak kellõ biztonsággal elõre tervezni, mások jobban kedvelik a szûk, baráti körben való kikapcsolódást, pihenést. Így nem csoda, hogy aki ott és akkor szeretne az nem, de aki nem ott és nem akkor kíván, az ott és akkor fog. A jogosultak egy részét a térítési díjak nagysága riasztja vissza, más részét az elhelyezés tárgyi, anyagi körülményei. Itt megállnék néhány gondolat erejéig, mivel ezek már objektív tényezõk. A valaha jobb napokat látott paloták, lakok, pavilonok jelentõs hányada kívül-belül siralmasan fest, több, korábban kedvelt szolgáltatás vagy megszûnt, vagy díjfizetéssel vehetõ igénybe. Ma már mindenki számára világos, a lehangoló állapotok kialakulását az üdülõk felelõs vezetõinek, munkatársainak lelkiismeretes, elkötelezett munkájával sem lehetett elkerülni, illetve felszámolni. Ugyanis miközben egyre elkerülhetetlenebbé vált a szükséges karbantartások, felújítások végrehajtása, mind nagyobb mértékûvé (milliárdos nagyságrendûvé) váltak a költségvetési elvonások az üdültetést közvetlenül vagy közvetetten biztosító jogcímeken. Eközben az üdülõk száma is csökkent, miközben az igényjogosultak száma lényegileg változatlan maradt.

Az érdekvédelmi oldal, úgy a Hosz felvetései, valamint a tárca részérõl rendszeresen megrendelt és lefolytatott kutatások már évekkel ezelõtt egyaránt és félreérthetetlenül azt jelezték, hogy az üdültetési rendszer átalakítása elkerülhetetlenné vált. Az állománytól érkezõ vélemények és a vizsgálatok eredményei a lehetséges koncepciókat, megoldásokat is elõre vetítették, ennek ellenére minden maradt a régiben. A 2007-ben elvégzett, e tárgyban utolsó vizsgálódás ismét megerõsítette egy olyan új, rugalmasabb szisztéma bevezetésének igényét, amely a jelenleginél egyenletesebb, méltányosabb, rendszeres támogatást képes nyújtani az egész állomány számára. A koncepció egyelõre várat magára...

Azaz valami mégis történt. A HÉF munkavállalói oldala, így a Hosz élénk tiltakozása ellenére a Honvédelmi Közlöny 11. számában (2008. 07. 10.) megjelent a kedvezményes üdülési díjak több mint 20%-os emelésérõl szóló HM rendelet. Az egyeztetések során a tárca képviselõi a rezsiköltségekre, az inflációra és a 3. éve változatlan üdülési árakra hivatkoztak, továbbá abbéli reményüknek adtak hangot, hogy az így befolyó (tízmilliós nagyságrendû) többletbõl megindulhat az elmaradások felszámolása.

Rövidesen újra a keresetek alakulásáról tárgyalunk, reményeink szerint a rezsiköltségek drámai emelkedése, az infláció, az illetmények attól elmaradó emelkedése kellõ érvként szolgálnak, így megindulhat a katonák esetében is az elmaradások felzárkóztatása.

Amikor 1933-ban a Honvédségi Jóléti Alap megbízásából felépített Mátraházai Honvéd Üdülõt Kánya Kálmán miniszter megnyitotta, egy impozáns, részleteiben, berendezésében pompásnak ítélt épület elõtt állt. A köztiszteletben álló idõsödõ diplomata talán évszázadokra gondolt, miközben végigtekintett a láthatóan legnagyobb igényességgel kivitelezett alkotáson... Azóta 75 év telt el - amit bizonyos helyzetekben ünnepre ad okot – de meglesz-e legalább a következõ 25?