A törvény szövedéke és a lelki világ mérnöke

Napjaink folyamatainak megértése csak összefüggéseiben, vagyis az előzmények ismeretében képzelhető el. S bizony, amikor ön József Attilára hivatkozik, akkor azt is tudatosítani kell: ma már nem a költők, hanem a pszichológusok „a lelki világ mérnökei” – szögezi le elöljáróban a szakember, aki több tudományos társaság és társadalmi szervezet – közöttük a Hosz – tagja.

Abban az időben, amikor egyetemre jártam, még nagyon kevés pszichológust alkalmazott a honvédség. Talán ennek is köszönhető, hogy már harmadévfolyamos hallgatóként bevontak a pszichológiai vizsgálatokba, a tesztek kidolgozásába. Ez gyakorlatilag forradalmi változást jelentett az akkori Magyar Néphadseregben – addig csak pszichiáter vagy a büntetőjog foglalkozott az alkalmatlannak minősített katonákkal. Ezeket az embereket nem minősíthették betegnek, bár arra számítani lehetett, hogy néhány pszichés funkciózavar – figyelem, emlékezet, gondolkodás, cselekvés, reflexek, személyiség - miatt a kiképzés által támasztott követelményeket  képtelenek lesznek teljesíteni. Ekkor mertük tehát először kimondani, hogy nemcsak az alkalmatlan a szolgálat teljesítésére, aki beteg, hanem az is, aki képtelen beilleszkedni, aki nem tudja elvégezni a számára megszabott feladatot, aki képtelen szolidáris lenni bajtársaival, aki nem tud alkalmazkodni az alá-fölérendeltségi viszonyhoz. Ennyi idő elteltével és a múlt ismeretében persze már tudjuk, hogy személyiségjog akkor gyakorlatilag nem létezett – elmondhatjuk tehát, hogy a pszichológiai vizsgálatok általánossá tételével óriási utat tettünk meg.

A sorozóközpontok felállítása – amely fontos beosztásokhoz keresett megfelelő alanyokat – sokat változtatott az addigi helyzeten, s már nem a szakmai előképzettség volt a legfontosabb. Az alkalmassági ajánlások a személyiséget vették figyelembe, s mindazt, amely a kiképzések során elősegítheti az egyén optimális teljesítőképességét.

A rendszerváltás után, 1992-ben a Magyar Honvédségen belül létrehozták az Alkalmasság-vizsgáló Intézetet, amelynek az volt a feladata, hogy kibővítse a pszichológiai vizsgálatok körét a sorozási helyszíneken. Szakmánk fontosságát ennek ellenére csak fokozatosan, lépésről lépésre ismerték el, hiszen kezdetben a pszichológusnak csak javaslattételi joga volt: az orvos döntötte el, hogy a sorozott fiatal megfelel-e katonai szolgálatra.

Óriási kihívás volt számomra, hogy a megváltozott funkciójú Magyar Honvédségben közremüködhettem a szakmát érintő jogi háttér kidolgozásában, a szakmai anyagok elkészítésében, a sorozó pszichológusok felkészítésében. Elmondhatjuk, hogy az új rendszer egy éves „terepgyakorlat” után a semmiből lett felépítve. S miközben magam is rengeteget tanultam ezekből a folyamatokból, tanítottam a Bolyai főiskolán, dolgoztam az Alkalmasság-vizsgáló Intézetnél, s a katonai igazgatás más területein is fontos beosztásokkal tiszteltek meg. Közremüködhettem egy magasabb fokú kiválasztási rendszer céljainak meghatározásánál, s a számítógépes vizsgálatok bevezetésénél is. Hét évvel ezelőtt, 1999-ben mentem nyugdíjba.

Az alezredes elmondta: a professzionális hadsereg létrehozása törvényszerüen előtérbe helyezi a pszichológust, s nemcsak azért, mert az átalakulás egyben a kiáramlást is felgyorsította.

- Az elmúlt két évtizedben gyökeresen megváltozott a Magyar Honvédség, s benne természetszerüleg a pszichológusok szerepe is. Óriási eredménynek tartom, hogy minden katonával – áthelyezés esetén – pszichológiai karton is ment új szolgálati helyére, s azt is sikerült rögzítenünk, hogyan viselkednek a katonák terhelés hatására. Úgy gondolom, a sereg nagymértékben emberformáló tényező: fegyelem, koncentráltság, feladat-végrehajtás, szocializáció – ezek a kulcsszavak, s ezeket gyakoroltatják ma a multinacionális cégek is alkalmazottjaikkal a különböző tréningeken. Ezek olyan tulajdonságok, melyek kifejlődéséhez, készséggé válásához hosszú idő kell. Meggyőződésem, hogy aki a honvédség keretében huzamosabb időt eltölt, az az életének nehezebb szakaszaiban, a legkülönbözőbb munkahelyeken is helyt tud állni. Birtokában vannak ugyanis annak a képességnek és készségnek, amely a ráción alapuló problémamegoldáshoz szükséges.