A HÉF-en is téma volt a győri középiskola

Bár öt napirendi pontot tárgyalt a HÉF, a legnagyobb vitát mégis egy ezen kívül esõ téma váltotta ki. A kérdést az oldal nevében Breuer László, a Hodosz vezetõ titkára terjesztette elõ: A tárca a közelmúltban, a középiskolai jelentkezések lezárulásával szinte egy idõben jelentette be, hogy a gyõri Béri Balogh Ádám Honvéd Középiskola és Kollégium 2007-ben kifutó rendszerrel megszûnik. A munkavállalói oldal képviselõi egybehangzóan kifogásolják, hogy az intézmény sorsára vonatkozó végsõ döntés az érdekegyeztetés rendszerén kívül született meg, továbbá a bejelentés rossz idõzítéssel, az érintettek érdekeinek figyelmen kívül hagyásával, zavart keltõen történt meg. Így azt értetlenül fogadták mind a munka- és szolgálatvállalók, mind a beiskolázásra váró diákok szülei. A tárca képviselõje elmondta, hogy az oktatási intézmény éves költségvetése meghaladja a 200 millió forintot, amelyet a minisztérium egyedül már képtelen finanszírozni. Felvetõdött annak lehetõsége, hogy a gyõri városi önkormányzattal közösen mûködtetik az intézményt, s elkészült egy terv is a hátrányos helyzetû diákok támogatására, ám végül a kényszerítõ körülmények legyõzték az érzelmi okokat. Szincsák Gyula tette fel a kérdést: ha már 2000-ben megszületett a döntés az iskola bezárásáról, vajon miért szerepel még mindig több, a jövõre vonatkozó - jelenleg egyeztetés alatt álló - rendelet és utasítás tervezetben (példa erre a toborzás rendjérõl szóló utasítás). Vajon felmérte-e a tárca, hogy ennek a lépésnek milyen hatása lesz honvédség megítélésére az oktatási intézmények széles köre, valamint a beiskolázásra várók részérõl. Komor Levente helyettes államtitkár hozzászólásában azt hangoztatta, hogy már 1998-tól napirenden volt az összes katonai középiskola megszüntetése, s végül sok-sok vizsgálati szempont és a költségvetési megszorítások miatt döntöttek a gyõri iskola bezárása mellett. Így 2007-ben érettségizik itt az utolsó évfolyam. A minisztérium mindenesetre gondoskodik arról, hogy a diákokat ne érje hátrány, a munka- és szolgálatvállalók pedig a számukra legkedvezõbb lehetõséget vehessék igénybe további sorsuk alakítására.

Az érdekvédelmi szervezetek a hasonló esetek elkerülésére hívták fel a tárca figyelmét, egyúttal kifejezték az iskola hivatásos és közalkalmazotti állománya iránti elkötelezettségüket, a további történésekben való aktív részvételük szándékát.

A haderõ-átalakítás aktuális helyzete, feladatok címû napirendi pont tárgyalásakor Vass János ezredes, a HM HVK katonai tervezési fõcsoportfõnök helyettese tartott szóbeli kiegészítõt. Elmondta, hogy ebben az évben nem kezdõdtek meg új átalakítások, de permanens a tavalyi döntések végrehajtása. A II. ütem jelenleg a tervezõ asztalokon, döntés közeli helyzetben van, s ez részletesen tartalmazza a haderõ-átalakítás további lépéseit.

A munkavállalói oldal részérõl szót kért többek között Szincsák Gyula is, aki felvetette a perspektivikus tervezés kérdéskörét. Mivel a Honvédelmi Érdekegyeztetõ Fórumokon visszatérõen foglalkoztak ezzel a témával, a Hosz irányítói igénylik a tervezési folyamatok megismerésének lehetõségét. Elmondta: gyakran nemcsak a beosztott állomány, hanem a parancsnokok is alulinformáltak, s ezért esetenként kósza hírek keringenek alakulatok megszûnésérõl, létszámok leépítésérõl. „Ahol nincs információ, ott terem” fogalmazott, s arra kérte a tárca irányítóit, hogy a tervezés egyes szakaszainak nyilvánosságra hozható döntéseit a kételyek eloszlatása miatt szélesebb körben hozzák az állomány tudomására. A jövõre vonatkozó konkrét elképzelések ismerete egyaránt segítené a parancsnokot a humán erõforrás gazdálkodásban, valamint a katonákat egyéni életpályájuk alakításában.

A Hjt. módosításával kapcsolatban jelentkezõ jogalkotási feladatok helyzetérõl Dr. József Péter, a HM jogi és információvédelmi fõosztályvezetõ-helyettese tájékoztatta a HÉF ülés résztvevõit. Elmondta, hogy Hjt. felhatalmazása alapján hat rendelet és hatásukra számos utasítás módosítására, esetenként megalkotására kerül, illetve került sor. Ezek közé tartozik a hivatásos és szerzõdéses állomány szolgálati viszonyának létesítésével, módosításával, tartalmával kapcsolatos rendelet, amely számos apró pontosításon esett át. Konkretizálja többek között a személyügyi munka több kérdését, valamint az önkéntes tartalékosokra vonatkozó utasításokat is. A fõosztályvezetõ-helyettes a továbbiakban kitért a szóban forgó joganyagok lényegesebb elemeinek ismertetésére, majd a jogalkotási folyamat néhány problémájáról szólt. A szabályzók változása miatt az utóbbi idõben ugyanis lassúbbá és körülményesebbé vált ez az amúgy sem egyszerû eljárás.

E témakörrel kapcsolatban Heiling Ottó, a Honvédszakszervezet alelnöke felvetette: az érdekvédelmi szervezetek elsõ körben benyújtott véleményeik, javaslataik fogadtatásáról csak elvétve kapnak visszajelzést. Mire a második körben az anyagot újból megkapják, legtöbbször már nincs mód az érdemi változtatásra. Így külön gondot kell fordítani a javaslatok sorsának nyomon követésére. Hangsúlyozta: az érdekvédõk, így a Hosz igényli és elvárja a benyújtott véleményekrõl való visszacsatolást a felelõs szakmai szervek részérõl. A tárgyalások eredményességét csökkenti az a gyakorlat, hogy az egy témában tartott több fordulós szakértõi tanácskozásokon alkalmanként más- más személy látja el a képviseletet. Nemritkán elõfordul, hogy a jelen lévõ szakmai kompetenciáján kívül esik az adott téma. A Hosz kezdeményezi, hogy lehetõleg ugyanazon személy konzultáljon azonos ügyben, ha nem, lehetõleg olyan tárgyalópartner lépjen helyébe, akinek kompetenciája és az adott kérdésben való felkészültsége megkérdõjelezhetetlen.

A személyi állomány idegen nyelvi képzésérõl szóló HM utasítás tervezetét Magyar Ferenc mérnök ezredes, a HM humánpolitikai fõosztályának osztályvezetõje ismertette. Bevezetõjében jelezte, az új szabályozás szándéka nem az állomány kizárása a tanulásból, hanem a lehetõségek megteremtése minél szélesebb kör számára. Kiemelt területként fogalmazódott meg a tudásszint karbantartásának biztosítása is.

Szincsák Gyula hangsúlyozta: a Hosz az utasítást alapvetõen jónak tartja, valóban fontos a szinten tartás kiemelt kezelése. A tervezet néhány elemében azonban nem veszi figyelembe kellõ súllyal az állomány méltánylandó érdekeit, illetve bizonytalan, ködös kategóriákban fogalmaz, így a késõbbiekben gondot okozhat a jogszabály alkalmazója számára, továbbá veszélyezteti a jogbiztonságot. Ezek közé tartozik a képzési díj 3 év utáni visszafizetésére vonatkozó rendelkezés a szolgálati viszony közös megegyezéssel történõ megszûnése esetén, hisz ez a térítési kötelezettség többek között tárgya lehet a felek megállapodásának. Célszerû pontosítani, konkretizálni az önhiba fogalmát, eseteit, megállapításának eljárási szabályait. Meggondolandó, hogy pl. betegség miatt a résztvevõ ne kizárásra kerüljön (esetlegesen a késõbbiekre hátrányos szankciókkal), hanem esetében a tanfolyam megszakítása nyújtson alternatívát. Tisztázásra javasolt, mikor járhat a katona csoportos tanfolyamra vagy egyéni képzésre.

Magyar ezredes, a napirend elõterjesztõje a felvetésekre elmondta, hogy mivel az elhangzottakat részben megalapozottnak tartja, készek a tervezet szakértõi egyeztetésen való pontosítására.

Angyal István ezredes, a HM humánpolitikai fõosztályának osztályvezetõje arról tájékoztatta a Honvédelmi Érdekegyeztetõ Fórumot, hogy elkészült a „Családsegítõ Szolgálat” létrehozásának szakmai koncepciója, mely szándék szerint részévé válva a családtámogatási rendszernek, s elsõsorban a külszolgálat ellátása folytán idõlegesen kettészakadt családok problémáira igyekszik válasz adni. Fõ jellemzõje, hogy nem anyagi juttatásokról van szó, hanem a kapcsolattartásban, a huzamos távollétbõl fakadó mentális gondok, gyakorlati kérdések megoldásában igyekszik közremûködni.

A szóbeli és írásos elõterjesztésre reagálva Szincsák Gyula a Hosz álláspontját fogalmazta meg. Elmondta, hogy az érdekvédelmi szervezet is kezdeményezõje volt a szolgálat létrehozásának. A koncepció megalkotása során világossá vált, hogy a tárca részérõl elsõdleges szempontként jelentkezett a költségtakarékosság, így a mûködés fõleg a meglévõ személyi és tárgyi feltételek bázisán, a humán ellátás erõforrásai felhasználásával valósul meg. Komoly kihívás lesz a segítõ rendszer kodifikálása, hiszen a gyakorlati tapasztalatok alapján összeállított feladatrendszer jónéhány összetevõje nem csak a külszolgálaton lévõ állományra, hanem a hazai szolgálatteljesítõk jelentõs hányadára is érvényes. (pl. a különélõ katonacsaládok, vagy kritikus helyzetbe került házasságok). A sajátos átfedéseket a szolgáltatások igénybevételének szabályozásakor külön-külön mérlegelni kell, ellenkezõ esetben könnyen feszültségek forrásává válhat az állomány különbözõ csoportjai között. A segítségnyújtás konkrét formáinak meghatározásával a parancsnokok számára is egyértelmû jogi helyzetet - vagyis intézkedési lehetõségeket - kell teremteni (pl. esetleges gépjármû igénybevétel esetén).

A tárca részérõl elhangzó reagálásból kitûnt, hogy miniszteri utasítás konkretizálja majd a feladatokat és a funkciókat. A koncepció azonban arra is lehetõséget teremt, hogy civil szervezeteket is bevonjanak a munkába. A téma lezárásaként Komor Levente helyettes államtitkár elégedetten fogalmazta meg, hogy morális kérdésekben mindkét oldal azonosan gondolkodik.