A LIGA szakszervezeti konföderáció tagjaként 39 magyar szakszervezeti tisztségviselő demonstrált Strasbourgban. A szolgáltatási direktíva elleni – február 14-i – fellépésen a Honvédszakszervezetet Andor Tamás elnökségi tag, Jakubik András kelet-magyarországi területi ügyvivő és e sorok írója képviselte. ...
A 15 órás, igencsak fárasztó buszos út után február 13-án 21 órakor érkeztünk meg a németországi Offenburgba. Még ki sem pihenhettük az út fáradalmait, és ismét buszon voltunk: másnap reggel 10 órára érkeztünk Strasbourgba. Kis tanácstalanság után megtaláltuk a demonstráció indulási helyét, de mivel a program kezdetéig még sok idő volt, végignéztük demonstráló „kollégáinkat”. Őszintén megmondom, nem erre számítottam: hihetetlen színes, vidám forgatag kellős közepén találtuk magunkat. Európa majd’ minden országa képviseltette magát. Voltak spanyolok, lengyelek, portugálok, szlovákok, németek, szlovénok, írek és számtalan egyéb náció tagjai. A demonstráció résztvevőinek - egyes becslések szerint 40 ezer ember - nem minden csoportja ugyanaz ellen tüntetett: számos nyugat-európai küldöttség országuk piacának a kelet-európaiak, illetve az unión kívüliek előtti megnyitását utasítja el, míg mások bizonyos ágazatok liberalizálása ellen, megint mások a mind teljesebb piacnyitásért emeltek szót.
A Liga a direktíva azt az elemét kifogásolta, amely a származási ország elvére vonatkozik. „Ez ugyanis szerinte azt jelentené, hogy a munkavállalók a jelenleginél bizonytalanabb helyzetbe kerülnének (például egy Magyarországon külföldi cégnél dolgozó alkalmazottra nem a magyar szabályok érvényesülnének), másrészt káoszt okozhatna a magyar jogrendben, illetve a garanciákat illetően“ (Kerpen Gábor, Liga-Pdsz).
Bár az indíttatás más-más volt, megnyilvánult a rendezvényen a legteljesebb európai szakszervezeti szolidaritás. Furcsa volt hallani azt, hogy több százan énekelték németül az Internacionálét és senki nem csodálkozott ezen. Megtapasztaltuk, hogy a szakszervezeti mozgalom a nyugati demokráciákban magasabb dimenzióban létezik, mint nálunk. Több, mint három órán át ezekkel az emberekkel vonultunk keresztül Strasbourgon, három kilométeres sétánkon. A demonstráció egy hatalmas téren ért véget, ahol élőzenével fogadtak bennünket, majd szakszervezeti vezetők beszéltek a tömeghez. Kissé elfáradtan szálltunk fel buszunkra, és délután hatkor búcsút intettünk ennek a csodás európai városnak. Másnap reggel fél nyolckor elgémberedve, de felejthetetlen élményekkel gazdagabban érkeztünk meg Budapestre.
