Tisztelt Főszerkesztő Úr!
A Honvédszakszervezet, a Magyar Honvédség 12 ezer katonát reprezentáló, katona-szakszervezete. Mint a katonákat képviselő érdekvédelmi szerv, nem mehetünk el szó nélkül 2006. április 24-én Bohus Péter és Kárpáti Márton által jegyzett „Gráf és Juhász maradhat” című cikkük, a honvédséget becsmérlő sorai mellett. Az említett cikk „Juhász maradhat díszminiszter” alcím első bekezdésének utolsó sorai méltán sértheti miniszterünket, de ami számunkra igazán fontos, bennünket katonákat is....
Érthetetlen és elfogadhatatlan számunkra, hogy egy országosan ismert és elismert internetes portál ilyen hangnemben minősítse Magyarország hadseregét és az azt irányító minisztériumot. A cikk megjelenésekor és ebben a pillanatban is több ezer katona éjt nappallá téve védi a gátakat. A média attól hangos, hogy milyen katasztrofális az árvízhelyzet, és a tudósításokban szinte kizárólag csak katonákat látni a gátakon. Kollégáink több mint két hete családjuktól távol, rendkívüli körülmények között mindent megtesznek azért, hogy a Tisza és a Körösök mentén élők nyugodtan hajtsák álomra fejüket, hogy ne vigyen mindent el a víz. A munka rendkívül szervezetten folyik és számtalan esetben csak a honvédség erőinek köszönhető a katasztrófa elkerülése. Tudni kell, hogy jelenleg a Magyar Honvédség az egyetlen olyan szervezett erő Magyarországon, mely megfelelő számú személyi állománnyal és technikai eszközzel rendelkezik egy katasztrófahelyzet elhárításához. Bizton állíthatjuk, a katonákra számíthat az ország. A honvédség megvédi a lakosságot, még akkor is, ha egyes médiumok lekicsinylően beszélnek is róla. Az ilyen és ehhez hasonló újságírói megnyilvánulások azok, amelyek megnyirbálhatják a honvédő szervbe vetett közbizalmat.
Tudjuk azt, hogy napjainkban nem kell közvetlen közelünkben háborútól félni. Azonban mily gyorsan elfelejtettük a délszláv helyzet okozta riadalmat, és azt, hogy a katonákat akkor igencsak megbecsülték déli határaink mentén. Most nem kezdünk el írni a külföldi katonai szerepvállalásunk fontosságáról, de látni kell azt is, hogy határainktól több száz vagy több ezer kilométerre katonák sokasága életét kockára téve védi a demokráciát. Azért, hogy pesti irodáinkban nyugodtan dolgozhassunk, honfitársaink, kollégáink küzdenek a természet erőivel. Tudjuk, hogy az árvíz megint levonul, azonban az is bizonyos, hogy jön majd újabb, és napjaink történései bebizonyították: a honvédség nélkül nem tudunk úrrá lenni rajta.
Kérjük Főszerkesztő urat, hogy levelünket jelentesse meg portáljukon. Ezt a levelet a Honvédszakszervezet honlapján a www.hsz.hu –n is megjelentetjük.
Budapest, 2006. április 25.
Tisztelettel:
A Honvédszakszervezet vezetése
