Szolgálatteljesítés=szolgálat+teljesítés?

Ez a fogalom a rendszerváltás előtt ismeretlen volt a hadseregben, hiszen ahogy egyik korábbi kollégánk fogalmazott: „a hivatásos katona szolgálatteljesítése elkezdődött az első munkában eltöltött napján, és befejeződött a nyugállományba helyezésekor, csak közben időnként – ha a parancsnoka is úgy gondolta- eltávozásra és szabadságra is elmehetett.” Mindez „virágnyelven” azt jelentette, hogy a katonának a rendszerváltás előtt nem volt munkaideje, az állam „szőröstül-bőröstül” megvette őt, mint munkaerőt egy életre, és - igen tág keretek között- a munkáltató szabad mérlegelési körébe tartozott a vele, mint munkaerővel való rendelkezés joga.

A fordulat és a probléma gyökere 1996-ra nyúlik vissza, amikor is a parlament elfogadta a fegyveresek első státusztörvényét, az 1996. évi XLIII. törvényt, közismert nevén a Hszt-t, amelyben az alkotmányból kiindulva és a katonák diszkriminatív helyzetét megszüntetve törvényi szinten kerültek rögzítésre olyan jogintézmények, mint a munkaidő, a pihenőidő, a túlszolgálat, a szabadnapok és még számos egyéb, a munkajogban ismert fogalom. Ezzel, ha egy kicsit megkésve is, de a törvényhozó elismerte, hogy a katona is ember, a végtelenségig nem használható ki sem a fizikai, sem a szellemi munkaereje, ugyanúgy joga van a pihenéshez és a szabadidőhöz, magánélethez, mint bármely más magyar állampolgárnak, ráadásul emellett az elvégzett munkájáért még tisztességes ellentételezés, díjazás is megilleti.

Az elmúlt évtizedben a törvény vonatkozó fejezete számtalan módosításon, átalakításon ment keresztül, egyfajta folyamatos „szkanderezés” zajlott a munkáltató és a szakszervezet között a kérdésben, hol erre, hol arra billent a mérleg nyelve, bár mindenki beláthatja, hogy nem egy súlycsoportban lévő felek versenyeztek, versenyeznek. Amikor 2003-ban „leváltunk” a Hszt-ről és önálló törvényünk lett, (a Hjt.) a helyzet tovább bonyolódott, és az addig is nehezen áttekinthető szabályozás még bonyolultabbá vált. Mindez értendő a teljes munkaidőre vonatkozó fejezetre, ezen belül a készenléti jellegü beosztásokra vonatkozó szabályozásra is.

Időközben az Európai Unió tagállamává váltunk, a nemzeti jogalkotásunknak összhangban kell lennie az uniós normákkal, így a 2003/88. EGK irányelvvel is, amely éppen a munkaidő szabályozásra vonatkozóan ad kötelező iránymutatást a tagállamok parlamentjeinek. Az irányelv alapvető és legfontosabb üzenete, hogy nem zsákmányolható ki a munkavállaló a végtelenségig sem a verseny-, sem a közszférában, a munka mellett mindenkinek joga van a megfelelő pihenéshez, regenerálódáshoz, magánélethez és ha a munkáltató a munkavállaló szabadidejében is igényt tart annak munkaerejére, akkor ellentételezze azt tisztességesen.

A magyar munkajogi szabályozás már számos elemét beépítette az irányelvnek, ugyanakkor a fegyveres szféra, különösen a honvédelmi ágazat vonatkozásában jelentősek az eltérések, sok a tisztázatlan, vagy nem egyértelmüen szabályozott kérdés. Ezt mindannyian érezhetjük a bőrünkön a napi gyakorlatban is. A Honvédszakszervezet egyik kiemelt feladata 2006-ban, hogy a tárcát meggyőzze egy korrekt, minden érdekelt számára elfogadható és mindenki által érthető, áttekinthető szabályozás megalkotásáról. Ennek első lépéseként a készenléti jellegü munkakörök meghatározására, megállapodásban történő rögzítésére kerül(het) sor, de a későbbiekben nem térhet ki a munkáltató a munkaidő szabályozás uniós irányelvek szerinti átfogó reformja elől sem.

Írásomat mintegy figyelemfelkeltésnek szántam, a következő havi újságban a témával részletesebben is foglalkozom. Ami pedig a címet illeti, a szolgálatteljesítés találó fogalom a katona vonatkozásában: egyszerre jelent szolgálatot és tényleges, kézzelfogható teljesítést is, ugyanakkor a teljesítésnek a munkáltató részéről is folyamatosnak és a végzett munkával  arányosnak kell lennie. Úgy gondolom, csak ez szolgálhat mindkét fél megelégedésére, ez teremti meg az egészséges munkahelyi légkört, ez hozza ki a munkavállalóból a maximális teljesítményt, és ekkor érezheti úgy a munkáltató, az állam és rajtuk keresztül az állampolgárok, hogy nem kidobott pénz a professzionális hadsereg fenntartása.