Ejtőernyős tiszteletadás

A tragédia helyszínén harangláb emlékeztet a 65 évvel ezelőtt történtekre. A repülőgépvezetői és ejtőernyős társadalom valamennyi korosztálya minden évben megemlékezik az 1941. áprilisában történt repülőgép-szerencsétlenségről.

A magyar légierő ejtőernyősei tisztelgő ugrással emlékeztek társaikra. Az ünnepség végén a veterán és aktív ejtőernyősök, hagyományőrző katonák, civil egyesületek vezetői - közöttük Andor Tamás a Hosz nevében - helyezték el az emlékezés virágait.

Simon Sándor nyugalmazott ezredes megemlékezésében kifejtette: úgy gondolom, hogy a mai fiataloknak, mai ejtőernyősöknek, repülősöknek tudni kell, ismerni kell a történelmet. Tudni kell az akkori katonák, az akkori hadvezetés gondolkodásmódját, és tudni kell azt is, hogy háborúban a katonának a feladatait teljesíteni kell.

Ezután Vitéz Bakó István túlélő, nyugalmazott ejtőernyős alezredes mondta el emlékeit: körülbelül 100-150 méter kifutás után a gép 80-100 méterre emelkedett, majd egy billenés - és lezuhant. Zuhant, zuhant, aztán mire háromszor kimondtam, hogy jaj, már a földön voltunk.

A megemlékezés a szózat hangjaival ért véget, majd a közös ebédet baráti beszélgetés követte.