Homokzsákok milliói magasították a gátakat, tartották a megcsúszott töltéseket az elmúlt hetekben, hónapokban a Dunánál, Tiszánál, a Körösöknél. A csúcsokat döntõ magasságban tetõzõ, hömpölygõ áradás nem vált, nem válhatott féktelenül romboló árrá. Nem, mert a zsákok gyõzték a versenyfutást. Gyõzték, mert vitték, rakták õket. Katonák...
Katonák hetekig távol családjuktól, éjjel- nappal, derékig a vízben, térdig a sárban, esõtõl csapzottan, naptól pirítottan. Katonák, erejüket, energiájukat nem kímélve tették a dolgukat, miközben alattomos repedések, suvadások bármely pillanatban szétroppanthatták a védelmi vonalat. És akkor a hordaléktól zavaros víz... De nem! Még most is a fülembe cseng egyikük rövid, de annál beszédesebb, riporternek tett nyilatkozata: ha kell, ráfekszünk a zsákokra, de itt nem jön át a víz. Tényleg nem jött át. A víz kénytelen- kelletlen tûrte a zabolát. Gátak közé szorítva örvénylett tova, mígnem a lassú apadás elvette erejét. Minden tiszteletem kollégáimé, akik megmentették tízezrek szorgalmának, lemondásának javakban tárgyiasult eredményét, meg- és visszaszerezték a lakosság honvédségbe vetett bizalmát, hitét. A katonák teljesítették küldetésüket. Megakadályozták a természeti katasztrófa bekövetkezését. Méltán várhatják hát, ha nem is jutalmukat, de egyszerûen csak járandóságaikat, juttatásaikat.
Járandóságok és juttatások? Mégsem egyszerû: a jogszabályok sok mindent nem kezelnek megfelelõen, leginkább a szolgálatteljesítés különös módozatait. Például a katasztrófák elhárításában történõ részvételt. Mert mi is járhatna a katonának? 1.: Laktanyában (nem lakáson) töltött 24 órát meghaladó készenlétért készenléti pótlék. (naponta 2385 Ft, mert rendelkezésre áll a feladat teljesítésére) 2.: Szabadnapok (Mert a rendelkezésre állás lakásától, családjától távol, magán- és hivatalos ügyeinek intézésében gátolva történik.) Az elsõ 24 óra után egy, majd 48 óránként újabb egy nap. Ehhez jön még minden hétvégi vagy ünnepnapért plusz egy nap. Ez egy hét után 6 szabadnap. A napi szolgálatteljesítési idõ (8 óra) fölötti munkavégzés túlszolgálatként rendelhetõ el, még katasztrófa esetén is. A túlszolgálatért (tényleges munkavégzés) a teljesített idõvel arányos szabadidõ (szabad, vagy pihenõnapon ennek kétszerese) vagy annak megfelelõ idõre számított díjazás jár. Ez eddig nem bonyolult. De mégis itt kezdenek emelkedni a gátak. A gátak, amelyek furcsa módon a jó szándék útjában, keresztben állnak. Van ugyanis egy olyan jogszabályi hely, amely a következõképpen rendelkezik: a készenléti pótlékban részesülõ a készenléti szolgálat alatt túlszolgálati díjra (a szabadidõben történõ megváltást is ideértve), készenléti és ügyeleti díjra, illetõleg gyakorlati pótlékra nem jogosult. A passzus úgy-ahogy érthetõ: egy tevékenységre nem jár dupla díjazás. A probléma éppen csak annyi, hogy az elõbb leírtak szerint a készenléti szolgálat alatt is csak túlszolgálatként teljesíthetõ a napi 8 óra feletti munka, de nem fizethetõ rá csak készenléti pótlék. Vagy: papíron meg kell szakítani a készenléti szolgálatot a túlszolgálat idejére, amikor is jár a túlszolgálati díj, de ekkor elvesznek a folyamatos laktanyai készenlét ellentételezésére szolgáló szabadnapok. Nem kezdem variálni, a felsorolt 3 ellentételezési elembõl mindig csak kettõ marad. Nem kizárólag a jogszabályokkal, hanem az alkalmazásukkal is gond van. Gond van, mert azok a bizonyos gátak tovább emelkednek. Erõs a jó szándék? Erõs, de a korlátok sem gyengék. A hivatalos változat modellezése lesújtó eredményt produkál: nézzük Kovács F. szakaszvezetõt, aki Debrecenbõl töltött 2 hetet Szentesen! A laktanyából ki sem tette a lábát, mind a 14 napját a pihenõ körletben töltötte. Járandósága: 12 szabadnap (12 napi távolléti díj), plusz 14x a napi (2385x14=33.390,- Ft.) készenléti pótlék. Most vegyük Nagy I. szakaszvezetõt, aki Kovács F-el egy szakaszban van, de õ minden nap 12 órát a gáton dolgozott, még szombaton és vasárnap is! Így 168 órát töltött munkával, amelybõl 88 óra túlszolgálat, de a hétvégék miatt ez 136 órát jelent. Mit kap ezért? Lássuk: 17 napi távolléti díjat, és 14x a 12 órára esõ készenléti pótlékot (1789x14=25.046,- Ft.). Kifejezve a különbséget Nagy I. szkv. 4 napi távolléti díjért dolgozott 168 órát éjjel- nappal. Hát ennyi lett a 17 napi távolléti díjból! Az összeg nagyjából bruttó 22- 24 ezer forintot tehet ki, egy órára úgy 140 forint. A nettót ki sem számolom.
Van-e megoldás? Talán lenne, ilyen is, meg olyan is. A Honvédszakszervezet álláspontja szerint a jelenlegi jogi feltételek mellett elképzelhetõ a 3 elem együttes (nem egyszerre történõ) alkalmazása. A készenlét során a napi rendes szolgálatteljesítési idõben végzett munka valóban nem túlszolgálat, így azért külön ellentételezés nem jár. Azonban a készenlét alatt túlszolgálat minden további nélkül elrendelhetõ, amely idõre a készenléti pótlék helyett túlszolgálati javadalmazás jár. Ez nem jelenti a készenléti szolgálat megszakítását, vagy befejezését – így a laktanyában (lakástól távol) teljesített készenlét után minden további nélkül megállapíthatók a szabadnapok. Lesz-e megoldás? Vagy a gátak tényleg az egekig érnek...