Ezentúl nemcsak a havonta jelentkező Egység újságban, hanem honlapunkon is értesülhetnek a Honvédszakszervezet (HOSZ) nyugállományú tagozatának híreiről, idős kollégáink mindennapjairól. A most következőkben az idei első, vezetőségi ülés történéseiről számolunk be…
Az Újév kezdetén az egyén, a család, a különböző szervezetek számot vetnek az előző év eredményeiről, kudarcairól, hogy azok ismereteire támaszkodva megtervezzék az újév legfontosabb tennivalóit. A nyugállományú Tagozat is ezt tette közelmúltbeli vezetőségi ülésén.
A HOSZ III. Kongresszusának határozatai alapján elkészítettük éves munka- és költségvetési tervünket, kialakítottuk a HOSZ választmánya elé kerülő Szervezeti és Müködési Szabályzatunk főbb pontjait, amely majd a csoportok javaslatai alapján fog végleges formáit ölteni.
Megvitatta a vezetőség és jóváhagyta Szoboszlai Endre, a tagozat képviselője javaslatára azt a programjavaslatot, melyet az Idősügyi Tanács tagjainak adunk át azzal, hogy az abban foglaltakat megvitatásra érdemesnek és alkalmasnak tartunk.
A tagozat vezetősége úgy látja, hogy a 2004-es esztendőben kiemelt figyelmet kell fordítanunk a szervezeti élet erősítésére, a tagépítés növelésére, a nyugállományúak érdekképviseletével foglalkozó szervekkel történő szorosabb együttmüködés kialakítására, az érdekérvényesítő munka hatékonyságának növelése, összehangolása érdekében. Fontos feladatnak tekintjük a generációs szövetség erősítését, az érdekeink kölcsönös támogatására.
Hozzá kívánunk járulni ahhoz, hogy az Idősügyi Tanács munkája során olyan feladatokkal foglalkozzon, amelyek valójában az idős emberek, özvegyek helyzetének jobbító szándékát van hivatva szolgálni.
Tisztában vagyunk vele, hogy ez nem könnyü feladat, mert akadályozhatják esetenként objektív és szubjektív okok egyaránt. Mégis azt gondoljuk, ha van hozzá őszinte szándék, akarat, akkor sok mindent el lehet érni, ugyanis a törődés nem csak pénz kérdése.
Nem pénz kérdése, hogy az idős nyugállományú katonák, katonaözvegyek életük alkonyán őket megillető megbecsülést kapjanak azért, hogy egész életüket a haza szolgálatának adták 30-40 éven keresztül nehéz körülmények között esküjükhöz híven becsülettel teljesítették feladatukat. Éppen ezért megdöbbentő és szomorú számunkra, hogy a Honvédelmi Miniszter Úr a Magyar Honvéd január 9-i számában
„ 2004. a megvalósítás éve „
címü beszélgetésben a 6%-os illetményemelés indoklásában azt állítja, hogy az elmúlt évtizedekben jellemző volt, hogy mindig egy kicsit emeljenek, de ezért cserébe nem követeltek semmit, ami ugye azt jelenti, hogy nem dolgoztak meg érte.
Szeretnénk remélni, hogy ez egy véletlen elszólás volt, már csak azért is, mert ez nem állja meg a helyét, ugyanakkor 23 000 nyugállományú katonát sért, annál is inkább, mert e kijelentést semmi sem igazolja. Hogy ez mennyire így volt vegyünk néhány példát:
- illetményemelés évenkénti elosztásban az állomány 30-35%-a kapott és háromévenként került rá sor
- az 50-es 60-as években koratavasztól késő őszig minden évben a családjától elszakítva a katonatiszt, tts. táborokban élt és szolgált nem 8 órát
- a 24 órás szolgálat után őket nem illette meg pihenőnap
- a 8 órás munkaidő még álmunkban sem jött elő
- ha napi szolgálatteljesítés után hazamentünk, a lakást csak úgy hagyhattuk el, hogy azt be kellett jelenteni, hogy bármelyik pillanatban elérhetőek legyünk
- hogy a családok milyen körülmények között éltek és szolgáltak azt csak azok tudják, akik benne éltek
Ezért szomorú, hogy a 70-80. életévüket taposó emberek tisztességét kérdőjelezik meg.
Nem lenne jó, ha messzemenő következtetést vonnánk le, de óhatatlanul is felrémlik, ha ez a vélemény rólunk, akkor mire számíthatunk a jövőben? Csak abban reménykedünk, hogy meg fog állni az olyan jogosultságok további megvonása, mint a kedvezményes üdülő csökkentése és az olyan áremelések, amik teljesen lehetetlenné teszi főleg az egyedül élők számára, hogy üdülhessenek.
Az egyszeri előléptetés lehetőségét az előző kormány megvonta tőlünk és ezzel a jelenlegi vezetés is „egyetért” annak ellenére, hogy a többi fegyveres testületeknél ezt az erkölcsi elismerés lehetőségét fenntartják. Nagyon megnehezítik a nyugállományúak helyzetét azzal is, hogy a klubokat elvonják tőlük.
Mindezek ellenére is azt szeretnénk, ha egy élet tisztességes munkájáért nem ilyen vélemény alakulna ki rólunk, már csak azért sem, mert ennek semmi alapja nincs, ugyanakkor sértő. Bízunk benne, hogy e hibás szemlélet nem folytatódik, mert ez csak kárt okoz, amire nincs szükség. Abban is bízunk, hogy olyan lépések történnek, amelyek hozzájárulnak idős napjaink jobbá, szebbé tételéhez. Ezért tenni is készek vagyunk.
Kása László ny. alezredes
nyugállományú tagozat elnök, HOSZ