Szigor a pénzügyekben és a pályán

Sándor Roland azonban ezeket a támadásokat – csakúgy, mint a focipályán – néha megelõzõ fricskákkal, máskor elegáns becsúszó kérdésekkel – láttad már az NB I jelenlegi állását? – eddig sikeresen annulálta.

Ezek a beszélgetések természetesen azt is jól jelzik, hogy a pénzügyi referens kitûnõen illeszkedik be egy olyan kollektívába, egy olyan miliõbe, amely korábban meglehetõsen idegen volt számára.

- Ez érthetõ, hiszen már közel tíz éve dolgozom a Hosz alkalmazottjaként: 1997-ben az egyik budapesti munkaügyi központ ajánlataként fogadtam el ezt az állást. Közgazdasági szakközépiskolában érettségiztem, s itt, a Honvédszakszervezetnél szereztem mérlegképes könyvelõi minõsítést, a közelmúltban pedig az Általános Vállalkozási Fõiskolán közgazdász diplomát vettem át.

Pénzügyi referensként természetesen a Hosz tevékenységének e részterületével kell foglalkoznom, ám ez meglehetõsen széles spektrumot ölel fel. Az érdekvédelmi alelnök  és a fõtitkár tanácsainak, útmutatásainak megfelelõen az elnökség számára én készítem el az éves költségvetéseket is. Kezdetekben csak a pénztárosi feladatok hárultak rám, akkor, amikor a szakszervezet éves büdzséje éppen csak elérte a húszmillió forintot. A feladat nagyságát, a változásokat is jellemzi, hogy 1997-tõl napjainkig tizenegyszeresére nõtt a szakszervezeti érdekvédelemre fordítható összeg nagysága, amely már meghaladja a 220 millió forintot. Ez a rendkívül kedvezõ trend természetesen összefügg a taglétszámmal: az elsõ nagy változás 2002-2003-ban volt, s tavaly szintén meredeken emelkedett a bevételünk. Az elmúlt évi látványos növekedés részben a tárca részérõl biztosított munkaidõ kedvezmény megváltásból adódik, s idén eléri az éves költségvetés 45-46%-át.

A pénzügyi referens napi kontaktusban van az önálló csoportok és alapszervezetek vezetõivel, hiszen ezek a szervezõdések – önálló döntés alapján– felhasználhatják a befizetett tagdíj 30%-át.

- Meggyõzõdésem, hogy ez rendkívül helyes tézise az alapszabálynak, hiszen két kongresszus között helyi szinten történnek a legfontosabb szakszervezeti események, s ezekhez megfelelõ anyagi bázist kell biztosítani – csak a mértéke az, amely a más megoldás, elgondolás alapját képezheti. Ugyanakkor azt is láthatjuk, azt is érzékelhetjük, hogy a központi rendezvényeken tanúsított magas részvételi arány kitûnõ kohéziós erõt jelent, s mindegyik programunk növeli az összetartozás érzését. A visszacsatolások alapján nyilvánvaló, hogy a Hosz tagjai jól érzik magukat ezeken az eseményeken, s szívesen jönnek ismételten családtagjaikkal együtt is.

Visszatérve még kicsit a múltra: ma már érthetetlen számomra az a visszafogottság, ahogyan elõször próbáltam a helyemet megtalálni a Honvédszakszervezet apparátusában. Némi magyarázatot ad ugyanakkor, hogy nem voltam katona, hiszen elõször a tanulmányaim, késõbb a sorkatonaság eltörlése miatt nem volt lehetõségem egyenruhát ölteni. Ma már úgy gondolkodom: ha a potenciális fejlõdés jeleit észlelem az érdekvédelmi szervezetnél, szívesen maradok a Hosz alkalmazottja, s hosszú távra tervezem az itteni munkavállalásomat. Mondom ezt annak ellenére, hogy gyakran nagyon sok a munka, s bizony a munkaidõ végét sem korlátozza semmi – csak a feladat végrehajtása. Abban is bízom, hogy a csökkenõ honvédségi létszám ellenére emelkedik a szakszervezet taglétszáma, s erre az optimizmusra jó okot ad a szolgáltatások bõvülése. Úgy gondolom: nálunk minden feltétel adott ahhoz, hogy Magyarország minta érdekvédelmi szervezete legyen a Hosz.

A Honvédszakszervezet pénzügyi referense – közelítve a harmadik X-hez – még nõtlen, ám mint hangsúlyozza: felhõtlen kapcsolatban él.