Európai Unió – Európai Hadsereg?

Általánosságban elmondható, hogy az egyéb munkajogi tárgyú törvények (Munka Törvénykönyve, közalkalmazotti törvény, köztisztviselõi törvény) alapvetõen összhangban vannak az irányelvvel, ugyanakkor már azok sem állnak mindenben összhangban az Európai Bíróság ítéleteivel.

A szolgálati törvények – így a Hjt. is – azonban több helyen már az irányelvvel sincsenek összhangban, még kevésbé a Bíróság ítéleteivel. A könnyebb megértés érdekében elõre kell bocsátani, hogy Magyarország, mint az Európai Unió tagállama köteles összhangba hozni az összes munkajogi tárgyú jogszabályát az Európai Unió irányelveivel. Azt is el kell mondani, hogy az irányelv csak a szabályozás vonatkozásában kötelezõ a tagállamokra, az egyéb pénzbeli igények, valamint a díjazás mértéke tekintetében megmaradt a nemzeti hatáskör.

Számunkra, mint katonák részére, a legalapvetõbb kérdés, amit tisztázni kell: kiterjed-e az irányelv hatálya a fegyveres szférára, ezen belül a Magyar Honvédségre, és ha igen, akkor milyen mértékig?

Az Európai Bíróság ítéletei szerint – hamburgi tûzoltók esete, Pfeiffer-ügy – egyértelmûen IGEN, kiterjed a hatálya.

A határozatok kimondják, hogy az úgynevezett különleges állami szektorokban (rendvédelem, honvédelem stb.) kizárólag különleges körülmények között lehet eltérni a szabályokban foglaltaktól.

Ezeket a különleges eseteket a jogszabályban nevesíteni kell. (Katasztrófahelyzet, rendkívüli állapot, védelmi helyzet, elemi csapás, súlyos baleset, tömegszerencsétlenség stb.)

Tehát a munkaidõ vonatkozásában az irányelvtõl való eltérést a Bíróság csak szigorúan szabályozott esetekben engedélyezi.

A derogáció (eltérés) lehetõsége az irányelv többi pontjában jóval nagyobb: így például a pihenõidõ szabályozásában, a referenciaidõ meghatározásában, a munkaidõ, a munkaközi szünet meghatározásában, a munkavállaló egyéni beleegyezése és a kollektív megállapodás vonatkozásában.

Mi a jelenlegi helyzet a szolgálati törvényünkben, a fentebb megnevezett kérdésekben?

Munkaidõ (szolgálatteljesítési-idõ)

A munkaidõre vonatkozó szabályozás nincs összhangban sem az irányelvvel, sem a Bíróság ítéleteivel.

Miért? – Jelenleg az irányelvben megfogalmazott 48 óra helyett a heti munkaidõ maximális mértéke a készenléti jellegû munkabeosztásokban, valamint a váltásos munkarendben dolgozók esetében 54 óra is lehet, sõt a 14 hetes alapkiképzésen résztvevõk esetében akár 60 óra is. Mindez úgy, hogy ezen felül, éves szinten, bármely katona, munkarendjétõl és beosztásától függetlenül akár 450 óra túlszolgálatra is kötelezhetõ. Tehát a heti átlagos munkaidõ mértéke, túlszolgálat nélkül is meghaladja az irányelvben meghatározott maximumot, a túlszolgálatokkal együtt pedig jóval meghaladja azt.

További ellentmondás, hogy nem érvényesül az irányelvnek azon elõírása sem, mely szerint a 48 órát csak a munkavállaló beleegyezésével, vagy kollektív szerzõdés alapján lehet túllépni.

Tovább súlyosbítja és bonyolítja a helyzetet, hogy a Hjt. 92.§ (3) és 94.§ (1) bekezdései szerint a normál munkarendben dolgozók, amennyiben 24 órás szolgálatot látnak el, abból napi 8 óra nem számít bele a munkaidõbe, ugyanakkor a törvény ezt inaktív idõként sem tünteti fel!

A Honvédszakszervezet álláspontja az, hogy a jelenlegi helyzetet, rövidtávon csak a minisztérium és a reprezentatív szakszervezet között kötött ágazati megállapodás tudja áthidalni. Ugyanakkor, minél elõbb szükséges a munkaidõ szabályozására vonatkozó fejezet átdolgozása a szolgálati törvényben.

Pihenõidõ (napi~, heti~)

Az irányelv szerint a napi pihenõidõ mértéke nem lehet kevesebb 11 óránál, a heti pihenõidõ mértéke pedig nem lehet kevesebb, mint 7 naponként 24+11 óra.

Ahogy azt korábban is említettem, ebben az esetben mind az irányelv, mind a Bíróság jóval nagyobb mértékû derogációt enged meg. Mivel a szolgálati törvény nem azt a logikát követi a pihenõidõ szabályozása vonatkozásában, amit az irányelv, sõt az összes többi magyar munkajogi szabályozástól is eltér, ellentmondásos, ezért a derogáció sem értelmezhetõ.

A Hjt. 93.§ szerint a napi minimum 11 óra helyett csak napi 8 óra pihenõidõ biztosítása kötelezõ és nincs meg a heti 24 óra egybefüggõ pihenõidõ sem.

A 94.§ (1) bekezdése szerint a kiképzéssel és a gyakorlattal összefüggõ szabályozás sincs összhangban az irányelvvel.

Az Európai Bizottság álláspontja szerint a pihenõidõre vonatkozó szabályoktól a hadsereg esetében is csak kollektív szerzõdéssel, vagy a munkáltató által elõre nem befolyásolható, szokatlan és elõre nem látható körülményekre tekintettel, illetve a korábban is megfogalmazott különleges szituációkban lehet eltérni. Az álláspont azonban arra is kitér, hogy rendkívüli helyzetben történõ igénybevétel esetén kompenzációs pihenõidõt kell biztosítani, méghozzá közvetlenül az igénybevételt követõen.

Ebbõl azt a következtetést lehet levonni, hogy a magyar kormánynak azonnali szabályozási kötelezettsége van a pihenõidõ vonatkozásában.

Ügyeleti idõ

Nincs összhangban az irányelvvel, sõt maga a fogalom – abban az értelemben, amit az irányelv tartalmaz – meg sem jelenik a törvényben.

Ami pedig megjelenik a törvényünkben, (lásd 92.§ 94. §) szintén ellentétes az irányelvvel.

Ezért véleményünk szerint az ügyeleti idõ a szolgálatteljesítési idõvel együtt komplexen kezelendõ – vagyis rövid távon ágazati megállapodásban, hosszabb távon pedig a korrekt törvényi szabályozással. Ennek során nem hagyhatók figyelmen kívül az Európai Bíróság és a Legfelsõbb Bíróság ítéletei, amelyek az orvosi ügyeletben eltöltött idõt teljes mértékben munkaidõnek ismerik el, függetlenül annak munkavégzési tartalmától.

Referencia-idõ (heti munkaidõ összevonhatósága)

 A szolgálati törvény egyértelmûen ellentmond az irányelvnek, hiszen az irányelv csak maximum 4 havi összevonást engedélyez, míg a törvényünk ezt akár 1 évre is lehetõvé teszi.

Véleményem szerint egy korrekt munkaidõ-szabályozás és ágazati megállapodás segítségével ez az ellentmondás teljes mértékben áthidalható. Ez azért is így van, mert ebben a kérdésben a legrugalmasabbak az EU szervei, valamint más tagállamok munkáltatói és munkavállalói érdekvédelmi szervezetei  is.

Párhuzamos foglalkoztatás kérdése

A szolgálati jogviszonyban a párhuzamos foglalkoztatás - egy szûk, taxatíve felsorolt kör kivételével – gyakorlatilag nem lehetséges.

Amin a jogalkotónak el kellene gondolkodnia, az a szervezeten belüli párhuzamos foglalkoztatás (vezénylés, megbízás, helyettesítés) kérdése.

A szakszervezet álláspontja szerint még megfelelõ díjazás mellett sem engedhetõ meg, az ésszerû mértéket meghaladó túl- és párhuzamos foglalkoztatás.

Összegzésként:

A szakszervezet nem tartja ésszerûnek, és ezért nem is támogatja azt a feltételezhetõ kormányzati szándékot, amely a Magyar Honvédség tekintetében a teljes körû, feltétel és idõkorlát nélküli kívülmaradást („opt-out”) célozza meg. Ugyanakkor a szakszervezet nem vonja kétségbe azt, hogy az „opt-out” – tekintettel a fegyveres erõk speciális jellegére és feladataira – jogszabályban meghatározott esetekben fenntartható legyen.

Azt is elfogadhatónak tartjuk, hogy azokban az esetekben, ahol az irányelv a munkavállaló egyéni beleegyezésérõl beszél, azt a fegyveres szféra esetében ágazati megállapodással helyettesítjük.

A készenlét, az ügyelet, a készenléti és ügyeleti szolgálat fogalmakat minél elõbb tisztázni kell, és el kell különíteni a készenléti jellegû beosztás fogalmától.

Végül nem kerülhetõ el a szolgálatteljesítésre és pihenõidõre vonatkozó szabályozás teljes körû átgondolása, az irányelvtõl függetlenül is.