Látogatás Hollandiában

A találkozó során megismerkedtünk a holland nyugállományú katonák érdekképviseletével és az ottani veteránházak mûködésével. Ennek keretében látogattuk meg Doornban a Veterán Intézetet, a Hadigondozottak Szövetségét. Ez a szövetség 1945 augusztusában alakult meg magánkezdeményezésre, a háborúban sérültek segítésére, melyet kiterjesztettek a békeidõben szolgálatteljesítés közben sérültekre is. Jelenleg 40 tagszervezete van. Ezen intézet alapítványként - Háború és szolgálat közben sérültek alapítványa - mûködik, melyet a Honvédelmi Minisztérium támogat, a bentlakók pedig a nyugdíjuk 60%-át fizetik a teljes ellátásért.

Az intézet tevékenysége kiterjed az érdekvédelemre, segítségnyújtásra, mentális szolgáltatásra, valamint a teljes ellátásra.

Az intézetben lakók lehetnek házaspárok is, de ha az igényjogosult személy meghal, ez esetben társának az intézetet el kell hagynia, amihez segítséget nyújtanak. A szövetségnek 7000 tagja van és tagjai a Nemzetközi Veterán Szövetségnek is. A szövetségnek vannak önkéntes szociális munkásaik, akik járják a tagszervezeteket, ahol elsõdlegesen a mentális problémák megoldásához nyújtanak segítséget.

Ez a lakóotthon, ahol az intézet is mûködik, 26 apartmannal és ”bungalókkal” rendelkezik, a hozzátartozó – a bentlakók életét segítõ – öszszes szükséges szolgáltatással: fürdõ, fitness, közös szórakozó helyiségek, éttermek, büfék teszik könnyebbé a lakók mindennapjait.

A másik létesítmény Arnhemben van, s az aktív szolgálatot befejezõk otthona, egyben a gyarmati háború technikáját és ruházatát bemutató múzeum is. Ez nagy történelmi háttérrel rendelkezõ otthon, melyet 1863. február 14-én nyitott meg III. Vilmos király és adta át rendeltetésének.

Ennek az otthonnak a célja a gondoskodás. Kizárólag katonai személyek - olyanok, akik egyedülállók - lakhatnak itt, de tisztek ezen otthon lakói nem lehetnek a királyi döntés alapján. Az otthon befogadóképessége 50 fõ. Aki ide kéri magát, annak meg kell felelnie a veterán kritériumoknak: pl. a 65. életévét be kell töltse, legalább 15 éves szolgálati idejének meg kell lennie, háborús vagy nemzetközi cselekményekben kellett résztvennie.

Ebben az otthonban is nagy figyelmet fordítanak a mentális betegségek gyógyítására, de maga a környezet is olyan, amely jótékony, gyógyító hatással van az egyedüllét érzésének enyhítésére. Az otthon 8 hektáros területen fekszik, melynek minden része a bentlakók életének szolgálatában áll.

Mindkét otthonra jellemzõ az önállóság, az önálló ellátás biztosítása és mindkettõ politikailag független, önfenntartó intézmény.

Az éves Veterán napjukat – merthogy ilyen is van – minden év június 29-én tartják.

Mit is mondhat az ember a hallottak és látottak alapján? Lenyûgözõ volt érezni az irántuk érzett tiszteletet, látni mindazt, ami az ott lakók nyugodt életét van hivatva szolgálni. Számunkra még szokatlan: az épületkomplexumok úgy vannak kialakítva, hogy a mozgássérült emberek is akadály nélkül tudnak eljutni mindenhová.

A házigazdák minden kérdésünkre igyekeztek választ adni, sõt arra is ígéretet tettek - ha szükség lesz rá, szívesen segítenek.

Az ember hazajövet megpróbálja rendezni gondolatait, hogy vajon az ott látottakat, hallottakat át lehetne-e ültetni a magyar valóságba és amikor ezt megkísérli, rájön: bizony ez nem is olyan könnyû. Nem könnyû, mert ilyen történelmi hagyományaink nincsenek, a felfogás is más és hadd legyek most szubjektív - véleményem szerint nincs meg az idõs emberek iránt az az empátia, szeretet, ami ösztönözné a segítségnyújtást. Ma sajnos a pénz dönt, hiába van törvény a nyugdíjas otthonról, a „nincs rá pénz“ válasszal el is van intézve a probléma. Lehetne több példát is felhozni: a klubok nincsenek szoros összefüggésben a honvédelem feladatával, ezért ezeket el kell adni. Nem számít, hogy több száz vagy ezer nyugdíjas lába alól húzzák ki azt az utolsó lehetõséget, ahol együtt lehettek! Nos, kinek fontos ez?

Azt gondolom: ha azt akarjuk, hogy itt is megteremtõdjék a lehetõsége annak, hogy az idõs, fõleg egyedül élõk helyzetén javítani lehessen, mindenkinek van tennivalója.

Saját tapasztalatom, mert sok egyedül élõvel foglalkozom és sírva mondják el az egyedül élés borzalmait.

Úgy gondolom, ha van akarat, azonosulási készség, akkor el lehet gondolkodni azon, hogy miként lehet olyan körülményeket teremteni, melyben enyhíthetõk a mentális problémák, melyben elsõ az ember és csak ezután jöhet minden más.

Félve írom le: nem lenne érdemes elgondolkodni azon, hogy egy olyan jellegû szövetség jönne létre – lehetne ez veterán is – amely felvállalná a gondoskodást, a mentális betegségek enyhítését?

Azt gondolom, hogy nagyon idõszerûvé vált ma már az is, hogy minél elõbb szülessen meg a veterán program.

Célszerûnek tartanám pl. a HM égisze alatt létrehozni egy veterán alapítványt, amely akár átvehetné a nyugdíjas ház ügyének intézését is.