Pécsi tüzérék

Pécsett Somogyi János őrnagy, a sorozatvető osztály parancsnoka mondta el véleményét.

- Az osztálynál csak szerződéses, és hivatásos katonák szolgálnak ezért érintett bennünket nagyon érzékenyen a teljesítmény értékelés és a minőségi besorolás változása. Ahogy a közgyülésen is jeleztem, és ahogy a kollégáim is reflektáltak rá, abból gondolom kiderült, hogy ez a besorolási rendszer nem tükrözi igazán a katonák valós teljesítményét, illetve nem szolgálja az érdekeit. Mert, ahogy Fajtik százados elmondta, plusz pontokat, illetve százalékokat lehet szerezni, a külszolgálatokkal, a nyelvtudással, a számítógépes ismerettel, illetve a több helyőrségben betöltött különböző beosztásokkal. Megkérdezhették volna a katonákat, hogy vállalják-e ezeknek a képességeknek a megszerzését. Biztos vagyok benne, hogy az osztályom 90 százaléka ezt tette volna, de nem kaptak rá esélyt. Külszolgálatra sem, pedig ez egzisztenciálisan és anyagilag is jelentős vonzerő egy olyan fiatalember, vagy egy olyan fiatal nő számára, aki hosszútávra kötelezte el magát a hadseregben. Mi ettől elestünk, bár a parancsnokunk segítségével sikerült a kontingensek létszámát úgy kibővíteni, hogy azokban mi is részt vehessünk.

Amit még elmondtam a gyülésen, hogy hatvan százalékos a tiszti, tiszthelyettesi feltöltöttségünk, így mind a pályakezdőnek, mind a szolgálatba lévőnek több beosztást is el kell látniuk. Ha valakit az adott értékelési időszakban reálisan a ténylegesen elvégzett munkája alapján értékeltem és adtam neki kilencven pontot az, az új besorolás szerint már csak a C kategóriára elég, holott ő előzőleg természetesen megfelelt a beosztására. De ha az alakulat, vagy a honvédség érdeke úgy kívánta, hogy magasabbra tettem, és ha ezt ő akkor bevállalta, most hátrányos helyzetbe került.

Meglepő az, hogy a szerződéses osztálynál, ahol a munkahelyét mindenkinek érinti az átszervezés, az emberek sosem próbáltak meg kibújni a munka alól, vagy munkaidejük alatt eltünni valahol a laktanyában. Tehát bármilyen kiképzés pótló ötlet tevékenység volt, - járőrbajnokság, testnevelés, sportverseny, vagy plusz kiképzés -, azon természetesen mindig részt vesz mindenki.

A legutóbbi ötletünk az, az volt, hogy a főiskola, illetve az egyetem kiszolgálásához adjuk mi a technikát. Kértem a parancsnok urat, hogy adjon át nekünk három másik löveget, és más technikát, hogy fölkészítsem rá az embereimet. Mindenki örömmel fogadta, hiszen ez nem kerül pénzbe, a telephelyen a kiszolgálás ingyen van. A katonák kitöltik az idejüket és senkinek meg nem fordult a fejében, hogy minek ez, amikor be fogják zárni az alakulatot. Valamiért ezek az emberek fizetést kapnak, értelmes munkával kell kitölteni napjaikat. mert ha nem föl fog lazulni a fegyelem. Ha nincs kiképzés, nincs értelmes foglalkozás, föl fog lazulni a fegyelem. Nem lehet laktanyát söpörtetni száz emberrel hónapokon keresztül, mert annak nincs jó vége.

Ez az osztály 2002 májusában ált fel, és azóta minden komoly megmozduláson ott volt. Sikeresek voltak a gyakorlataink, és ez komoly tartást adott az osztálynak. A fluktuáció is alacsony volt, amíg fel nem merült, hogy be zárják az alakulatot. Még így is nagyon jó a morál és nem akarjuk, hogy fölélje az osztály az összes erkölcsi tartalékát, amit az elmúlt időszakban fölhalmozott. Ezért kérjük, ezért csinálják, és mindenki partner benne. Csak elismeréssel szólhatok mindenkiről pedig az időszak sem nagyon kedvezett, tél van a kiképzés is kellemetlenebb, de mindenki teszi a dolgát

A jövőt azt elég rossz színben látom, főleg azoknak a tisztekét, akik őrnagyi, vagy annál magasabb rendfokozatot értek el, mert ahogy elhangzott, a viselt rendfokozatnál akár kettővel alacsonyabb beosztás is felajánlható. Ez a magam példáján azt jelenti, hogy akár főhadnagyi beosztásban is dolgozhatnék, holott itt egy zászlóalj szintü szervezetet vezettem, nem is akár hogy. Hiába vannak meg a pontjaim a kategóriáim, a nyelvtudásom, ha nincs megfelelő beosztás.

Most nekem egy NATO beosztást ajánlottak fel, de ezzel csak egyedül vagyok. A szerződéseseim a nagy része, valószínüleg kiválik a rendszerből, hiszen ezek családos katonák, akiknek itt a házuk, a feleség, a munkahely. Ezek nem fognak elköltözni több száz kilométerre, hetelni, összezárva olyan tömegbe, amely szerintem egy idő után, fegyelmileg és erkölcsileg nehezen lesz kezelhető.

Itt a munkaidő kiszámítható. A katona bejön fél nyolckor, ledolgozza a munkáját és hazamegy. A szolgálatai tervezhetőek. Ha innen elmegy, akkor a másik alakulatnál nagy valószínüséggel züllés lesz a vége. Előre nem akarok megvádolni senkit, de a hetelő katonák unalmukban nem tudnak mit csinálni. Nálunk is velük volt a legtöbb probléma. Ha egy olyan kis városra, mint Tata ráengednek kétezer hetelő katonát el sem tudom képzelni vajon mit fognak ezek az emberek magukkal kezdeni?

Alapvetően a mi harckocsizó zászlóaljunk helyzetét itt Vásárhelyen az határozza meg, hogy fölszámolás alatt, a megszünés határán áll. Nagyon jó szellemü a zászlóalj ez egy kisebb, közösség, és ez száz körüli létszám már önmagában is közel hozza egymáshoz az embereket, nem úgy, mint egy 800 fős lövész zászlóaljnál. A bizonytalanság a jó közösségi szellem ellenére érződik. Még egy –egy tiszten is észreveszem, hogy nem olyan jó kedvel, vagy lendülettel dolgozik, mint azelőtt. Nyilván Ő sem így képzelte el a jövőjét.

Minket úgy tájékoztattak, hogy helye mindenkinek lesz a dandárba, én ebben őszintén bízom. Közte vagyok annak a háromszáz embernek is, akit az elmaradt pihenőnapok ügye érint. Úgy érzem, hogy önöknek is és a parancsnokoknak is lassan unalmassá válik, de ameddig nem kapja meg az ember azt, ami jár, addig izgatja a fantáziáját, mert nem érdemtelenül kérjük. Ezért megdolgoztunk. Ahol voltunk, az hadmüveleti terület volt, távol voltunk a családtól. Szerintem jogos a követelés. Úgy tudom, hogy már elkezdődtek a kifizetések, és bízom abban, hogy én is megkapom a pénzem. Nekem most két szolgálati panaszom van bent. Voltam Macedóniában és onnan 90 pihenőnapom maradt meg. Illetve 20001 után jöttem haza a KFOR-ból, onnan 24 pihenőnapom maradt. Az nem kevés, mert csak két és fél hónapig voltam kint tartalékként. Ez a két szolgálati panaszom van bent. Az egyik az most tárgyaláson van, a másikat most indítjuk el. A HM- ből már visszajött a határozat, hogy nem fizetik ki. Szerintem spórolni akarnak. Volt, amikor egy hónap alatt 15 huszonnégy órás szolgálatot nyomtam le. Amikor más nemzetiségü katonákkal erről beszélgettünk meg voltak döbbenve. Például beszéltem egy román sráccal, aki ott MP-sként dolgozott nem akarta elhinni. Sőt panaszkodni kezdett, hogy csak 2400 Eurót kapnak, és a hátralévő két hónapban még van neki 6 tizenkét órás szolgálata. Mondtam neki, hogy én még egy hétig leszek itt és van négy 24-órás szolgálatom, mert csak negyvenen látjuk el a főparancsnokság védelmét. Kint nagyon hiányzott az otthoni támogatottság. Itthon a sajtóban azt írták, hogy mindenről gondoskodnak, de nekünk még egy telefonvonalunk sem volt, amin olcsóbban tudtuk volna szeretteinknek telefonálni. Úgy tudom, hogy Macedóniába az ottani távközlés részben, vagy egészben a Matáv tulajdona. Mi megkérdeztük, hogy lehetséges lenne-e az ilyesmi. A telefonosok azt mondták, hogy ha kérik, azonnal kihúznak egy vonalat. Tehát csak kérni kellett volna, de nem kérték. Mondhatná bárki, hogy ez apró dolog, de ha valaki ilyen messze van a családjától, akkor nem nagyon van máskapcsolat. Az átszervezés kapcsán azt, az állománykategóriát, akiknek 25 év, vagy ennél több szolgálati ideje, erősen foglalkoztatja, hogy el tud-e, és ha igen milyen kondíciókkal tud elmenni nyugállományba. Nagyon sok olyan tiszt és tiszthelyettes kolléga van az alakulatnál, akik az előző átszervezések kapcsán kerültek hozzánk. Közülük még most is sokan nőtlen szállón laknak, vagy naponta járnak be, nagyobb távolságból. Az előző átszervezéskor többüknek csak pár hónap szolgálati idő hiányzott ahhoz, hogy a huszonöt évük meg legyen. Most megint itt állunk egy haderő átalakítás előtt, minek kapcsán nem tudjuk, hogy mire lesz lehetőségünk. A különböző tájékoztatók természetesen csak a törvény adta lehetőségeket említik, de mi arra lennénk kíváncsiak, hogy lehetne-e humánusabban kezelni az ügyet, hogy akinek megvan a 25 éve, és el szeretne menni nyugállományba az elmehessen.