Elmélkedés, avagy sokan is kevesen vagyunk

Néhány éve – jó érzés ezt leírni – a Honvédszakszervezet egyik fellegvára lett Szentes. Az az alakulat, melynek honvédszakszervezeti tagsága – valószínüleg az itt megalakult CSÉSZ miatt – 2001-ben még csupán 6 egyéni tag volt. A helyi kimutatás szerint jelenleg 384 tagot számlálunk, azzal együtt, hogy egy éve ugyanennyi volt a létszám, csakhogy kivált a dandárból egy zászlóalj, és vitt  „magával” Hódmezövásárhelyre vagy 50 tagot. A „kis” csapat újra taggyülést tartott. Megbeszéltük az óév történéseit, megvitattuk az újév rendezvényeit, tervesítettük az alapszervezetnél maradó 30%-ot, a tagság tájékoztatót kapott a jelen és közeljövö történéseiböl. A szentesi alapszervezet ellenszavazat és tartózkodás nélkül csatlakozott a önsegélyezö és szolidaritási alaphoz! A jó hangulatú rendezvényen eldöntöttük, hogy rendezünk újra juniálist, paintballozunk, kirándulunk. A tagok megtudták, hogy a Hosz perel az elmaradt 13. havi fizetésért, és lesz fizetésemelés, differenciáltan. Megtapsoltuk az 1. fokon pert nyert 2 tagtársunkat (Köszönjük, Hortobágyi Tibi!).

Szóval megvolt, megtettük, melyre kötelezettek vagyunk. Hogyan is? El vagyok keseredve, mert érzem, hogy néhány igazán lelkes tagtársamon kívül ez az egész szakszervezetesdi nem érdekel senkit. Lasszóval kell az embereket erre a mellesleg évente egyszer tartandó rendezvényre összefogdosni, pedig már jó ideje a laktanya minden pontjára kifüggesztettük a meghívót. Egy éve nem sikerült az alegységeknek megalakítaniuk a csoportokat.

Miért van ez? Nem tudom. Az emberek ilyenek. Csak akkor érzik magukénak a szervezetet, melynek tagjai, amikor baj van, amikor segély kell, vagy segítségre van szüksége. Ez nem így müködik! Nem vezethetnek mindig kizárólag önös érdekeink bennünket! Látni kell, hogy a szervezetnek szüksége van rám akkor is, amikor „ö” kér engem valamire, nem pedig én akarok belöle kihúzni valamit. Néhány tag megállított, hogy ki akar lépni, mert nem kapott semmit a szervezettöl. Ilyenkor mindig elönti agyamat valami nyomdafestéket nem türö dolog, és vehemensen reagálok erre. Számtalan rendezvényt tartunk, számos szolgáltatást nyújt a Hosz, a tag megfelelö védelemben részesül baj esetén. Mindenki kívánságát nem tudjuk teljesíteni, valahol elveszítettem a varázsceruzámat (aki látta adja vissza)! Miért van az, hogy nem igazán szokott elöfordulni, hogy a tag megkérdezi tölem, mit segíthetnék. Szakállas mondás, de igaz, és egy kicsit átalakítottam: Ne mindig csak azt kérdezd, mit tesz érted a szakszervezet, kérdezd meg olykor, mit tehetsz érte te magad! Látni kell, hogy a szervezet csak akkor képes feladatát az érdekérvényesítést és képviseletet ellátni, ha látja a másik oldal az eröt is mögötte. Tagtársaim! Ti vagytok ez az erö, mutassátok meg, hogy léteztek, legyetek megfogható tagok és nem egy szám egy papíron, melyröl büszkén mondom: 384-en vagyunk!