Az elmúlt hónap vitathatatlanul fontos eseménye volt, hogy megszületett az illetményfejlesztésröl szóló megállapodás. Egy szépséghibája van csak a megnyugtatónak és örömtelinek hangzó hírnek: az, hogy a Honvédszakszervezet az ajánlatot nem tudta elfogadni, a megállapodást nem írja alá. De – mi van a hátterében ennek a döntésnek, amit mind a tárca vezetése, mind a társszervezetek vezetöi értetlenül és csodálkozva fogadtak. Egy mindent ellenzö (ellenzéki), kákán is csomót keresö, vagy tényleges érdekvédelmi szakszervezeti magatartás!? Az elöbbinél érthetö lenne a rácsodálkozás, az utóbbinál nem bennünk kellene keresni a hibát. Régóta tudjuk, hogy a költségvetési törvény a személyi juttatások 6%-os növekedésére biztosít fedezetet a honvédelmi tárcánál. Az elosztás elvéröl vezetöi döntés született (megkérdezésünk nélkül), ami szerint a tavaly megkezdett differenciálást folytatva 5 %-os általános illetményfejlesztésben minden katona részesül, az úgynevezett csapattagozat erre kap + 1,5%-ot, vagyis az ö illetményfejlesztésük 6,5% lesz. Már a tárgyalások megkezdése elött jeleztük, hogy ezt az ajánlatot csak abban az esetben tudjuk elfogadni, ha a tavalyi egyszeri ruházati illetménypótlás kifizetésére ez évben is sor kerül. Ennek a követelésnek világos és egyértelmü magyarázatát is megadtuk, hiszen, ha az elözö évihez képest kevesebb elemet tartalmaz az illetményfejlesztési ajánlat, akkor éves szinten nem jelentkezik akkora emelkedés sem, mint amit az ajánlat tartalmaz. A másik érv az volt, hogy a decemberben megkötött OKÉT megállapodásnak – amelyet az FRDÉSZ elnöke minket képviselve is aláírt – nem felel meg az ajánlat. Az OKÉT megállapodásban az szerepel, hogy a tárgyalófelek egyetértésben javasolják, hogy a köztisztviselöi illetményalap a jelenlegi 33 000 Ft-ról 2005. január 1-vel 6%-kal 35 000 Ft-ra emelkedjen. Ennek a kormányzattal kötött megállapodásnak véleményem szerint akkor tudnánk érvényt szerezni a tárcánknál is, ha a technikai illetményalapunk a jelenlegi 34 320 Ft-ról 6%-al 36 379 Ft-ra növekedne. Amennyiben ez nem valósul meg, márpedig az ajánlat szerint az emelkedés 5%-os, akkor a Honvédszakszervezetnek a magasabb szintü érdekegyeztetö fórumon megkötött megállapodástól – egy meghatározott munkavállalói körre nézve – eltérö egyezséghez kellene a nevét adnia. A leírtakból úgy tünhet, mintha nem értenénk egyet azzal, hogy csapatok és a vezetöi szervek közötti illetménykiegészítésben meglévö különbözöségek megszünjenek. Egyetértünk, de azt állítjuk, hogy a kitüzött cél elérésének van más jogállami keretek között elfogadható módja is. Amennyiben a törvény szabályozása nem megfelelö, azt kell módosítani, nem pedig az esetleges rossz szabályozástól más eszközökkel eltérni. Amióta az illetménytábla anomáliájának megszüntetésére irányuló vezetöi szándék megfogalmazódott, legalább háromszor módosították a Hjt-t, anélkül, hogy ezzel kapcsolatos módosító indítvány megszületett volna. Ez a megoldás nyilvánvalóan megnyugtatóbb lenne az érintetteknek is, mivel a törvény által biztosított járandóság, ha nem is sokkal, de biztosabb, mint egy, a mindenkori költségvetési lehetöségektöl függö kiegészítö illetmény. A megállapodás alá nem írása nyilvánvalóan nem eredményezi azt, hogy nem lesz illetményfejlesztés, hiszen annak fedezete – mint már említettem – biztosított, és módjáról vezetöi döntés is van, így az végrehajtható. Szervezetünk pedig továbbra is igyekszik érvényt szerezni álláspontjának.
