A Kongresszus a váltásra szavazott

A várakozással ellentétben viharoktól mentes, ám hangulatában – és a hozzászólók megnyilatkozásaiban – érzelmektöl fûtött rendkívüli kongresszust tartott a Honvédszakszervezet április 9-én. Mint ismeretes, a legmagasabb döntéshozó fórumra azt követöen került sor, hogy Farkas László és az elnökség az ugyancsak soron kívüli választmányi ülésen felajánlotta lemondását a kongresszusnak, ahol ennek megfelelöen csak személyi kérdésekröl döntöttek a küldöttek: a szavazás eredményeképp a korábbi elnök távozott posztjáról – utóda Mészáros Géza lett. Munkáját alelnökként Heiling Ottó és Szincsák Gyula segíti a jövöben.

 

A tanácskozás kezdetén Szekeres István, a jelölöbizottság elnöke arról tájékoztatta a küldötteket, hogy a grémium elvégezte munkáját. A tagok megismerték a haderönemek és a nyugdíjas tagozat személyi elképzeléseit, s ennek alapján egyértelmûvé vált, hogy mindössze két személyt látnának szívesen a Hosz elnöki székében: Farkas Lászlót vagy Mészáros Gézát. A kongresszus forgatókönyve szerint a két aspiráns közül elöször – az alfabetikus sorrendnek megfelelöen – Farkas László ismertethette meg elképzeléseit, elnöki koncepcióit a delegáltakkal:

 

– Hét évvel ezelött, amikor a tagság bizalmából elöször kerültem a Honvédszakszervezet elnöki pozíciójába, alapvetö elvárásként fogalmazódott meg bennem az eredménycentrikus szemlélet. Úgy gondoltam: nem szabad eleve opponálásra, szembenállásra helyezkednünk. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy minden munkában jelen van a tévedés lehetösége. Érzékeltem, hogy növelni kell a Hosz mozgékonyságát, az aktivitásra ösztönzést, az együvétartozás hangsúlyozását. Ezért szerveztük az aquaparki programokat, a cirkuszlátogatásokat. Az elmúlt hónapokban azonban sérült a bizalmi elv: korábbi támogatóim közül néhányan elfordultak tölem, s szakítópróbaként a Honvédelmi Érdekegyeztetö Fórumra való visszatérést tematizálták. A tévedések elkerülése végett: ezt én is szorgalmazom!

 

Farkas László elmondta: a Hon­véd­szak­szer­vezet jelentös eredményeket tud felmutatni – szabadnapok pénzbeli megváltása, törvénymódosítások – annak ellenére, hogy a tárca számtalanszor megsértette a közösen kialakított álláspontokat.

 

– Vitathatatlan, hogy a közelmúltban már nem tudtunk új elemeket behozni a Hosz munkájába. Mégis érdemes feltenni a kérdést: kik és miért idézték elö a jelenlegi helyzetet, s ez vajon milyen hatással lesz a szakszervezet jövöjére? Erröl kell felelösen, egyénileg és visszavonhatatlanul dönteni, hiszen a „vérfrissítés”, új vezetök megválasztása nem lehet öncélú. Tudom persze azt is, hogy a tárca vezetése persona non gratanak minösít, holott többször tanúsítottam irányukba lojalitást. A jelek, az eddigi történések azt igazolták: a Honvédelmi Minisztériumnak nem együttmûködö, hanem egyetértö Honvédszakszervezetre van szüksége.

 

Farkas László helyzetelemzése után gyakran kérdésbe burkolt vélemények sorjáztak az ex-elnök, egyben elnökaspiráns felé: Szabó Csaba arra is választ várt, az elnöké-e a szervezet, vagy ez éppen fordítva helyes. A hozzászóló emlékeztette a leköszönö Hosz vezetöt arra, hogy 2003-ban üdvözölte a tárca azon állásfoglalását, mely szerint a haderöreformhoz jól mûködö érdekvédelmi szervezetre van szükség. Azóta jelentös leépítések történtek, rengetegen eltávoztak az állományból – ezalatt kit képviselt Farkas László?

 

A legmarkánsabbnak tûnö, s a szituációt jellemzö kérdést Horovitz Ferenc, a Honvédszakszervezet elsö elnöke tette fel: áruló-e az, aki nem ért egyet a hivatalban lévö elnökkel? Farkas László egyértelmû reagálás után válaszolt a felvetett problémákra is:

 

– A 2003-as haderöreform az elsö elfogadható volt a sok koncepció közül számunkra. Az azonban bebizonyosodott, hogy a Honvédelmi Minisztériummal történö együttmûködés nélkül nincs eredményes érdekképviselet sem, bár – a realitások ismeretében – mi soha nem vállaltuk fel a munkahelyek megörzését. A nyugdíjak felzárkóztatása érdekében jogszabálymódosítás kezdeményezése szükséges. A vezetöi válsággal kapcsolatban el kell mondanom, hogy ezt elsösorban a 2003-ban létrehozott új struktúra idézte elö. A tagok közvetítökön keresztül jutottak információkhoz, s az érintettek ezt kihasználva sodorták a jelenlegi helyzetbe a szervezetet. S még egyszer visszatérve a HÉF ülésekre: meggyözödésem, hogy ezeken a fórumokon meg kell jelenni a Honvédszakszervezet rep­re­zenta­tivitásának. Meg kell jelölni, mely pontokon van megállapodási kényszer a Honvédelmi Minisztériummal.

 

Az elnöki tisztségre ugyancsak aspiráló Mészáros Géza személyes vallomással kezdte hozzászólását:

 

- A jelölés – a szavazás eredményétöl függetlenül – megváltoztatja kialakult életrendemet, ám nem csak a magánszféra fog átalakulni. Változás szükséges a Honvédszakszervezetben is, pedig a 2003-as kongresszus programja napjainkban is vállalható. Gyökeresen meg kell újítani az érdekvédelmet, az információk áramlását. A szervezet, a tizenegyezer fö komoly értéket teremtett – élni kell ezzel, mégpedig úgy, hogy a minöségi változás se maradjon el. Ehhez a jelenleg még kuszának tûnö dolgokat is egyszerûsíteni kell. Reformra szorul a szervezeti élet, hiszen az ágazaton belül is versenyhelyzetben van az érdekvédelem. Csak úgy tudunk eredményt produkálni, ha vonzóvá tesszük a szervezetet, fokozzuk a belépési kedvet, s tagjaink örömmel és meggyözödéssel maradnak sorainkban. Egymásra vagyunk utalva, mint a cirkuszi trapézokon repkedö artisták – a siker is közös tehát.

 

Meg kell vizsgálnunk, hogyan gazdálkodhatunk hatékonyan, kisebb kiadással, hogyan mûködik az Egység 2002 Kft.. Megteremtjük, illetve javítjuk a szolgáltatások tárgyi, technikai felté­teleit, hiszen ez fontos része tevékenységünknek. Tudjuk azt is, hogy az alapszervezetek és önálló csoportok vezetöi gyakran konfrontálódnak – a Hosz vezetésének partneri együttmûködése számukra nélkülözhetetlen. A képviseleti demokrácia erösítése érdekében az alapszabály módosítása is elképzelhetö. Ennek szerves része, hogy az ügyvivök, az alapszervezeti vezetök áttétel nélkül jussanak információkhoz. Kiemelten kell kezelnünk nyugdíjas bajtársaink anyagi gondjait, üdültetési problémáit, s megkülönböztetett figyelemmel fordulunk a katonanök és a szerzödéses katonák felé. A hölgyek aránya napjainkban már 17% a Magyar Honvédségen belül, míg az utóbbiak létszáma eléri a nyolcezer föt – szervezettségükröl emiatt sem mondhatunk le.

 

Számomra és a Hosz számára fontos az értékek megörzése, az érdekvédelem és a jogsegélyszolgálat területén egyaránt. Amellett, hogy szorgalmazzuk a peren kívüli megállapodásokat, szükség esetén a perek költségeinek átvállalása is feladatunk marad. A kommunikáció, az információk gyors és szabad áramoltatása kulcskérdés, s az átalakulásból az Egység újság sem maradhat ki.

 

Szabó Attila és Somorácz András arról kérdezték Mészáros Gézát: miért nem a következö kongresszuson döntenek személyi kérdésekröl, mit tett a jelölt a konfliktusok feloldása érdekében, s vajon lesz-e újabb bizalmi válság a katonák reprezentatív szakszerveze­tében?

 

Mészáros Géza válaszában megfogalmazta: az elnökségi ülések jegyzökönyvei tanúsítják – mindent megtett azért, hogy ez a helyzet ne következzen be. Azt azonban látni kell, hogy nem lehet folyamatosan szembe menni a munkáltatóval, vagyis kompromisszumok nélkül nincs hatékony érdekvédelem. Emiatt is fordulhatott elö, hogy esetenként a tagság nem támogatta az elnökség döntéseit. Elmondta: megválasztása esetén, a jelenlegi struktúrán nem, csak a személyi összetételen kíván változtatni.

 

A szavazatok összeszámlálása után kiderült: Mészáros Géza elképzeléseit, személyét támogatta a küldöttek nagyobb része.  Az érvényes százötvenhat voksból az új elnök kilencvenkettöt, míg a korábbi hatvannégyet kapott.

 

A Honvédszakszervezet új irányítója elsö elnöki megnyilvánulásában megköszönte a bizalmat, jelezve: óriási felelösség, nagy teher ma e rangos szervezet vezetöjének lenni, ám bízik abban, hogy a kételkedök szimpátiáját, elismerését is elnyeri majd munkájával. Hangsúlyozta: a Hosz sikereiben elévülhetetlen érdemei vannak a leköszönö elnöknek, Farkas Lászlónak.

 

A kongresszus ezt követöen megválasztotta a két alelnököt -Tóth László visszalépett a jelöléstöl – Heiling Ottó és Szincsák Gyula személyében, majd döntött arról, hogy az elnökségben a következö kongresszusig Kun Ferenc, Andor Tamás, Besenyei Csaba, Kocsor Sándor és Kása László foglalhat helyet. A grémium jóváhagyta a haderönemek képviselöinek helyetteseit is: a szárazföldnél Lakos Pétert, a légierönél Iváncsik Miklóst, a logisztikánál Szendrei Zoltánt, a közigazgatásnál Weisz Tibort és a nyugdíjasoknál Csetényi Lászlót.