A korrekt kapcsolatok hierarchiája

Öt hónap szinte pillanatnak tûnhet egy másfél évtizedes szervezet életében, ám a Hosz esetében ez a rendkívül mozgalmas idöszak valószínûleg a késöbbi kor krónikásainak is jócskán nyújt majd feldolgozásra érdemes történéseket. A startpisztoly dördülése április 9-re datálódik, amikor a katonák érdekvédelmi szervezetének küldöttei a rendkívüli kongresszuson új vezetést bíztak meg a Honvédszakszervezet irányításával. Akkor sokan úgy gondolták: már az indulásnál beragad a csapat, s a frissen megválasztott, eddig csak az edzöpályán gyakorló gárda képtelen lesz éles helyzetben sikerrel venni a gátakat. Az eredmények nem a pesszimisták várakozásait igazolták, hiszen az elnökség – a sportnyelvnél maradva – a térdelö szituáció helyett a repülörajtot választotta, s az eddig nézöként viselkedö sporttársak is elkezdték már a kocogást. Folytatható-e a kezdeti lendület, s a részeredményeket vajon sikerül-e a hajrára is átmenteni – erröl beszélgettünk Mészáros Géza elnökkel, a Honvédszakszervezet tavasszal megválasztott elnökével. – A dinamizmust fenn kell tartani, mert ez a siker egyik záloga. Az viszont vitathatatlan, hogy a gyorsaság nem mehet az elmélyültség rovására – a pálya hosszú és széles, s csak akkor tudjuk az egészet birtokolni, ha valódi csapatmunka jellemzi a több mint tizenegyezer fös közösséget. A munkában természetszerûleg más-más szerep jut a vezetöknek és a tagságnak, de egységes akarat és közösen megfogalmazott cél nélkül már a kisebb dombok is meghódíthatatlan hegycsúcsként magasodhatnak elénk.– Lapunk más oldalán Iváncsik Miklós, a Hosz egyik közismert  aktivistája így nyilatkozik: bár nem volt híve a személyi változásoknak, az új vezetés eddigi teljesítménye ennek létjogosultságát igazolta. A tagság részéröl érkezö visszajelzések, s az ön ezredesi elöléptetése azt bizonyítja: mind a szervezett katonatársadalom, mind a tárca irányítói elégedettek a Honvédszakszervezetben zajló folyamatokkal.– Mindkettö fontos számomra, mert úgy gondolom: az adott hierarchiában helyt állni, s ott korrekt kapcsolatokat kialakítva eredményeket produkálni – ez a vezetök legnagyobb kihívása. Nem titkolom, hogy a félsikereket is kudarcként fognám fel, hiszen a pozicionális váltás személyes és családi életemre is hatással van. Korábbi elfogadottságom, anyagi és egzisztenciális biztonságom itt, az új közegben felmorzsolódhat, devalválódhat – s bár hosszabb töprengés után, de mégis vállaltam a megmérettetést. A Hosz új stratégiája, a vezetötársak szakmai tudása és elmélyült munkája kellett ahhoz, hogy a tárcával történt együttmûködési megállapodás aláírása után a Honvédelmi Érdekegyeztetö Fórumon, majd a katonaélet más szegmenseiben is érdemi döntésekre legyen befolyásunk. Nem túlzás azt állítani, hogy a Hosz súlya, rangja, a Magyar Honvédségen belüli pozíciója is befolyásolhatta elöléptetésemet, amely egyébként engem is váratlanul ért. – A HÉF-re visszatérve: az új ügyrend is a szakszervezet elképzeléseit tükrözi, s ez tovább erösíti a Hosz helyét, szerepét. – Ez örvendetes tény, ám nem szabad mindent e fórumon keresztül szemlélni. Döntö lépés volt ugyan a visszatérésünk, de tudni kell azt is, hogy – bár komoly munka folyik a HÉF-en – az aktuális témák kibontása nem ott kezdödik, s nem ott fejezödik be. Ugyanakkor elfogadottságunkat jelzi, hogy a kafetéria rendszer kidolgozása és a Hjt. módosítása ügyében – elöbbinél Szincsák Gyula, utóbbinál Heiling Ottó és Hortobágyi Tibor részvételével – az alapos elemzéseknek és szakértöi állásfoglalásoknak köszönhetöen még a HM kollégiumi döntés után is módunkban állt javaslatainkat elfogadtatni.– Úgy tûnik, a javuló kapcsolatok esetenként illúziókat is keltenek a katonák körében.– Magam is érzékelem, de tudomásul kell venni: a szakszervezetnek nincs akkora befolyása, hogy maga döntse el, mely alakulatokat szüntetnek meg, hol zárják be véglegesen a laktanyák kapuit. Az a feladatunk, hogy a rossz, esetenként szorító helyzetekböl a legjobbat hozzuk ki – a bajtársak javára. Erre több példa is van, így eredményes tanácskozásokról számolhatok be a tapolcai állomány Szentendrére történö áthelyezése ügyében. A minisztériummal együtt vizsgáljuk a Duna-kanyar fövárosában a katonák részére átadandó lakások minöségét, az iskoláztatás és az albérleti támogatások lehetöségét is. A partneri viszonyt jellemzi, hogy a személyügyi szervek az egyéni problémákat rendkívül méltányosan kezelik – nyugdíjba vonulás ugyanis nem múlhat néhány hónapon. Hatásos közremûködésünkhöz azonban nélkülözhetetlen, hogy jól ismerjük a bajtársak életét, gondjait – ezt a célt szolgálják a helyi találkozók. E fórumokon és a konfliktuskezelö napokon, a vezetök „túráin”  a Hosz feladatait az emberek problémáival kell szinkronba hozni. A korábban felvetett, de máig megoldatlan kérdésekröl – utazás, veszélyes munkahelyek, az állománytábla kialakítása, a készenléti szolgálat és a pihenönap értelmezése – folytatni kell a konzultációt a tárcával. A jelentös számú tagság és a feladatok nagysága méltó munkakörülményeket is igényel – a tárca hozzáállásának köszönhetöen a munkaidökedvezményekben, a tárgyi-technikai feltételek alakulásában is kedvezö változások álltak be. – A megalakulásának tizenötödik évfordulójára készülö Hondvédszakszervezet – mintegy felvezetésként a jövö évi jubileumra –  idén is több rangos és szórakoztató eseményre hívta tagjait. A programok megrendezésében múlhatatlan érdemei vannak az Egység 2002 Kft.-nek. – Rendezvényeinket, söt az utazásokat is támogatja a minisztérium, ez azonban nem csökkenti a kft-t méltató szavak értékét. A szakterületek áttekintése, a prioritások megfogalmazása során – szociális és személyi ügyek, környezet– és munkavédelem, jog, PR – megtörtént a kft. átvilágítása is. Az elemzés feltárta a cég fejlödésének lehetöségeit, s megállapította, hogy Sárkány Ferenc ügyvezetö kitûnö munkájának köszönhetöen minden feltétel adott a hatékony, szolgáltató tevékenység kiteljesítéséhez. Erre az üdültetési feladatkörök bövülése miatt is szükség lesz, hiszen három pihenöhely kerül tulajdonunkba: Békésszentandrás, Cserkeszölös és Tarnaméra egyszerre száz Hosz tag, katona vagy külsös regenerálódását segíti.– Befejezetlen lenne ez a beszélgetés, ha nem szólnánk a nyugdíjasokról!– A legnagyobb elismeréssel tartozunk Kása Lászlónak, a nyugállományú tagozat elnökének, aki óriási energiákat mozgósítva szinte minden idösebb tagtársunk személyes gondját vállaira vette. Érzékenysége, habitusa példamutató számunkra. Tanácsai, valamint egy hasonló korú bajtársam, ismerösöm értelmetlen halála inspirált arra, hogy a nyugdíjas házak ügyét ismét a tárca elé terjesszem.