Az október és november hónap a Hosz és a Nyugállományú Tagozat, a haderönemek életében mindig nagyüzem, mert összegezzük munkánk eredményét, esetleg sikertelenségét, tervezzük a következö év feladatait, azok költség kihatásait.
Nézze el nekem a tisztelt olvasó, hogy én, a nyugdíjas mégsem ezt, hanem a minket, nyugdíjasokat, a 3,2 millió embert egyaránt foglalkoztató programot elemezzem. „Az 5 éves nyugdíjprogram 8 lépése” címû tervet szeptember 30-án a Mûvészetek Palotájában ismertette a miniszterelnök. Eddig több tájékoztatót, véleményt hallgattam már végig, és azt tapasztaltam, hogy abban mindenképpen egyetértünk: végre történik valami az idöskor biztonságáért, az igazságosabb nyugdíjakért. Jó érzéssel tölt el az a szándék, miszerint a nyugdíjnak biztonságos megélhetést kell nyújtania az idös emberek számára.
Mégis az az érzésem, hogy a feszültség csökkentése nem igazán oldja meg azt az igazi gondot, amit mi érdekvédök a nyugdíj korrekció követelésével kívántunk elérni.
Teljes mértékben egyetértek Szoboszlai Endre úr aggályával abban, hogy a 8 lépés igazából nem csökkenti a nagy különbséget azok nyugdíja között, akik az elmúlt egy-két évben 25 éves munkaviszonnyal a hátuk mögött kerültek nyugdíjba, és dupla nyugdíjat kapnak, valamint azok között, akik 1987 elött 30-40 éves munkaviszonnyal a hátuk mögött kerültek nyugállományba. Tehát az a bizonyos olló nemhogy zárulna, hanem tovább nyílik.
Számomra különösen irritáló – talán azért, mert a környezetemben csak ilyenekkel szembesültem, hogy az az özvegy, aki életében nem dolgozott, mert nem volt ráutalva, járulékot soha nem fizetett, ma több özvegyi nyugdíjat kap, mint az, aki 30-35 év munkaviszony után került nyugdíjba és most kénytelen méltányossági ellátásért folyamodni. Ezzel nem az ö nyugdíjukat irigylem, hanem azt helytelenítem, ami igazából fenntartja a korábbi igazságtalanságot.
Az a meglátásom, hogy az én korosztályom, közel a 80-hoz, vagy ennél idösebbek 4%-os nyugdíj kiegészítése - forintosítva átlag 3400 Ft - nagyon jó, de nem igazán biztosít stabil, biztonságos megélhetést az árak, az infláció ilyetén való növekedése mellett.
E gondolatok foglalkoztatnak most bennünket, nyugdíjasokat, mert húsba vágó intézkedéssor bevezetéséröl van szó, amit nem becsülünk le, söt nagyra értékelünk, de 5 év távlatában úgy látom, hogy ismételten azokkal a gondokkal fogunk szembesülni, amikkel ma is.
Természetesen azt a feszültséget, ami éveken át felgyülemlett, ez az intézkedés enyhíti és ez jó számunkra. Azt remélem, hogy ez az ötéves ciklus felszínre hoz majd olyan tapasztalatokat, amelyek alapján a tett intézkedések módosíthatók, javíthatók.
Ahhoz természetesen semmi kétség nem fér, hogy sok nyugdíjas helyzetén javít, a gondokon enyhít és az így van jól.