Ha a katedrát választja élethivatásul, ma már bizonyára iskolaigazgató lenne – írtuk korábban az Egység újság hasábjain a Honvédszakszervezet novemberi választmányi ülésén megválasztott új fötitkáráról. Az élet azonban nagy rendezö, s úgy döntött, hogy Ujfaludi Zoltánnak más szerepet szán. A katonai karrierhez, az érdekvédelmi munkához természetesen kitünö alapot biztosított a pedagógusi végzettség, ám az újabb diploma, s a bajtársak problémái iránt megnyilvánuló empátia, a segítökészség és a jogban való jártasság szinte szükségszerüen emelte mind magasabbra a szakszervezeten belül. Csoport- és alapszervezeti vezetöként a napi konfliktusok feloldása volt a feladata – félezer katona bízhatott érvelésében, kompromiszszumkészségében, szakavatott instrukcióiban.
2005 májusától – immár a Hosz Kelet-magyarországi területi ügyvivöjeként – nagyot fordult az élete: függetlenített szakszervezeti vezetöként harminc katonai szervezet, s az ott dolgozó több ezer szervezett katona szolgálati és szociális kérdésköre tartozott hozzá.
Egy évtizednyi helyi szakszervezeti irányítói munka után természetesen jól tudom, mely pontokon kényes a hasonló pozícióban lévök helyzete, mekkora teher nehezedik rájuk. Fötitkárként arra törekszem majd, hogy a Honvédszakszervezet infrastruktúráján keresztül minél nagyobb segítséget tudjak számukra nyújtani a jogszabályok véleményezésével, szakértöink segítségével. S bár 1998-tól nem ismeretlen számomra az irodai munka, most kissé még izgatott vagyok, hiszen ilyen komoly és felkészült apparátust nem volt alkalmam korábban irányítani. Bízom azonban abban, hogy önképzéssel és elödeim tapasztalataira támaszkodva sikerrel, eredményesen oldhatom meg feladataimat. Optimista vagyok, s ezért hosszú távra tervezek.
