Nyugállományú Híradó

Egy évvel ezelõtt nehéz és következetes küzdelemrõl, határozott érdekvédelmi, érdekképviseleti feladatokról írtam, hogy érvényt szerezzünk a „Rólunk, nélkülünk ne döntsenek” szlogennek.Ennek jegyében határoztuk meg a 2005. évi fõ feladatainkat, amelyeket csak emlékeztetõül idézek fel.Önállóan és a NYOK szerveivel közösen képviseltük a nyugdíjak korrekciójának, a reálérték növelésének szükségességét, felléptünk a nyugdíjasházak megépítéséért; a szociális, egészségügyi ellátások jobbításáért, a kivívott jogosultságok megtartásáért. Minden erõt megmozgattunk azért, hogy a törvénybe visszakerüljön a nyugállományú katona egyszeri elõléptetési lehetõsége. Figyelmet fordítottunk a taglétszám növelésre, valamint a rászorultakról való gondoskodásra.Sokan feltehetik most a kérdést, hogy szép és nehéz feladat, de van-e kézzelfogható eredménye?Örömmel válaszolhatok, hogy a csoportok támogatását élvezve, a közös erõfeszítés meghozta – ha nem is minden területen úgy, ahogy szerettük volna – az eredményt.Nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezek számbavételénél azt a strukturális változást, amelyet az áprilisi rendkívüli kongresszus eredményezett.Ezt megelõzõen a nyugállományúak érdekvédelmét, jogos elvárásainak érvényesítését csak közvetett módon tudtuk továbbítani, míg jelenleg minden, a nyugállományúakat érintõ döntéseknél az adott fórumokon közvetlenül tudjuk azokat megfogalmazni. Így történt ez a nyugdíjasházak ügyében, a nyugállományúak kórházi ellátásában a várakozási idõ csökkentésére tett javaslatunk elfogadtatásában, és ma már törvény biztosítja az egyszeri elõléptetés lehetõségét. Megmaradtak azok a jogosultságok, amelyeket korábban kivívtunk. Ezek az eseti szociális segélyek, a kedvezményes üdülés- étkeztetés, kiegészítõ egyenruha-ellátás. Azt gondolom, hogy nincs szégyellnivalónk a taglétszám növelésében sem, mert a 2004. decemberi 889-es létszámot több mint 1100 fõre növeltük. Igaz ugyanakkor, hogy az idõsebb korosztályból kevesen jöttek hozzánk.Nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, ez a létszámnövekedés egyúttal felszínre hozott egy új fogalmat, a „két generáció” megjelenését, amit meg kell tanulnunk kezelni, mert itt már az érdekek is eltérõen jelentkeznek. Egy 70 éven felüli ember érdekei merõben eltérnek egy 50 év alatti, családot eltartó ember érdekeitõl. Itt látom én nagy jelentõségét a „SZOLIDARITÁSNAK”, ami nem mást jelent, mint azt, hogy valamiért, valakikkel összefogva együttesen lépünk fel. Ha ezt kellõ empátiával kezelni tudjuk, azt gondolom, hogy sokat tettünk.Ezzel már át is tértem a 2006. évben elõttünk álló feladatokhoz. Természetesen most még csak jelezni próbálom az elmúlt év tapasztalataira alapozva az általam fontosnak ítélt gondolatokat, a teljesség igénye nélkül. Ezek: nagyobb figyelmet kell fordítani a csoportokkal tartandó kapcsolatok javítására, az oda-vissza mûködõ információs szolgálatra, a segítségnyújtásra. Erõsíteni kell a civil szervezetekkel – a helyi NYOK szerveivel a kapcsolatot, az együttmûködést. Nem mondhatunk le továbbra sem a szociális és egészségügyi helyzet terén meglévõ anomáliák megszüntetésének követelésérõl. Ugyancsak több figyelmet kell fordítani a Hosz határozatainak megismertetésére.A gazdálkodás terén mindenképpen a takarékosság a legfontosabb szempont.Nem lehet figyelmen kívül hagyni ebben az évben sem a hölgytagjaink köszöntését, az Idõsek Világnapi rendezvényt és a Hosz megalakulása 15. évfordulójának rendezvényeit.Van tehát feladat bõven, de ahhoz, hogy ezeket és a tagság által tett kezdeményezéseket valóra válthassuk, erõfeszítésre, elszántságra és elkötelezettségre van szükség. Ezt kívánom én mindannyiunknak és hozzá erõt, egészséget a végrehajtáshoz, mert ezzel bíztak meg bennünket – csoportvezetõket, elnökségi tagokat, vezetõségi tagokat egyaránt.