Évértékelõ interjú Mészáros Gézával, a Hosz elnökével
Minden évforduló ünnep, ám egyben számos kötelezettséggel is jár, hiszen nemcsak a mögöttünk hagyott idõszak történései, de a résztvevõk akarata is objektív mérlegkészítést diktál. Az elmúlt tizenkét hónap az átlagosnál mozgalmasabb volt a Honvédszakszervezet életében, s ez a jelzõ nemcsak a rendkívüli kongresszus elõzményeire és következményeire vonatkozik: számos olyan, a katonák életminõségét befolyásoló döntés született, melyeknél jelen volt a Hosz vezetése is. Sikerek és félmegoldások, reményteli pozitív határozatok – ezekrõl nyilatkozik az érdekvédelmi szervezet elnöke, Mészáros Géza, aki a 2006-os, jubileumi év feladatsorát is összefoglalja.– Elnök úr, Önnek mindössze kilenc hónap állt rendelkezésére ahhoz, hogy érdemben befolyásolja: merre induljon tovább a Hosz. Melyek voltak a legfontosabb irányjelzõk, hol kellett radikálisan változtatni?– Mind a belsõ, mind a külsõ környezet igényelte az irányváltást. Úgy láttam: már a miliõ, ahol élünk, dolgozunk, tehát a szervezett katonák kapcsolatának köre sem volt tiszta, átlátható. Ez elsõsorban kommunikációs szinten volt érzékelhetõ, ugyanis azt tapasztaltam, hogy a tények és a deklarált, „hivatalos” álláspont idõnként érintõlegesen sem találkozott – ennek felszámolása megkezdõdött. A személyes, élõ kapcsolat a tagsággal kitûnõ alkalmat biztosít erre, s bár a régi beidegzõdések még mûködnek, ma már egyre nyilvánvalóbb: a vezetés legitimitása megkérdõjelezhetetlen, s ez a bizalmi tõke kellõ súlyt ad döntéseinknek. Örvendetes, hogy gyakran a Hosz-tagok kezdeményezik a konzultációkat, azaz személyesen is el kívánják mondani álláspontjukat saját helyzetükrõl, gondjaikról, a megoldási módozatokról. A kritikai észrevételeket is megelégedéssel nyugtázzuk, még akkor is, ha ezeket indulat vagy személyeskedõ hangnem kíséri.Talán felesleges hangsúlyoznom, hogy ezek a találkozók – esetenként havonta tucatnyi – jelentõsen formálják a vezetés gondolkodását és teendõit is.A külsõ partnerekkel történõ váltás egyszerûbbnek tûnt. Elfogadhatatlan ugyanis számunkra, hogy a munkáltatóval, a tárcával nincs párbeszéd – ez szinte automatikusan helyreállt a rendkívüli kongresszus után. Ez azért is fontos, mert a kompromisszumokat megelõzõ viták ellenére valamennyi megállapodásunkhoz korrekten viszonyul a szaktárca. El kell mondanom azt is, hogy a minisztériumnak nem voltak elvárásai, feltételei az új vezetéssel szemben.Hasonlóan javult a munkavállalói oldalon lévõ szervezetekkel is a kontaktusunk: a Hodosz-szal kimondottan jó viszonyt ápolunk, s ugyancsak eredményesen tudunk együttdolgozni a BEOSZ-szal – többek között a HÉF-en is. A hazai kapcsolatrendszer rendbetétele mellett folyamatos párbeszédet folytattunk az EUROMIL vezetõivel, s a többi tagország képviselõivel. E rendszerbõl kiemelkedik a visegrádi négyekkel és a holland partnerszervezettel történõ konzultáció: ez utóbbi számos használható ötletet, jó koncepciókat oszt meg velünk. Többek között a rekonverzió, a veteránházak építése-mûködtetése és a szervezeti konfliktusok kezelése területén. Ugyancsak a pozitív lépések közé tartozik, hogy az FRDÉSZ az év utolsó hónapjában a Liga konföderáció teljes jogú tagja lett, s így közvetve az alapító Hosz is az érdekegyeztetés magasabb – ágazatiból kormányzati – szintjére került.Az eredmények nemcsak a bizalmatlanságot oldották fel, de átalakult a hangnem is. A javuló légkör kialakulásához bizonyára hozzájárult a zavartalan mûködési feltételek biztosítása, s a szakmai-szervezeti struktúra megreformálása is.– Ezek a változások nélkülözhetetlenek az eredményes érdekképviselethez, ám a katonák már megszokták: a Hosz mûködése a szolgáltatások területén is egybeesik elvárásaikkal.– Napjainkra ez utóbbinak is meghatározó szerepe lett a Hosz tevékenységében. Ismeretes, hogy ettõl az évtõl kezdve három üdülõ kezelése is hozzánk tartozik – ezek mûszaki felkészítése, felújítása folyamatban van, tavasztól vendégfogadásra alkalmas állapotban lesznek, míg az üdültetési koncepciót február végéig kidolgozzuk. Nemcsak a változásokról, a tervekrõl is rendszeresen tájékoztatnunk kell a tagságot – a javuló belsõ kommunikáció, a hatékony PR tevékenység és külsõ megjelenés, a saját rendezvények, programok minõsége, a hírek továbbítása mind-mind segíti a Hosz arculatának, tevékenységének pozitív megítélését.– A Hosz vezetõi és szakértõi eredményes tárgyalásokról adhatnak számot – Ön melyeket emelné ki ezek közül?– Hamis lenne a kép, ha csak a sikerekrõl számolnék be. Elmondhatom azonban, hogy a Hjt. módosítása sok kedvezõ változást hozott a katonák életében, több rendelkezés ugyanakkor átmenetinek bizonyult. Nem tudtunk elõbbre lépni a panaszjog kérdésében, saját koncepciónkat nem sikerült a tárcával elfogadtatnunk. A szolgálati idõ pótlék bevezetésérõl idén kezdünk tárgyalásokat a tárcával, csakúgy, mint a kafeteria rendszer alkalmazásához szükséges garanciákról. Sikeres tárgyalásokat folytattunk az év végi egyszeri tízezer forintos juttatásról, a két nap jutalomszabadság és a januári illetmény 2005. decemberi kifizetésérõl. Nincs lezárt megállapodásunk a tizenharmadik havi illetménnyel kapcsolatban, bár mindkét részrõl történtek erõfeszítések ennek megoldására. Ezek a tárgyalások hosszabb idõt vesznek igénybe, s számunkra is számtalan tanulsággal szolgálnak, hiszen szeretnénk megérteni a tárgyalópartner lépéseinek hátterét, mozgatórugóit is. Fontos teendõink vannak más, szociális jellegû területen is: a Honvédelmi Minisztérium kedvezményes üdültetési rendszerét például nem sikerült elgondolásunknak megfelelõen átalakítani.– Az új év új kihívások elé állítja a szakszervezetet és vezetõit.– Valóban, s ennek megfelelõen új szakmai koncepciót dolgoztunk ki a profiltisztítás jegyében. Az egyes szakterületek irányítói nagyobb felelõsséggel dönthetnek bizonyos kérdésekben, s így gyakoribb lesz a számonkérés is. Javítani kívánjuk a családtámogatási rendszert, s az eddiginél hatékonyabbá tesszük a tagtoborzást annak ellenére, hogy soha nem látott módon nõtt a létszám. A preventív munkára helyezzük a hangsúlyt, s ezért különbözõ elemzésekben értékeljük a folyamatokat, a konfliktushelyzeteket, melyekre nem tüneti kezelést kívánunk adni. Azt várom és remélem a 2006-os évben, hogy a Honvédszakszervezet gazdálkodása tovább erõsödik, melynek keretében megfelelõ befektetési lehetõségeket találunk, s így a meglévõ vagyon is jól hasznosul. Bízom abban, hogy a kft. telefonos szolgáltatásai mellett segíteni tudunk a szerzõdéses és hivatásos állomány lakáshoz juttatásában, az ehhez megfelelõ jogszabályok megalkotásában. Tovább kívánjuk erõsíteni a területi ügyvivõi rendszert, az alapszervezeti- és csoportvezetõk munkájához pedig nagyobb segítséget tudunk adni – ennek része a jogsegélyszolgálat átalakítása is. Most, az új év elején úgy értékelem, hogy sikeres volt a 2005-ös év a Hosz szempontjából, ám a jövõben is korrekt és tisztességes munkára van szükség.– Elnök úr, Önnek a közelmúltban – ötvenedik születésnapja alkalmából – a honvédelmi miniszter dísz-szablyát adományozott, melyhez ezúton is gratulálunk.– Ez a gesztus a jubileumi években megszokott, bár számomra rendkívüli megtiszteltetésnek minõsül. Az elismerés részben a Honvédszakszervezet érdeme is, hiszen az alapszervezeti- és csoportvezetõk nélkül, a közvetlen munkatársaim áldozatkész munkája nélkül nem lehetnénk sikeresek. Az elmúlt év része volt egy folyamatnak, melynek során már csaknem igazi csapattá váltunk. Minden támogatást, bátorítást, tárgyilagos kritikát ezúton is köszönök, s minden tagtársunknak, olvasónknak sikeres, boldog új évet kívánok.