A tavalyi év január elsejétől lépett hatályba a fokozottan veszélyes, valamint az egészségkárosító beosztások köréről, az azokhoz kapcsolódó részletes, valamint a csökkentett napi szolgálati időre vonatkozó szabályokról szóló 30/2004. (XII. 6.) HM rendelet (továbbiakban: rendelet). Már a rendelet megjelenése is kívánni valót hagy maga után, mivel a Hjt. hatályba lépését (2001. 01. 01.) követően e rendeletnek ki kellett volna „jönnie” három hónap múlva. De végül is megszületett közel három év elteltével. Ráadásul nem hozta a tőle elvárt hatást, miszerint egy csapásra megoldotta volna a fennálló problémás helyzetet, sőt, - talán mondhatjuk – azt tovább nehezítette. Ahány katonai szervezet, annyiféle jogértelmezés, de abban egységes kép mutatkozott, hogy a veszélyességi pótlék kifizetését gyakorlatilag mindenhol leállították. Ez az MH 54. Veszprém Légtérellenőrző Ezrednél 2004 októberétől - az állománytábla és az ezred névváltozása miatt - folyamatosan jelentkezett...
Az említett rendeletben feltétel volt a veszélyességi pótlékra való jogosultság megállapításához, hogy a nevezett beosztás szerepeljen az ÁLT. 5. jegyzékben, az MH EVI az által kiadott határozatában - „egészségi ártalom veszélye áll fenn” minősítéssel, valamint a munkakörök kockázatértékelése alapján az egészségkárosító kockázati tényezők között megfelelő időt töltsön el a munkaidejéből az adott személy, a földalatti munkahelyén. A munkakörök minősítése az állományilletékes parancsnok kompetenciája volt a fentiekben leírt feltételek alapján.
Több egyeztetési tárgyalás és szakmai megbeszélés eredményeként, a honvédelmi miniszter aláírta (2005. szeptember 26.-án) a 30/2004. HM rendelet módosításáról szóló rendeletet. Úgy látszott, hogy letisztult a veszélyes munkakör fogalma, valamint a parancsnoki munkasorrend a veszélyességi pótlék jogosultságának megállapítására.
A rendelet 13. §-a helyébe új rendelkezés lépett. Már nincs hivatkozás az Ált. 5. jegyzékben való szereplésre. Fontos megjegyezni, hogy szervezeti változás miatt munkaköröket újból minősíteni szükséges, de az egészségkárosító kockázati tényezők fennállása szempontjából változatlan munkát végző állomány egészségi veszélyességi pótlékra jogosult mindaddig, amíg az MH EVI jogerős határozatát meghozza. A jogszabály kiegészül egy 17. §-al, eszerint: „E rendelet hatálybalépése előtt megállapított egészségi veszélyességi pótlékot az 5. § szerinti jogerős határozat meghozataláig visszamenőleges hatállyal fizetni kell a személyi állomány azon tagjai részére, akik az egészségkárosító kockázati tényezők fennállása szempontjából – szervezeti változások ellenére – változatlan munkakörben teljesítenek szolgálatot, ha a munkavégzésre a munkaidő több mint 50%-ában vagy ionizáló sugárzásnak kitett beosztásokban legalább 3 órában e munkakörben kerül sor, illetve az egészséget nem veszélyeztető munkavégzés csak egyéni védőeszköz állandó vagy tartós használatával valósítható meg, és amelynek viselése egyidejüleg fokozott megterhelést jelent.”
Sajnos a rendeletmódosítást a visszamenőlegesség kérdésében még mindig többféleképpen lehetett értelmezni. A tulajdonképpeni problémát az jelentette, hogy a kiadott módosítás hatálybalépése nem volt egy értelmü, így azt mindenki másképpen értelmezte. (2005. okt.13.?, 2005. nov. 1?, vagy 2005. jan. 1.?) Az eset sajátossága az is, hogy a másfél oldalas módosítás magyarázata 6 oldalt tett ki. Ezért a nem egyértelmü szabályozás mellett a parancsnoknak kellett volna felvállalnia a pótlék visszamenőleges kifizetését és ezzel együtt a velejáró anyagi felelősséget is vagy ahogy esetünkben is történt, a pótlék visszamenőleges kifizetését nem engedélyezte.
A helyzet egyértelmü rendezése végett a Légierő Parancsnokság jogászai a rendelet értelmezését kérték a jogalkotótól. Az értelmezés megérkezett a karácsony előtti napokban, amely egyértelmüvé teszi a rendeletet és a parancsnokok ennek értelmében már a rendeletek alapján jogosan fizethetik ki visszamenőlegesen az elmaradt földalatti pótlékot. A kifizetés várható ideje: 2006 februárja.
Ezúton is köszönet illeti a Honvédszakszervezet tisztségviselőit, akik áldozatos munkájuk révén a probléma megoldását elősegítették.