Az év utolsó nagy rendezvényére gyűlt össze 50 taggal a Hosz nyugállományú tagozatának kaposvári alapszervezete azzal a céllal, hogy megemlékezzenek az aradi 13 vértanúról és, hogy köszöntsék a szép kort megélt tagtársaikat.
Balatinácz Pálné az alapszervezet elnöke köszöntötte a taggyűlésen Sörös Istvánt a nyugállományú tagozat elnökét és Lippai Csabát a nyugállományú tagozat alelnökét, akik személyes jelenlétükkel tisztelték meg a közgyűlést.
Az 1848-49 évi szabadságharc lezárásának a legszomorúbb eseménye a 13 aradi honvédtiszt és gróf Batthyány Lajos egykori miniszterelnök halálra ítélése volt. Olvasta a megemlékezést tartó Balogh Dezső. A miniszterelnök és az aradi vértanúk kivégzése koncepciós jellegű volt, hiszen esetükben már a tárgyalások előtt döntöttek az ítéletről, a vádak pedig jogi szempontból is aggályosak voltak. Majd sorolta tovább a vizsgálati eljárás törvénytelenségeit, mint például, hogy a vádlott tábornokoknak nem volt védőjük, az ítélet pedig statáriális jellegű volt, hiszen két nappal a kivégzésük előtt ismertették azt velük.
Az ENSZ közgyűlése 1991-ben nyilvánította október elsejét az idősek világnapjává. A kaposvári alapszervezet kiemelt fontosságúnak tartja az adott évben kerek évfordulós tagtársak köszöntését.
Az idősek világnapja alkalmából az alapszervezet elnökétől oklevelet és ajándéktárgyat kapott a:
90 éves Palotás Lajos,
85 éves Juhász György,
80 éves Bognár Béla, Májer Mihály, Nacsa Antal, Tigyi Ferenc,
75 éves Császi Jenő, Kéri Ferenc,
70 éves Harmat Lajos, Kun István,
65 éves Antal Csaba, Balatinácz Pál, Gyuris István, Katona István, Kisari István, Nemes Gyula, Rajnai Vilmos,
60 éves Bajkó Attila, Kiss Sándor, Macoun Ferenc, Szénási András.
A szépkorúak köszöntőjében a természet és az emberi lét hasonlóságait idézte a beszédmondó: Hasonlíthatjuk életünket a négy évszakhoz, a napszakokhoz, de talán a legszebben mégis egy fa szimbolizálja azt. Először még kis magonc, cseperedve csemete, majd sudár lesz a termete. Tele lesz zöld levelekkel, virágba borul, termést hoz, aztán lehullajtja sárguló leveleit, majd téli álmot alszik. Ha belegondolunk, a mi életünk is erről szól. A legfontosabb feladatunk, hogy felneveltük, majd útjára bocsátottuk gyermekeinket. Mert, hogy mi is az élet értelme? Maga az élet megértése, megélése és a leglényegesebb: az élet továbbadása. Ez történik az egész univerzumban, s ez viszi tovább az egész világot.
A veterán időseket - a két megemlékezés tartalmát is figyelembe véve - Petőfi Sándor A vén zászlótartó versével köszöntötte Balogh Dezső.
A rendezvényen azért az ünneplésen kívül szerepet kapott az érdekképviselet is a vendégeknek köszönhetően. Az országos elnökség tagjai tájékoztatták a megjelenteket a járadékos és önkéntes tartalékos katonai szolgálatot vállaló tagtársaink érdekében végzett erőfeszítéseik sikeréről, és természetesen a nyugállományúakat legjobban érintő jövőbeli nyugdíjemelés és egészségügyi ellátás kilátásairól.
A vacsora elfogyasztását követően lehetőség nyílt személyes jellegű problémák megbeszélésére, illetve egy-egy koccintás mellett a régi emlékek felelevenítésére.
Szöveg: Balogh Dezső
Fotó: Lippai Csaba