Szerződéses katonák levele a honvédelmi miniszterhez

A Szerződéses Katonák Országos Konferenciájának Levele a Magyar Köztársaság Honvédelmi Miniszteréhez 

A szerződéses katonák immár negyedik alkalommal tartják meg találkozójukat, szakmai konferenciájukat Hódmezővásárhelyen. A rendezvényen, ahol az ország szinte minden katonai szervezetétől érkeznek szerződéses katonák, számos tájékoztató és ismeretbővítő előadás meghallgatása és közösségi program mellett a résztvevők áttekintik és értékelik helyzetüket, megtárgyalják közös problémáikat, gondjaikat. A szerződéses állomány érdekeinek megjelenítése és érvényesítése céljából a Honvédszakszervezet Szerződéses Szekciója Elnökségének kezdeményezésére a Konferencia az alábbi levéllel keresi meg dr. Szekeres Imre, Honvédelmi Miniszter Urat:

 Tisztelt Miniszter Úr!

A közelmúltban az állami és katonai vezetés a professzionális haderő kialakításának egyik legfontosabb lépéseként határozta meg, majd értékelte a sorkatonai szolgálat megszüntetését, az önkéntes haderő létrehozását. Az új típusú honvédség megteremtésének és müködésének – a szervezeti- szerkezeti korszerüsítés, a kor kihívásaihoz igazodó hadmüveleti - harcászati képességek meghonosítása, a fegyverzettechnikai fejlesztés mellett - elengedhetetlen feltételként jelent meg a megfelelő számú, felkészültségü szerződéses katona toborzása, felkészítése és megtartása.

Vezetőink rendszeresen kinyilvánítják, hogy a Magyar Honvédségnek szüksége volt és van a magasan képzett, fegyelmezett, feladataival azonosuló, elkötelezett szerződéses katonára, aki egyaránt helyt áll a külföldi missziókban, a napi készenléti szolgálatokban, kiképzési feladatokban és rendkívüli körülmények között folytatott (természeti csapások, katasztrófák elleni védekezések) tevékenység során.

Úgy gondoljuk, nem kérdőjelezhető meg: Mi szerződéses katonák bizonyítottuk, és napról napra bizonyítjuk, hogy megértjük és elfogadjuk a velünk szemben támasztott követelményeket, és feladataink ellátása során képesek vagyunk megfelelni azoknak. Sőt, nagyon sokan közülünk a szolgálat folyamán szerzett tapasztalatok és ismeretek birtokában sokkal inkább azonosulnak beosztásukkal, katona létükkel, mintsem azt hosszabb- rövidebb időszakra megélhetést biztosító munkának, állásnak tekintenék.

Sajnos számunkra mindezek ellenére vagy mellett úgy tünik, hogy a szolgálatvállaló szemszögéből, juttatásaink és lehetőségeink tekintetében a Magyar Honvédség „mostohagyermekei” vagyunk. Évek óta számos olyan problémával küzdünk, amelyek megoldása a katonák mellett esetenként a honvédség érdekeit is szolgálnák. Az önkéntes haderő újszerü müködtetése során élet- és célszerütlennek mutatkozó szabályzók méltányos módosításának elmaradása komoly gondot jelent. Így konzerválódnak azok a feszültségek, amelyek erősen csökkentik a honvédség megtartó képességét, humánpolitikai célkitüzéseinek megvalósulását.

A 2006. és 2007. évben lezajló átszervezések kapcsán fellépő nagyfokú kiáramlás mellett, a folyamatosan magas fluktuáció is jelzi, hogy mint szolgálatvállalók nem kapunk meg mindent, amit a szolgálattal összefüggően méltánylandónak és indokoltnak tartunk. Ha napi egzisztenciális- szociális gondokkal, az előmenetel kilátástalanságával, perspektivikus nehézségekkel, a szerződés lejártával előálló elhelyezkedési problémákkal kell megküzdenünk, akkor mi jelentheti a vonzerőt számunkra?

Az utóbbi évek során illetményeink reálértéke érezhetően csökkent, miközben feladataink egyre inkább gyarapodtak. Az alap legénységi illetmény mára már alig haladja meg a folyamatos emeléssel karbantartott minimálbért.

Még a legkiválóbbaknak, illetve maximális szerződési időszakot leszolgáltaknak sincs reális esélye a hivatásos állományba vételre, ugyanakkor az idő haladtával – a tényadatok tükrében - egyre inkább nehezebbé válik az újrakezdés, a munkaerőpiacra történő sikeres belépés.

Kétségtelen, a leszerelési segély bizonyos anyagi támogatást jelent, de a munkaerőpiacon keresett szakma, vagy vállalkozói ismeretek és lehetőségek hiányából eredő bizonytalanság és félelem eloszlatására nem elegendő. (Nincs lehetőség a szerződés letelte előtt OKJ. képzéseken való részvételre, emellett a katonák regionális képzési- átképzési programokra történő pályázatait elutasítják.)

A szerződéses (mind a független, mind a családos) katonák döntő többsége a jelenlegi illetményéből képtelen lakást bérelni, vagy vásárolni. Az átszervezések kapcsán előtérbe került a szerződéses katonák áthelyezésének kérdése, viszont az abból fakadó lakhatási problémák megoldása nem.

A legénységi állomány laktanyai elhelyezése a (sorkatonai) körletek felújítása után sem vonzó. Igénybevételével a szerződéses katona csak végső esetben él, a „kollégista” feltételek ugyanis a magánélet legkisebb lehetőségét sem tudják biztosítani.

A szerződéses katonák többsége a laktanyai elhelyezéssel szemben inkább a mindennapos utazást választja, ami a szolgálati buszjáratok csökkentésével – azzal együtt, hogy a szerződéses legénység erre sem jogosult - nehezebbé, körülményesebbé vált.

Tisztelt Miniszter Úr!

Meggyőződésünk, hogy az állami és katonai vezetés által, a professzionális haderő személyi összetételével, humán képességeivel kapcsolatban megfogalmazott mennyiségi és minőségi célkitüzések valóra váltása hosszú távon kizárólag egy, a követelmények és a juttatások egységén nyugvó rendszerben, megfelelően motivált szerződéses állomány tevékeny közremüködésével érhető el. Álláspontunk szerint az előzőekben felsorolt feszültségek feloldása - a speciális szolgálatvállalói érdekek érvényre jutásával párhuzamosan - nagyban hozzájárulna a Magyar Honvédség megtartó erejének növeléséhez.

Ennek érdekében kezdeményezzük és sürgetjük:

A szerződéses katonák illetményei és juttatásai versenyképességének, kondícióinak megőrzését, javítását. A szerződéses állományt is az első vállalási idő után megillető szolgálati időpótlék mielőbbi bevezetését.

A szerződéses katonaként induló, arra szervesen építkező pályamodell kidolgozását, gyakorlati megvalósítását. Olyan előmeneteli rendszer bevezetését, amely tervszerü képzések, objektív értékelések és kiválasztás révén biztosítja mind a beosztásban és rendfokozatban történő előmenetelt, mind (a rendfokozati korlátok leszállításával) a hivatásos állományba kerülés lépcsőzetes elérhetőségét.

A juttatási rendszer szélesítését, különösen az elhelyezés és a lakhatási lehetőségek bővítése terén. A laktanyai elhelyezés körülményeinek fejlesztését, (az idejétmúlt középiskolai kollégium helyett, szálloda típusú kialakítást) a magánélet folytatására alkalmas közeg megteremtését. A helyőrség váltás feltételeinek szélesebb körü biztosítását. A nős és gyermekes katonák számára lakás- és lakhatási támogatási rendszer kialakítását és müködtetését. A szerződéses és szolgálati járatokra igényjogosultak körének a legénységi állománnyal történő bővítését.

A pályát elhagyók számára az elhelyezkedési esélyek növelését szolgáló támogatások kiterjesztését. A szolgálati jogviszony alatti át- és továbbképzések – főleg hiányszakmákban történő – intézményesítését, vagy feltételeinek egyéni kezdeményezésre való biztosítását. Az álláskeresés során, a fegyveres szférán belüli pozitív megkülönböztetés alkalmazásának kialakítását. Az említett szervezeteknél normákban rögzítetett módon és formában élvezzenek előnyt az álláskereső volt szerződéses katonák.

Tisztelt Miniszter Úr!

      Levelünkkel szeretnénk felhívni az Ön figyelmét a bennünket, szerződéses katonákat érintő sarkalatos gondokra, problémákra. Bízunk abban, hogy jelzésünk és javaslataink pozitív fogadtatásban részesülnek, és hozzájárulnak az előbb említettek megnyugtató rendezéséhez.

A konferencia résztvevői felkérik a Honvédszakszervezet szerződéses szekcióját, illetve a Honvédszakszervezet elnökét, hogy a tárgyalt kérdésekben a továbbiakban is képviseljék érdekeinket.

Hódmezővásárhely, 2007. június 22.             

 A Szerződéses Katonák Országos Konferenciájának meghatalmazásából:

Tisztelettel!

A szerződéses szekció elnöksége