A kapott anyag (http://www.csesz.hu/2007.maj.htm) egyes részeivel kapcsolatban több csoportunktól, alapszervezetünktől, sőt egyéni tagunktól is kaptunk arra vonatkozólag visszajelzést, hogy nem teljesen értik az abban leírtakat, sőt bizonyos kérdések vonatkozásában kifejezetten sérelmezik annak hangnemét és tartalmát. Mivel az anyag 10-12. oldalain a Honvédszakszervezetet és közvetetten annak tisztségviselőit, munkatársait is becsmérlő kifejezések szerepelnek, és az anyagot annak szerzője számos katonai vezetőnek, közéleti szereplőnek megküldte, ezáltal a széles nyilvánossággal is megismertette, a Honvédszakszervezet elnöke válaszlevélben reagált az anyagban foglaltakra, amelyet a napokban adtunk postára.

A válaszlevelet az alábbiakban olvashatják:

Tián József

Elnök

Csapatok Érdekvédelmi Szövetsége

Tisztelt Elnök Úr!

Mint a Honvédszakszervezet elnöke, és mint a honvédelem ügye iránt elkötelezett katona nagy érdeklődéssel vettem kézhez 2007. március 31-én kelt levelét, amelyben a hadsereg és a honvédelem ügyével összefüggő gondolatait, az ágazat feszültséggócait, ok-okozati összefüggéseit és megoldási javaslatait tárja elém és rajtam keresztül szervezetünk elé.

Megtisztel, hogy megosztja velünk gondolatait és elképzeléseit, a Honvédszakszervezet testületei és tisztségviselői tanulmányozni fogják írását, és kialakítják azzal kapcsolatos álláspontjukat, véleményüket. Engedje meg, hogy néhány gondolatot előrebocsássak.

Egyetértek azzal, hogy nem elégséges, ha a gondokról csak „házon belül” beszélünk, ezért szervezetünk minden eszközt felhasznál arra, így a médiákat és a széleskörü nyilvánosságot is, hogy - ha azt szükségesnek tartja - álláspontját kinyilvánítsa és képviselje. Így tettük ezt másfél évtizedes fennállásunk alatt mindvégig, mindenkor igazodva a tagságunk elvárásaihoz és az aktuális társadalmi-közéleti helyzethez.

Ugyanakkor nagyon fontosnak tartjuk, hogy az ágazat, a katonák és saját problémáinkról egymás között is beszéljünk, első sorban mi érdekképviseleti szervezetek, de tágabban értelmezve ebbe természetesen beleértjük a munkáltatót is. Ezért a Honvédszakszervezet mindig is kiemelt jelentőséget tulajdonított a Honvédelmi Érdekegyeztető Fórum (továbbiakban: HÉF) munkavállalói oldalán helyet foglaló érdekvédelmi szervezetek közötti együttmüködésnek, általában a szakszervezeti szolidaritásnak és együttmüködésnek. Álláspontunk szerint csak összefogással, a vélemények alapos egyeztetésével képzelhető el a katonák és az ágazat más munkavállalóinak hatékony érdekképviselete és érdekvédelme. Magától értetődik, hogy mindig is voltak és lesznek véleménykülönbségek a szervezetek és a felek között, az alapvető érdek azonban azonos: az Ön által is említett honvédelem ügye, ezen belül a hadsereg és az abban szolgáló katonák helyzete. A Honvédszakszervezet érdekképviseleti tevékenysége során mindig tekintettel volt arra, hogy müködése a törvényes keretek között maradjon, amire jogosultsága van azzal maximálisan éljen, azokon viszont ne terjeszkedjen túl, arányokat lehetőség szerint ne tévesszen. Soha nem kívántuk a politikai és vezetői felelősség terhét levenni a munkáltató válláról, merthogy nem is tehetjük azt. Erre a szervezeten belül müködő társadalmi kontroll mindig is garanciát nyújtott, és így van ez jelenleg is. Partnereinkkel korrekt együttmüködésre törekszünk mind az ágazaton belül, mind azon kívül, idehaza és külföldön is. Ennek részleteit számos együttmüködési megállapodás tartalmazza.

A fentebb leírtakra és az Ön levelének bevezetőjében foglaltakra is tekintettel megdöbbenéssel olvastuk a levele 10-12. oldalán leírtakat.

Természetesen nincs felhatalmazásunk a HÉF munkavállalói oldalát, vagy magát a HÉF-et egészében minősítő kifejezésekre reagálnunk, azonban a magunk nevében a leghatározottabban visszautasítjuk az Ön által használt hangnemet és szervezetünket, valamint egyes tisztségviselőinket, munkatársainkat becsmérlő kifejezéseket.

A Honvédszakszervezet feladatait a HOSZ alapszabálya, a lehetőségeit a vonatkozó jogszabályok és a HÉF megállapodás rögzítik. Tevékenységünket a Kongresszus és más döntéshozó szervek jogosultak megítélni, természetesen a megalapozott kritikára és bírálatra bárkinek van lehetősége. Hogy tevékenységünk látszattevékenység-e, szintén a tagságunk fogja majd megítélni a közeljövőben megrendezésre kerülő kongresszusunkon.

Valótlan, megalapozatlan és a szakszervezetre nézve sértő tényállításokat azonban vissza kell utasítanunk. Tisztségviselőink tényleg ott vannak mindenhol, ahol segíteni lehet az embereken, a tagjainkon (és gyakran nem tagjainkon is), főleg a személyi beszélgetéseknél, de – az Ön állításával ellentétben - kizárólag ott és akkor vannak jelen, ha azt az érintettek igénylik, és kizárólag akkor nyilvánulnak meg, ha azt tőlük kérik. Erre a vonatkozó jogszabályok lehetőséget adnak, és a HOSZ tisztségviselői a munkájukat mindenkor a jogszabályok betartásával, a parancsnokok és más felelős vezetők kompetenciájának és jogkörének tiszteletben tartásával végzik. Intézkedésre tisztségviselőink nem jogosultak, azonban arra igen, hogy felhívják az eljárást lefolytató vezetők, szakmai szervek figyelmét arra, ha valamilyen tévedést, pontatlanságot, vagy hibát észlelnek. Erre vonatkozólag –az Ön állításával ellentétben, amelyben azt sugallja, hogy mi nem tartjuk felelős, dolgukhoz értőnek a vezetőket, szakembereket - számos pozitív visszajelzésünk van mind a parancsnoki állománytól, mind a személyügyi vezetők részéről is.

Az átszervezésekkel kapcsolatban a Honvédszakszervezet mindig is kifejtette az álláspontját természetesen a megfelelő fórumokon és a megfelelő időpontokban. Annak megítélése azonban - és az azzal együtt járó felelősség felvállalása - , hogy mekkora létszámú, milyen összetételü, diszlokációjú és milyen feladatkörü fegyveres ereje legyen az országnak, az első sorban politikai döntés kérdése, amelynek katonai szakmai alapokon kell nyugodnia. Ez a Magyar Köztársaság Országgyülésének, a Kormánynak, a Honvédelmi Minisztériumnak és végül a Honvéd Vezérkarnak a feladata. Mi annyit tehetünk, hogy elmondjuk a véleményünket, felhívjuk a figyelmet az esetleges következményekre és természetesen segítünk a katonáknak abban, hogy a döntések következményei minél kevesebb veszteséget, egzisztenciális hátrányt okozzanak számukra. Ön is nagyon jól tudja Tián Úr, hogy milyen törvényes lehetőségei és eszközei vannak szervezeteinknek. A Honvédszakszervezet egyébként ezekkel mindig is élt és élni is fog, ha annak szükségét látja. Az általam egy TV interjúban elmondott, és Ön által tévesen értelmezett „Mi érdekvédők vagyunk és nem kifejezetten szakemberek”- mondatommal tehát azt kívántam a müsorvezető kérdésére elmondani, hogy annak a felelőssége, hogy az általa „vízfejnek” titulált minisztériumból létrejött új vezetési struktúra nem eredményez-e több kisebb vízfejet, azt egyfelől az idő fogja majd bebizonyítani, másfelől e döntés felelősségét és következményeit nyilván azok viselik majd, akik azt meghozták.

Végezetül visszautasítom az Ön által „lenyúlásnak” nevezett munkamódszerre való utalást. A Honvédszakszervezet alapszabálya a szakszervezet egyik fő célkitüzéseként jelöli meg az állomány élet-, és munkakörülményeinek javításáért való küzdelmet. Ennek része, hogy a munkáltatónál olyan lehetőségek megteremtéséhez járuljunk hozzá, amely a szükös anyagi körülmények ellenére is az állomány minél szélesebb köre számára teszi lehetővé az egyes törvényben biztosított jogosultságokhoz, juttatásokhoz való hozzáférést. A lakáslízing ötlete valóban nem a miénk, de nem is kellett kitalálni, hiszen Európában és a tengerentúlon is már régóta létezik és müködik. Mi mindössze az illetékes szervek figyelmének felhívásában, tájékoztatásában és – a katonák véleményének kikérése után -meggyőzésében vállaltunk szerepet.

Tisztelt Tián Úr!

Természetesen személyemben nincs semmiféle sértődöttség az Ön által rólam leírtak, és megnyilvánulásaimat minősítő sorai miatt. Talán akkor sem lennék megsértődve, ha az Ön által leírtak kizárólag rólam állítanának valótlan tényeket, illetve engem tüntetnének fel hamis színben, és így levél formájában kizárólag köztünk maradtak volna.

Azonban levele a Honvédszakszervezetre vonatkozóan is tartalmaz a becsület csorbítására alkalmas tényeket, illetve arra utaló kifejezéseket, ráadásul információink szerint Ön ezt a levelet számos parancsnoknak, katonai vezetőnek és közéleti személyiségnek is megküldte. Úgy gondolom, hogy ezért viszont a szervezet képviselőjeként már kötelességem „megsértődni”, ahogy Ön írta, sőt sértődöttségemnek hangot is kell adnom.

Mindennek tudatában felszólítom Önt, hogy a jövőben tartózkodjon a hasonló jellegü megnyilvánulásoktól, és minden olyan tény állításától, híresztelésétől, vagy olyan tényre közvetlenül utaló kifejezés használatától, amely a Honvédszakszervezetnek a környezetében, illetve a társadalomban kialakult megítélését, értékítéletét rombolja, csorbítja. Ellenkező esetben kénytelenek leszünk minden törvényes eszközt igénybe venni szervezetünk jó hírnevének és becsületének védelme érdekében.

Budapest, 2007. július  11-én

Tisztelettel:

                                                            Mészáros Géza

      elnök