Ünnep és elismerés

A Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere figyelemmel a honvédelem ügye érdekében huzamos ideje végzett kiemelkedő tevékenységére, Nemzeti Ünnepünk alkalmából I. osztályú Honvédelemért Kitüntető Címet adományozott Kiséri-Nagy Ferenc fotóriporternek.

A kitüntetett a katonai sajtóban eltöltött több mint négy évtizedes munkássága során előbb a Néphadseregnél, majd a Magyar Honvéd címü lapoknál fotóriporterként, képszerkesztőként, illetve rovatvezetőként is tevékenykedett. Az összes hazai laktanyában, számos külföldi gyakorlat, illetve katonai esemény helyszínén megfordult, mindig az újságíró munkáját segítő igazi csapatember megannyi díjnyertes fotójával is bizonyította szakmai rátermettségét. 

Kiséri-Nagy Ferenc ma sem pihen, nevével, fotóival Önök is gyakran találkozhatnak, hiszen három évvel ezelőtti nyugállományba vonulása óta szakszervezetünk lapjánál, és weblapunknál is fotórovatvezetői teendőket lát el.

Gratulálunk, Feri! 

Az alábbiakban dr. Vadai Ágnes államtitkár ünnepi beszédét olvashatják...

Altábornagy Úr!

Tábornok Urak!

Tiszt Hölgyek és Tiszt Urak!

Kedves Ünneplők!

A korábbi évektől eltérően ma a katonákkal, a köztisztviselőkkel és a társadalmi szervezetekkel együtt ünnepeljük az 1848-as forradalom 161. évfordulóját. Úgy is mondhatom, a forradalom eszméjének megfelelő ez a közös ünneplés, hiszen 1848 sikereinek záloga, egyben a mának szóló üzenete az összefogás volt. Márpedig a honvédelem ügye megkívánja, hogy mindenki, aki érintett az fogjon össze az előttünk tornyosuló feladatok megoldásában. Mert a honvédelem ügye mindenkié.

Így gondolták bő másfél évszázaddal ezelőtt a pozsonyi diéta küldöttei is. Talán tudták, hogy új világ születik azokban a napokban, talán csak lehetőséget láttak a forrongó Európa és a lázadó Pest példáiban. Felgyorsították a  törvényhozást és számos új, Magyarország jövőjét meghatározó törvénycikkelyt alkottak. A feudalizmus lebontását, egy új ország építését szolgálták ezek a törvények. Többek között a jobbágyság felszabadításáról, az ősiség eltörléséről, a közös közteherviselésről szólt a 24 törvény, melyeket ma is csodálattal olvasnak újra és újra a jogtudósok és a politikusok. Március 15-e minden megkezdett változást felgyorsított, és egy megállíthatatlan társadalmi, politikai átalakulás vette kezdetét.

Csak az utókor tudja tárgyilagosan elemezni pontról pontra, lépésről lépésre mi és miért történt akkoriban. A folyamatok feltérképezhetők, időrendi sorrendbe állíthatók. A híres írástudók gondolatai megismerhetők. De nem fejthető meg, hogy mi is volt az az erő, amely az egyszerü embereket áldozatvállalásra, önfeláldozásra késztette a remélt változás érdekében. Ennek megértéséhez abban a korban kellett volna élnünk.

Az tudjuk, hogy olyan nemzeti egység volt kialakulóban, amelyet erősíteni és egyben védeni kellett. 1848-ban a pozsonyi országgyülés az áprilisi törvények között megalkotta a méltán híres és számunkra máig fontos XXII. Törvénycikkelyét a nemzeti őrseregről.

Fontos, mert ezt a szervezetet tekinthetjük a Magyar Honvédség csírájának. Mint ahogy büszkék lehetünk az első felelős kormányra, amely először emelte önálló igazgatási ággá a honvédelmet. A Gróf Batthyányi Lajos vezette független magyar felelős kormány és ezen belül a Mészáros Lázár által irányított honvédelmi tárca a lehetetlenre vállalkoztak: a forradalmi lendületét vesztett európai környezetben meg kellett védeni a frissen kivívott magyar szabadságot.

Az eredmény közismert. Mint ahogy az is, hogy az akkor élők véráldozata nem volt hiábavaló, hiszen 161 év után is hozzájuk térünk vissza, ha hazaszeretetből, ha áldozatvállalásból akarunk példát venni. Az 1848-49-es tíz és százezrek feladták a leckét, és talán nem túlzok, ha azt mondom, csak igyekszünk megfelelni nagyjainknak; példaképeink nagyságához felérni nem fogunk.

De a mának szóló üzeneteiket meghalljuk. Mert nem volt olyan korszaka azóta sem a magyar történelemnek, amelyben ne lehetett volna meríteni ’48 példájából. Mai helyzetünket nézve leginkább a társadalmi összefogás fontosságára mutat rá március idusa. Amikor a forradalmi hév társadalomformáló erővé változott, az átalakulás megegyezéssel folyt és a sorsfordító törvények többségükben megvalósultak.

A változásokat levezénylő kormányt e teljesítményéért Európa, sőt világszerte elismerték. Amikor az országot fenyegető seregek megjelentek a határoknál, egyként mozdult az ország. A katonák hősiességét és parancsnokaik tudását máig kiemelt helyen említi a hadtudomány. A változások, kihívások gyorsan követték egymást és a társadalmi és politikai összefogás tette lehetővé, hogy ezeknek az ország hasonló gyorsasággal megfeleljen.

Történelmi léptékkel mérve a Magyar Honvédség is hihetetlen sebességgel változott az elmúlt évek során. Négy év alatt a sorozott hadseregből egy önkéntes, professzionális honvédség született, amely megfelel a kor kihívásainak.

Ez a változás méltán hasonlítható ’48 honvédseregének létrejöttéhez. Fel kellett ismerni, hogy a mai kor hadviselése merőben eltér attól, amire a korábbi sereg létrejött. Ma a világban a helyi válságok megoldása a fő cél, még ha azok a közvetlen határainktól távol is alakulnak ki.

A biztonságpolitikai kihívások és az erre adott válaszok új szemléletet és új megoldásokat kívánnak. Magyarország tíz éve a NATO megbecsült tagja. A szövetség keretein belül pedig nagyobb biztonságban van az ország és lakossága, mint volt korábban.

Eddig elért eredményeinkkel elégedett a társadalom. Ismerik és elismerik a Magyar Honvédség teljesítményét, azonban még ezen a téren is van mit tennünk. Hiszen az önkéntesség folyamatos jelenlétet kíván a lakosság körében, a toborzások sikeressége függ az aktivitásunktól.

A hivatásos és szerződéses állomány példamutatásán felül, sokat köszönhetünk a Magyar Honvédséggel szoros kapcsolatban álló társadalmi szervezeteknek. Munkájukhoz természetesen minden tőlünk telhető segítséget megadunk. Köszönettel tartozunk azoknak a nyugállományú katonáinknak is, akik részt vállalnak a honvédelmet újjáépítő munkában.

Miközben ezeken a változásokon dolgozunk, vagy ezek részeseként hajtjuk végre a feladatokat, nem is vesszük észre, nem is tudatosul bennünk, hogy mi is történelemformáló időknek, tetteknek lehetünk tanúi, részesei.

Így lehettek ezzel eleink is: tették a dolgukat. Mégis, minden jeles nap közül 1848. március 15-e sorsfordító kiindulópont volt. Mint Jókai írja: „Bizony nagy ára volt e napnak! De a győzelem, mit meghozott, még e nagy árnál is nagyobb. E naptól számítja felszabadítását a magyar nép. Áldva legyen azoknak a hamva, akik e nap diadaláért áldozatul adták oda magukat.”

Köszönöm figyelmüket!