,,Megszorítás helyett munkát\" -címmel május elsején 11 órakor demonstráció lesz a budapesti Alkotmány utcában. Legyen ott a Honvédszakszervezet tagjaként, és tiltakozzon Ön is a megszorító intézkedések ellen! Találkozzunk az Alkotmány utca Bajcsy-Zsilinszky utca sarkán 10h-10.30h között! Részletek az alábbiakban...
A magyar gazdaság egyre mélyebbre sodródik saját korábbi gazdaságpolitikai hibái és a világgazdasági válság következményeként. A gondok egy része a rendszerváltás óta gyötri a magyar társadalmat és a gazdaságot, (továbbá terheli magát a közteherviselést is) ez, pedig a munkanélküliség és az alacsony foglalkoztatás. Kísérőjelenségként egyre szorítóbbá vált az adósságcsapda is, napjainkra ez elérte a lakosságot is, a devizahitelezés felfutása miatt. Ezért elsősorban olyan válságkezelést várunk – bárki is vegye át a kormányzás felelősségét –, ami egy alapvető gazdaságpolitikai fordulatra épül, és amelynek legfőbb prioritása a munkahelyek megőrzése és a foglalkoztatás növelése. 1. milyen válságkezelő programot akarunk?A válságkezelő programnak végső soron azt kell biztosítani, hogy növekedésnek induljon a magyar nemzetgazdaság. Bármilyen egyéb cél csak akkor lehet eredményes, ha képes a növekedés feltételeit megteremteni, és biztosítani azt, hogy munkahelyek jöjjenek létre, nőjön a foglalkoztatás. Amennyiben a válságkezelő program nem képes erről a befektetőket és a hazai lakosságot meggyőzni, akkor az erőfeszítések és az áldozatok eredményessége kétséges, ennek megfelelően a szükséges társadalmi támogatottság sem biztosítható. Választ kell adni arra is, hogy miként állítható meg a társadalom kettészakadása. Nyilvánvaló, hogy a foglalkoztatás bővülése képes ezt a problémát is kezelni (a legutóbbi OECD felmérés azt mutatja, hogy a munkanélküliség az, amelyik leginkább növeli a leszakadást, a társadalmi egyenlőtlenségeket). A képzettséggel nem rendelkezők foglalkoztatása a nemzetközi összehasonlítás alapján is kirívóan alacsony hazánkban. A korábbi gazdaságpolitika legnagyobb hibája pont az, hogy az alacsony hozzáadott értéket előállítani képes munkavállalók számára nem biztosított lehetőséget a legális munkaerőpiacra belépni. A technológiára, a magas hozzáadott értékre való szerkezetváltás lett a növekedés kijelölt motorja, nem pedig a „parlagon hagyott” munkaerő bevonása.A legsürgetőbb tennivaló mindazon által az adósságspirálból való kikerülés. A belső, de különösen a külső adósság az elmúlt években kritikus szintre emelkedett. Ennek szerkezete (kötvényadósság) további nehézségeket jelent az adósságrendezés szempontjából is. Mind a törlesztésre, mind az esetleges további külső források bevonására a piacon rendkívül nehezen és csak jelentős felárral van lehetőség. A hazai reálkamatok olyan magasságokba kerültek mindeközben, ami megfojtja mind a vállalati, mind a lakossági hitelfelvevőket. Ahhoz, hogy ezen változtatni tudjuk, jelentős kamatcsökkentésnek kellene bekövetkezni, mindez azonban – különösen a jelenlegi helyzetben – a hazai fizetőeszköz árfolyamát veszélyeztetné. Ennek megfelelően további segítséget elsősorban az egyéb és intézményes megoldásoktól (IMF, EU) várhatunk. Ezekhez azonban csak hiteles programok alapján tudunk fordulni. 2. milyen azonnali intézkedéseket várunk az adósságcsapdába kerültek megsegítésére?Annak érdekében, hogy a kamatok csökkentése ne lehetetlenítse el a lakossági devizaadósokat, az állam hozzon létre egy állami szociális bankot, amely a kereskedelmi bankoktól átveszi a háztartások jelzálogalapú hitelezését, azt méltányos, kiszámítható és a lakosság számára kockázatmentes alapokra helyezi. Az „adósságcsere” árát a szereplőknek együttesen – de leginkább a bankoknak – kell viselniük. Ezt követően a monetáris politika megszabadul egy jelentős tehertől, tehát megnyílhat az út a kamatcsökkentés előtt.Fel kell gyorsítani ezzel együtt a magáncsőd intézményének kodifikációját, azaz biztosítani kell a jóhiszemü adósok számára a reorganizáció lehetőségét.3. milyen költségvetési politikát akarunk?A jelentős adósságszolgálattal összefüggő kötelezettségek (2009. évben 1.177 Mrd) miatt, továbbá a fenntarthatósági követelmények következtében a költségvetés elsődleges egyenlege a jövőben mindenképpen pozitív kell, hogy legyen. Nyilvánvaló, az is, hogy az elkövetkező időszakban az állam nem tud több segítséget nyújtani a társadalom szegényebb rétegeinek, de az is világos, hogy abból elvenni sem lehet. Ugyanakkor elkerülhetetlen, hogy a költségvetés kiadásaiból jelentős összeget megtakarítsunk anélkül, hogy a szociális támogatások jelentősen csökkennének. Ez lehetséges a mainál átláthatóbb és ésszerübb gazdálkodással, a pazarlás megszüntetésével (közbeszerzési eljárások anomáliáinak megszüntetése, háttérintézmények felszámolása, önkormányzati rendszer átalakítása stb.), illetve az államadósságot terhelő kamatfelár csökkentésével. 4. milyen adópolitikát akarunk?A társadalompolitika prioritásai határozzák meg a fiskális politikát, az elosztási rendszerek müködését és közteherviselés rendszerét. Az adórendszer (és a költségvetés) tehát nem cél, hanem eszköz, amely kifejezi és megvalósítja a kormány gazdaság- és társadalompolitikai céljait. E célok világos és az ország számára érthető megfogalmazása nélkül a költségvetés és az adórendszer csak az érdekcsoportok játszótere. További elvárás, hogy az adórendszer ne adjon indokolatlan előnyöket és kedvezményeket a tőkének, különösen a multinacionális nagyvállalatoknak.Végezetül elutasítjuk, az adó – és járulékcsökkentést, mert – különösen a ami helyzetben – nem biztosítja sem a magyar gazdaság versenyképességének javulását, sem a foglalkoztatás bővülését, ugyanakkor veszélyezteti az állami feladatok fedezetét. Igaz, hogy hazánkban magasak a munkabérre rakódó közterhek, de ez leginkább az alacsony béreknek köszönhető. Nem a munkaerő árának leszorításával kell a hazai gazdaság versenyképességét javítani, hanem a magyar adottságoknak megfelelő gazdaságpolitikával.5. milyen államot akarunk?Az állam vállalja és töltse be a fejlesztő állam szerepét. Erősítse szabályozó és irányító szerepét. Az állam fejlesztéspolitikájának legyenek kiemelt területei, ahol az állam nem a fogyasztást szervezi, hanem szabályoz és irányít és képes a nemzeti érdekeknek, a hazai adottságoknak megfelelő fejlesztéspolitika kidolgozására. Biztosítsa a tudásalapú gazdaság és társadalom megvalósítását, erőteljesen támogassa és fogja össze a tudományos, kutató, fejlesztő és innovációs tevékenységeket.