Becsüljük meg őket, mert rájuk mindig számíthatunk

Megérdemlik megbecsülésünket, melyet a már részükre megküldött támogató levélen kívül azzal kívánunk kifejezni, hogy részt veszünk megmozdulásukon.

Szervezetünknek az alapszabályban a  sportfeladatokon felül felvállalt katasztrófa-elhárítási feladat ellátása során napi kapcsolata van a rendvédelmi szervekkel. Sokan dolgoztunk együtt velük árvizeknél, rendkívüli hóhelyzetben, baleseteknél, és mi igaziból megtapasztaltuk, hogy szinte minden esetben erőn felül teljesítenek, az állampolgárok életének, vagyonának megóvása, mentése érdekében, még ha az az életük, vagy egészségük kockára tételével jár is. 

Kifejezetten látható és érzékelhető volt ez a vörösiszap katasztrófánál, ahol az első napokban a tüzoltókat a megfelelő védőfelszerelés nélkül vezényelték bele a maró lúgba, a rendőrök védőfelszerelés nélkül látták el a szolgálatot az elöntött településeken, és ennek ellenére ők szó nélkül mentették az embereket, a megmaradt értékeket, vigyázták a közrendet. Napokon keresztül dolgoztak együtt Katasztrófavédelmi Munkacsoportunk tagjai Devecserben a kivezényelt katonákkal, tüzoltókkal, rendőrökkel, így munkabírásukról, elhivatottságukról, pszichikai teherbírásukról közvetlenül győződhettünk meg.  

Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a jelenkori Magyarországon kevés az olyan munkahely, ahol nem alulfizetettek a dolgozók, ezért úgy gondoljuk, ha már a fegyveres és rendvédelmi dolgozók is az alulfizetettek körébe tartoznak, akkor részükről normális elvárás a társadalom felé, hogy munkájukat legalább erkölcsileg elismerjék, megbecsüljék. Az erkölcsi elismerés legalapvetőbb kinyilvánítása -véleményünk szerint- az, hogy a Magyar Állam fejezze ki számukra a társadalom megbecsülését úgy, hogy nyugállományba vonulásukhoz korkedvezményt biztosít, illetve nem veszi azt el tőlük.  

E minimális társadalmi elismerés, megbecsülés megtartása érdekében vonulnak utcára a fegyveres és rendvédelmi dolgozók április 16.-án.

Úgy gondoljuk, ha a civil szféra nem áll ki mellettük, akkor annak csak az lehet az üzenete feléjük, hogy a társadalom igényt tart ugyan a hivatástudatukra, az önfeláldozásukra, de nem becsüli őket semmire.

Forrás: www.mgysz.hu